Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-04-19 / 16. szám

A Szász-Weimari hercegségben uj közoktatásügyi törvény hozatott. Főbb pontjai következők: A rajz kötelezett tantárgy, az általános helyi iskolák megengedtetnek, a felekezeti iskolák ezentúl csak magánintézeteknek tekintetnek, a hitoktatást az egyházi hatóságok végzik az állam szigorú s tevékeny közreműködése mellett. A magán patronatusi jog megszüntettetik, s csak nagyobb városok gyakorolhatják azt az iskolák felett oly feltétellel, ha az iskolák államsegély nélkül magukat fenn nem tarthatják. A nemzet szégyene. A lajtántuli közoktatásügyi miniszter —irja a „Hon"—kinyilatkoztatta, hogy a magyar középtanodák érettségi bizonyítványait érvényteleneknek tekinti, főkép azon okból, mert bizonyos magyarországi határszéli protestáns gymnasiumokban azokkal állítólagos visszaélések követtettek el. E vád nem cáfoltatott meg, s jól tudják olvasóink is, hogy ezen bizonyítványok s még inkább a magánvizsgák miatt elkövetett visszaélések gyanúja több magyar középtanodára sulyosbul. Fog-e az uj törvény, ha ugyan egy emberélet alatt érvénybe lép, e bajon segíteni, avagy középtanodáink ezen rosz híre a nemzet szégyenére állandón fenmarad. * A biharőaegyei iskolatanács öt évi működéséről szóló végjelentés szerint 1872-ben Biharmegye községei közül 52 községben nem létezett semminemű tanintézet. A tankerületi főfelügyelő ur értesítése folytán az ez idő szerint tanintézettel nem bíró községek száma 48. Korántsem jelezhetünk tehát e tekintetben oly haladást, mint 1871-ről 1872-re, midőn e szomorú szám 190-ről 52-re csökkent alá. Semminemű tanítás nem létezik a pusztákon, s a tankerületi iskolai tanácsnak a tanyai iskolák állítása, illetőleg ambulaas tanítói állomások szervezése iránt a tekintetes megyei törvényhatósági bizottsághoz tett javaslata, — a lefolyt év tárgyalásokkal telvén el, — foganatba nem ment. A tankerületi felügyelőség által a tankerületben 223 oly iskola találtatott, melyek a törvény követelményeinek meg nem felelnek, melyek a közoktatási kir. minisztérium által törvényesen megintve is lettek, azonban nagy részben és a már fentebb jelzett mostoha viszonyok nyomása alatt sikertelenül. Az 1872-ben iskolába járt gyermekek közül elemi iskolába járt 18,835 fiu és 15,303 leány, együtt 34,228. Ismétlő iskolába járt 596 fiu, 352 leány, együtt 948. Felső nép- és polgári iskolába járt 161 fiu és 123 leány, együtt 284. Magánintézetbe járt 257 fiu és 396 leány, együtt 653. Összesen 36,113. Nem járt tehát iskolába 19,955 fiu ós 22,260 leány, összesen 42,224 tankötelezett. 1872o évben a tankerület területén volt 667 tanintézet, melyek közül 12 községi, 56 róm. kath., 236 g. keleti, 275 helv. hitv. és ágostai, 4 mózses-vallásu felekezeti iskola és 12 magántanintózet. A tanítói fizetések átlaga egy tanítóra 294 frt. 73 krt. tesz. A valódi fizetések azonban ez átlagtól lényegesen eltérők, mert mig a községi iskolákban alkalmazott tanítók fizetésének átlaga 5787

/1

2

frtra emelkedik, addig a g. keleti iskolai tanítók fizetésének már átlaga is 197 frtra sülyed. 'X" A,irt G Nyilatkozat. A Protestáns Egyh. s Isk. Lap. olvasó közönsége előtt ismeretes Mitrovics Gyula s.-pataki hittanár ur bírálata és viszonválasza Tóth Mihály debreceni hittanár ellen. Alulírottak indíttatva érezzük magunkat kinyilvánítani, hogy a mi, s reméljük, a higgadtan itélő szak' közönség nézete szerint is, Mitrovics ur bírálata, — eltekintve attól, jó-e a bírált mű, vagy nem, mely kérdéshez szólni nem akarunk, — az azon végig húzódó hang, célzat és modor miatt kíméletlen, tulkemény, sőt néhol gunyoros. Kifejezzük sajnálatunkat a fölött, hogy bírálatában tiszttársa irányában nem volt kellőleg tárgyilagos, méltóságos ós higgadt; ezen felfogásunkban megerősitnek bennünket az ország több pontjáról s tekintélyes egyénektől vett magánlevelek, sajnálatot tolmácsolok. Sajnálatos az ily modorú eljárás azért is, mert a lassan fejlődő magyar prot. irodalom buzgó munkásait bátorítás helyett visszariasztja, leveri, s igy közvetve irodalmunk fejlődését hátráltatja. Mi épen Patakról, a testvér főtanodából, nem vártunk ily modorú föllépést épen most, midőn prot. főiskoláink megmentése és korszerű fejlesztése a tudományos erők egyesítésére, egymáshoz közeledésre, nem pedig szeretetlen távolodásra, hi és utal mindnyájunkat. Az igazságot is lehet, sőt kell keresztyén hittudósnak, ugy fejezni ki, hogy a szeretet és testvériség törvényével ne ellenkezzék. / Debrecenben, 1874. april. hó 12-én. Menyhárt János s. k., hittanár. Tóth Sámuel mk., hittanár. Balogh Ferenc s. k., hittanszaki tanár. Midőn a fentebbi soroknak, mint a collegialitási kegyelet szép nyilatkozatának lapunkban helyt adunk, szerkesztői kötelességünk kijelenteni, hogy mi annak