Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-11 / 2. szám

táns férfiak érdekében megkövetelik ezt; ugy szintén azon részleteket sem kivánom felemlíteni, melyek az általam is féltett kincsként őrzendő protestáns tan­ügyi a ii t o n o m i a biztosítására szükségesek: hanem csupán két pontot bátorkodom az illető fér­fiak figyelmébe ajánlani. Az egyik a protestáns tanintézek tanárainak fizetésénél tapasztalható egyetemes pontatlan­ság. Hogy a fizetés nem növelhető, az még leg­alább némi mentséget találhat a megadott viszonyok­ban, melyeken változtatni nincs az illetők hatalmá­ban, — habár mint alább látni fogjuk, ez sem oly legyőzhetlen akadály mint gondoljuk. De hogy a csekély fizetés kiszolgáltatásában oly pontatlanságok történnek, minők csak egy financiális ismeretek te­kintetében teljesen tájékozatlan ázsiai államban vár­hatók: az csakugyan saját mulasztásunktól függ. A fizetési pontatlanság, kivált a társadalom fejlődésé­vel, — a melynek pedig évről évre mindinkább ki vagyunk téve, — majdnem egyenértékű e teljes fize­tési képtelenséggel. Tönkre teszi a hitelt, — ez esetben a protestáns egyház hitelét; megsemmisíti, vagy legalább felére, sőt sokszori ismétlés esetében V3 -ára reducálja a később, a meg nem tartott fizetési terminusok után kiszolgáltatott pénz értékét. Hogy ez valóban igy van, afelől meggyőződ­hetünk, ha akármely fizetési pontatlanságról isme­retes állam, vagy magánintézet vételi jegyzékeit az általános egykorú árfolyammal összehasonlítjuk, (lásd: Madeod: „On Banking" II. 79 1.) *) A kivált csekélyebb alapítványokkal biró ki­sebb városi protestáns egyházak ós iskolák ugy is kevés vagyona e pontatlanság által tehát érté­kére nézve legalább is V3 -ad részszel lesz keve­sebb évenként, mint a mennyi az valósággal lehetne. Pedig e bajon könnyen segíthetni. A legtöbb oly városban, hol protestáns középiskola létezik, létezik legalább egy vagy két olynemü pénzinté­zet is, pl. takarékpénztár, kereskedelmi bank stb. mely az ismeretes folyó számla (conto corrente) rendszerben könnyen átvállalhatja, s legfeljebb 1 % kezelési dijórt át is vállalja az egyház bevételei *) Azt, hogy a tizetéBi pontatlanság, mint minden hivatal­»ály, ugy még inkább az elméleti tudományokkal foglalkozó taná­roknál teljesen megsemmisiti a működési kedvet, midőn azokat a szakadatlan megélhetési gondoknak teszi ki, és ez uton il­luzoriuBsá teszi magát az egész tanügyet, — a mint azt tapasztalhatjuk is, — szükségtelennek vélem fejt égetni. és kiadásainak kezelését. „Ma már, ós épen ez időben semmiféle jótékony közintézet­nek nem célszerű pénzét házilag kezel­tetn i." A biztosság igy semmivel sem több mintha egy másik ebben gyakorlott közintézet kezeli azt saját pénzeivel együttj mig ellenben a mindig pontos fizetési képesség iránti bizalom igen neveli az illető egyház vagy más ily testület tekintélyét, és ezzel együtt vásárlási és szerződéskötési műveleteinél lé­jebb szállanak az árak reá nézve; — másfelől pe­dig a pénztárkezelés is sokkal olcsóbban, jövedel­mezőbben, és igy több megtakarítással történik. E részben az ország igen tekintélyes pénzügyi capaci­tásai, a többek közt gr. Lónyay Menyhért és Csen­gery Antal urak is hasonló értelemben nyilatkoztak e tárgy felett egy alkalommal tartott beszélgetésünknél. Ez által igaz hogy egyfelől rendes és szigo­rúan pontos előirányzat készítésére lesz szorítva az illető közintézet; de közgazdasági boldogu­lásunknak ép az egyik feltótele, hogy erro minden egyes közintózet reá szokjék. Másfelől pedig, ha talán az előle­gek által némi kamat-differentia háramlanók is e folyó számlái kezelés utján az illető intézetre, e kamat­differenciának a következő évben azok fizetéseiből arány­lagos levonás által, kik az igy elért fizetési pon­tosság előnyeiben részesülnek, — könnyen ós biz­tosan elhárítható e teher, mivel azt örömmel visel­hetik az illetők a nyert előnyökért. A második pont, melyet szinte ez alkalommal fel kell említenem: az illető fenntartó, vagy kor­mányzó testületeknek, — legyenek azok presbyteriu­mok, tanügyi bizottságok, vagy bármi névvel neve­zettek, — kötelessógkörére vonatkozik. E tekintetben egy igen sajnos tévedés, illető­leg fogalomzavar uralkodik még mindeddig taláa az egész Magyarországon. Nem tartjuk t. i. folyvást szigorúan szem előtt, hogy a jogok ép oly szorosan a megfelelő mérvű kötelességekkel járnak együtt, mint a vételnél a kapott tárgy az adott pénz értékével együtt. Addig, mig csak a polgári kötelességekről oly fo­galmaink nem lesznek, mint azon amerikai polgárnak, ki azt mondá: legfőbb magami ráüti Kötelességemnek ismerem a köztársadalomnak akkor szolgálni, mikor nincs reá szükségem," kevésre fogunk a legjobb kor­mányzás mellett is boldogulni. Az elvállalt egyházelőljárói vagy presbyteri tiszttel együtt jár azon kötelesség is, hogy az il­lető minden tőle telhető módokat megkísértsen a 3 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom