Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-03-15 / 11. szám

Szépen mondja Q u i n et: „Midőn egy társadalomból a lélek visszavonul, egyszerre a szellemiség minden forrásai elapadnak. Az ész törvényeinek tudománya, a metaphysica, legelébb tűnik el mint őrültség. Az ember kivetkőzve lelkiismeretéből, tájékozatlansága miatt keresi azt a physicában, vegytanban és mennyiségtanban, mint egyetlen tudományokban, melyeket hajlandó még tisztelni. Jó, hogy még keres. Annyira beleveszett, hogy csak a fájdalomban fogja magát feltalálni. Addig hadd mór. legelje magát a gázokkal, melyekkel együtt el is párolog." Strausz utolsó munkája ily lélek nélküli állapot tükre, s ha szókimondó nyíltsága által bünt követett el, nem a társadalom, hanem a maga nagy szelleme ellen követte azt el! Strausz azonban egész életében sem vétkezett leiényit mint a mennyit a vak türelmetlenség ellene vétett, midőn működése elején élethivatása útját bevágta s később is mindtn alkalmat felhasznált zaklatására. Most már megtalálta nyugalmát a ludwigsburgi sírkertben, hová világos rendelete szerint február 9-én barátai ós tisztelői, holt tetemeit harangozás, kereszt és pap kísérete nélkül helyezték el. A halállal szemben is szilárdul ragaszkodott meggyőződéséhez ; de a türelmetlenség is, amint alább olvasható, a sírontűiig folytatta gyűlölködését. Hol az igazság ? A gyűlölködésben semmi esetre sem. BALLAGI MÓR. Nagytiszteletü szerkesztő ur! Egy érdekes württembergi mozgalomról kívánok szólani. Becses lapja olvasói bizonyára tudomással bírnak Strausz haláláról. A „ludwigsburgi nagy halott" sírjánál febr. 12-én meghitt barátja, Binder iskolaigazgató tartott megragadó oratiot. E beszéd sensatiot keltett egész délnémetországon. Az érdekeltek egy része, habár halkan is, de helyesli ezen „az igaz utat föllelt Strausz" tanával teljesen megegyező „l á t n o k i beszéd" tartalmát. A nagyobb rész természetesen „az állam ós a családi életet felforgató socialisticusi" elvek halmazának enunciálja. Ma, március 6-án jelent meg a „S ch wáb i s c h e r Merkúrban" Binder beszédére egy számos tekintélyes egyházi és világi nagyok által aláirt nyilatkozat, melyet ime szó szerint közlök: „Február 12-én a ludwigsburgi iskola directora Binder, ki jeles tanügyünk élén áll, s egyszersmind azon iskolaszék tagja, melynek ev. theologiai seminariumaink alárendelve vannak, a kimúlt istentagadó Strausz sírjánál egy dicsőítő beszédet tartott, me-lyet a következő szavakkal zárt be: „Das deutsche Yolk wird deiner eingedenk sein, die deutsche Jugend wird dich nicht verg e s s e n. Mi alulírottak saját lelkiösmeretünk szava által indiítatva órezzük magunkat kijelenteni, hogy egy ily fellépés által népünk keresztyén tudata hatalmas zökkenést szeuved, és nem habozunk kimondani nyíltan, hogy a Strauszi tanok az állam- családi és erkölcsi élet teljes felforgatására vezetnek s a socialismus kezére munkálnak. Mi az apostol e szavainál maradunk: Wer den Sohn Gottes hat, der hatdas Leben; Wer den Sohn Gottes nicht hat, der hat das Leben nicht." Stuttgart, marc. 4. Következik mintegy 150 aláírás. Érdekesnek tartottam e tényről szólani, annyival inkább, mivel a körülmények jelen constellatiojából következtetve a kimúlt Strausz, mint egy második Jansen, halála után fog nagyobb mozgalmat idézni elé az egyházban. Minden nevezetesebb momentumról annak idejében az „E. és I. Lapok" t. olvasóit értesíteni nem mulasztom el. Tübinga, márc. 6. Lakatos Róbert. BELFÖLD. Válasz Turcsányi András urnák a Prot. Egyh. éslsk. lap 188. s kÖT. lapjain olvasható észrevételeire. Nevezett atyánkfia élesen kikel a dunántuli ev. egyházkerület népiskolai bizottsága ellen. Távoliabbak aligha megtudnák egész biztonsággal mondani, hogy miről is van tulaj donképen szó ? Szó van egy még nyomtatásban magyar nyelven meg nem jelent irat esetéről; a gyermek talán majd születik, de még meg nem született; atyja azonban már védi, talán reclamot akar neki csinálni. Hanem biztosithatom a tisztelt olvasót, hogy épen azért, mert még meg nem jelent, sem a védekező atya iratából, sem ezen válaszomból meg nem ismeri. Mi hát az egész ? Ugy látszik : handabanda, lana caprina ; nem méltó most szóra. Miért válaszolok hát én ? Mert a bizottsági tagok valamelyike provocáltatik: mert a provocáló ur túlmegy a határon, nemcsak védi müvét, nemcsak ostromolja a bizottság okait, banem nekimegy, ütni kezdi a mi zsidónkat, a mi kiskáténkat, amiért „megfeküdte a gyomrát." Tehát miről is van szó ? Arról, hogy Turcsányi András ur lefordította "Weber Sámuel „Christ. Religionsunterricht" cimü könyvecskéjét, s kívánta, hogy az egyházkerület isk. tankönyvül fogadja el, vagy ajánlja. Superintendens ur pedig véleményadás végett a népisk. bizottsághoz küldte, ez azonban a for-