Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-03-01 / 9. szám

hogy az egyik nyilvános gymnasiumból a másikba átmenni akaró tanulók felvételi vizsgálat alá vehetők, értekezletünk elfogadhatónak nem tartja, mert nyilvános csak olyan gymnasium lehet, mely a törvény értelmében van szervezve; ha pedig nyilvános az intézet, kell, hogy annak bizonyítványai országos értékűek legyenek és minden más nyilvános intézetben elfogadtassanak. A 13, §. ezen részét tehát ugy óhajtanók módosíttatni, hogy csak a magánnevelésből vagy a nem nyilvános gymnasiumból valamely nyilvános gymnasiurnba felvétetni akaró tanulók vétessenek vizsgálat alá. Egyébként ezen, valamint a következő 14. ós 15. §§-okat is feleslegessé teszi a 16. §., mire az értekezlet annál inkább felhívja a közfigyelmet, mert az saját intentióival is megegyezik. Legfeljebb ezen §-ba volnának felvehetők, azon már magában véve is természetes részletezések ós meg határozások, melyek azokban felhalmozvák s melyeknek inkább a gym-Easiuuii rendszabályokban, mint törvényben volna helyök. A 18. és 19. §§-okat oly értelemben, a mint azok a törvényjavaslatban nyertek kifejezést, értekezletünk, felekezetünk gymnasiumaira vonatkozólag, nem helyeselheti, s ezekre észrevételeit és e §§-ok módosítását illető óhajtásait és érveit az 58-ik §-nál fogjuk ejőterjeszteni, hol a nem állami nyilvános gymnasiumok tanárainak alkalmazásáról és minősitvényéről van szó. A 21. §. utolsó részét, melyben a tanárok heti óráinak száma van meghatározva, értekezletünk feleslegesnek és kihagyandónak tartja, mert a tanárok száma mt g lévén szabva, a tanóráknak a tanárok közötti felosztása a gymnasium belügye. Vannak tantárgyak, melyekre kevesebb és vannak, melyekre több előkészület kívántatik, vagy melyeknek tanításánál a szükséges javítások az illető tanárnak sokszor több idejét veszik igénybe, mint maga a tanitá". A tanárok a tantárgyak és tanóráknak egymás közötti felosztását legméltányosabban lesznek képesek eszközölni. Ezenkívül lehetnek esetek, hogy egyik vagy másik tanárnak 18 óránál is többet kell elvállalni hetenkint, mi Németország legjelesebb gymnasiumaiban közönséges. Ily kivételes vagy reudkivüli esetekben a kellően dijazott tauár 20—22 órát is taníthat hetenkint a gymnasiumon. A 22. §-t, mely a tanulókra nézve a tanórák heti számát az alsó osztályokban 28-ra, a felsőbbekben 30-ra szabja meg, az értekezlet oda kívánja módosíttatni, hogy a tantárgyakból, melyek nagyobb lelki erőfeszítést igényelnek, a tanulóra a gymnasium négy alsó osztályában legfeljebb 24, a felsőbbekben legfeljebb 26 hetenkinti tanóra jusson, mert az ifjúságot sok órával elhalmozni nem tanácsos. A 23. §. első részét, mely minden tanintézetben a testgyakorlat szervezését hagyja meg, tanári értekezletünk melegen pártolja, s ezen testgyakorlatok alól csak orvosi bizonyitványnyal testileg nem alkalmatosaknak nyilvánított tanulókra nézve enged kivételt; de a gymnastíkára egy-egy osztályra két-két órát elégségesnek tart. Nem pártolhatja azonban e §-nak többi pontjait, melyek a katonai gyakorlatokra és céllövésekre vonatkoznak. A katonai oktatás egyáltalában nem fér össze a gymnasiumi nevelés szellemével, sőt arra igen hátrányos hatású. Magyar ifjuságunk uj:y is eléggé heves természetű, mit a katonai gyakorlatok nem csillapítani, hanem inkább fokozni fognának, s oly megférhetlen szellemet terjeszthetnének el közte, melyet a gymnasiumi humanisticus képzés alig lehetne képes ellensúlyozni. Ezenkívül az ity szórakoztató katonai gyakorlatok, a kevésbbó szorgalmas tanulókat, kiknek száma a gymnasiumokban legnagyobb, a komolyaab tanulmányozástól még inkább visszatartanák. Mig tehát egyrészről az ily szórakoztató katonai gyakorlatokat a gymnasiumi növendékekre nézve károsaknak s a helyes paedagogiai nézetekkel ellentétben állóknak hiszszük, addig másrészről ily gyakorlatoknak szükségességét egyátalában el nem ismerhetjük, mert a szellemileg helyesen képzett s a testgyakorlatban ügyes gymnasiumi tanuló, mint hadköteles ifjú, a katonai gyakorlatokat és fogásokat a hadseregnél könnyen meg fogja tanulni s mint a tapasztalás mutatja, most is képes egy év alatt nemcsak az altiszti, hanem a főtiszti vizsgálatot is letenni. Különben is a közcptanodákon kívül lévő igen nagy számú ifjak ily katonai gyakorlatokban nem oktattatnak s csekélyebb szellemi képességeik, dacára is a hadseregnél könnyen elsajátítják azokat. Végül az ily katonai gyakorlatok szükségtelen munkával és fáradsággal terhelnék a gymnasiumi igazgatóságot s számos esetben, kivált nagyobb városokban ki sem vihe tők, — miután már csak Budapesten is legalább egy órányi utat kellene az ifjaknak tenni, mig a céllövés és katonai gyakorlatok helyére érkezhetnék, a mi szerfeletti testi erőltetéssel és időveszgetéssel járó dolog volna. A 28. §-nak azon részét, mely csupán az év végén tartandó vizsgálatokat, hagy fenn, oda óhajtjuk módosíttatni, miszerint minden fél óv végén tartassanak vizsgálatok. Ezt értekezletünk a gyakorlatból és tapasztalásból merített okoknál fogva tartja üdvösnek. A tanuló ugyanis az egész évi tanfolyam alatt elvégzett tanauyagot nem képes egészben és egyszerre a tanév végén teljesen felölelni és áttekinteni, mig ellenben a félévenkénti vizsgálatok mellett, az elvégzett tananyagot könnyebben és maradandóbban feldolgozhatja. Más tekintetben pedig a tanároknak az ilyen fél évi vizsgálatokon könnyű meggyőződést szerezniök, hogy tanítványaik mely tantárgyakban maradtak el leginkább, s az ilyeneket figyelemmel kisérhetik, hogy a második félévben az első félév hiányait kipótolhassák. (Vége következik.)