Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-03-01 / 9. szám

Node ilyenek, s ehez hasonlók, világkezdete óta voltak, vannak, ás lesznek világ végezetéig. Most azonban legfelötlőbb az, hogy adósságot adósságra halmozni szinte divat! Sokat a kényszerűség taszit ugyan az uzsorások hatalmába, de többeket a fényűzési ösztön, a rangkórság vezet oda hova bejutni ugyan könnyű; de szabadulni vajmi nehéz feladat! E divatkór ellen intézett katedrai prédikálásunk csak pusztában elhangzott szó, sőt e miatt gyakor izben éle és guriy tárgya a szónok, s megesik az is, hogy szemébe mondják a lelkésznek, mi gondja öltözetünk- s anyagi állásunkra, nem azért tartjuk s fizetjük, hogy bírálatának tárgyai legyünk, hanem hirdesse az igét a nélkül, hogy figyelmét önviseletünkre, szokásainkra s eljárásainkra kiterjVsztgetné ! ! Közbe legyen mondva, nagyon is kényes a szegény pap helyzete, ha a legkényelmesebb uton kíván haladui, t. i. hirdeti az igét, nem csinálva ebből lelkiismeretet magának, évről évre ugyanazon modorban, avagy csaknem ugyanazon szavakkal, felvéve tárgyul a legközönségesebb hitcikkeket, kerülve morált, nemde felzúdulnak, és méltán a hívek s követelik, hogy a korszellemmel haladva végezze tisztét; ha pedig modern elvek alapján beszél, nemde kancsal szemmel kisérik az orthodoxok, s készek kiátkozni az ártatlant mint atheistát! s végre ha áttér elmélkedésében a gyülekezet hajlamaira, s a gonoszt igyekezik meggyőzni az ige hatályos erejével : kész mindjárt a gyűlölet, harag torzsalkodás stb. Miután hát tapasztalás szerint a katedrai szónoklatoknak ma már nincs meg azon varázsereje, hogy feltétlen reményt fűzhessünk annak kedvező sikeréhez, más, célhoz vezetőbb ut nem lehet, mint egyetemlegesen, testületileg hatni, harcolni a gonosz ellen, nehogy legyőzzön s elvégre is meggyalázzon. Miután a szellemi ipar csaknem teljesen eredményteleDnek bizonyul, kell hogy drasticusabb gyógymódhoz folyamodjunk, mely nem más, mint hogy felismerve a nyomort okozó kútfőt, lehetőleg igyekezzünk elzárni azon ereket, melyeknek csatornáin áradnak szét a járványos betegséget szülő tápnedvek. Például: A fényűzés ösztönének csirájában megfojtását illetőleg legcél hoz vezetőbb eszköz, az uzsoratörvénynek módosítása, mennyiben A fényűzést kedvellők többnyire könnyelműek, és kik az ősök által keservesen gyűjtött vagyonnal mit sem gondolva, hogy vágyaikat kielégíthessek, készek adósságot adósságra halmozni, nem lévén fék nem lévén tartalék, mely az uzsorás kimélytelen igényeit zablázná, sőt a legszivtelenebb harácsolást is a törvény oltalma alatt hajthatja v gre, csoda-e ha oly sokan koldusbotra jutnak? Mig ha a kamat maximuma a tárvényben kimondva leend, nem találkozik oly s k szívtelen hitelező, ki pénzét oly feltét alatt ossza ki, hogy a kamat a törzstőkét kétszeresen is meghaladja; nem, mert visszatartja annak tudata, hogy a törvénytelen eljárás folytán tőkéjét is koc/.káztatja, s a pazarló fényűzés ingere hovatovább csökken; nem lévén kútfő mely azt táplálja. Azzal, ha korlátoztatik a zsarolók arcátlan üzelme^ tagadhatatlanul előnyt nyer a társadalmi rend, előnyt nyer a vallás és erkölcsi élet, az egyház, tanügy stb. Ugyanis Már eddigelé is több oldalról hallunk, még pedig a törvényhatóságok kebeléből sajnos feljajdulásokat, hogy a korlátlan szabados uzsora miatt mily nyomorult helyzetben sinlődik a földmives néposztály nagyrésze „e demoralisáló elem befészkelte magát, úgymond, a nemzet testébe, s mint veszélyes fene rágódik életén!" A szabadon engedélyezett pénz üzérkedések az egyházi élet- és tanügyre, hogy minő káros befolyással vannak, talán felesleges is mondani, hiszen tudjuk a nélkül is, hogy népünk természetével ellenkezik az üzérkedés, a magyar nagyrészben földmives nemzet, s ha isten ád termést, bőkezű a jótéteményben, s egész odaadó készséggel teljesiti áJlap.i s egyházi kötelmeit, de ha megvonta az ég áldását, s egyik év mint a másik terméketlen, a viszonyok mostohasága folytán a mindennapi kenyér megszerzése végett egyedül a kölcsönre van utalva, mert nincs más kisegítő eszköz, nem tudván más mesterséget, nem találván más menedéket, uzsorásokhoz folyamodik, s kis birtokaikat, házaikat nagy kamatlábra felvett kölcsönösszeggel terhelik, mely kevés időköz alatt megemészti az összes vagyont, s e szomorú helyzet a kis földbirtokost, iparost, kereskedőt oly üzérek hatalmába ejti, kik kevés vagy semmi hasznot nem hajtanak a magyar hazának, annyival inkább a prot. egyháznak!