Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-03-01 / 9. szám
Egyik felvidéki megye ez ügyet érdeklő feliratában sürgeti, hogy „e bajon segiteni kell, és pedig minél előbb, nehogy a pauperismus s annak szülöttje a communismus, a társadalmi rend, a törvény és tulajdonjog ezen ijesztő réme nője ki magát." A „magyar gazdasági lap" f. évi számaiban is jelent meg egy vezércikk „Szabadítjuk fel a földnépét az uzsora ós szédelgés nyomása alól" s oly legyőzhetlen érvekkel támogatja indokait, miszerint lehetetlen elvét nem pártolni. Mint tudjuk, ez ügyben intéztetett interpellátió is már az országgyűlésen. „Csaknem mindennapi .az eset, igy szól az interpelláló, hogy a teljesen biztosított, betáblázott követelések kamatjai a tőkét meghaladják, mely ez uton különösen hazánk kis birtokos és iparos lakóinak millióit végpusztulással fenyegeti, és az állai nbevételek egyedül biztos forrását, as aiókép9S3égdt támidja meg." Mi, kik a nép ez osztálya között élünk, mi látjuk a mindennapi szomorú esetet, a mikor a mult években még tehetős állampolgár, egyháztag, birtoka felett halljuk megüttetni az elárverezést hirdető dobot, s látjuk mint lesz földönfutó szegénynyé az, ki ezelőtt egyik támasza vala egyházunkuak, ki részint könnyelmű fényűző hajlamának, részint az uzsorások szivtelenségének lőn áldozatává. Ez azon propathia, azon betegség előérzete, melyet együttes buzgalommal orvosolni sürgős teendőnk. Ez aztán kór, melyet feltüntetni kívántam, mint prot. egyházunk jövő hanyatlásának egyik indokát. Mig katedrai tanításaink által igyekezüuk híveinket takarékosságra inteni, más oldalról mint hazafiak csatlakozzunk azokhoz, kik polgári uton a törvényhozás terén óhajtják e végveszélyt s pusztulást jelző nyomort, további fejlődésében gátolni. Nem jó lenne e a most országszerte tartandó egyházjnegye i s kerületi gyűlésekben is e nosogenia felett eszmecserét váltani? s inig nem késő, tömörülve sürgetni orvoslását 1 ?!! . . PETERDY KÁROLY, barabási ref. pap. Teljesen egyetértünk a cikk szerzőjével arra nézve, hogy habár a lelkészeknek n egyházi hatóságoknak szorosabb értelemben nem tartozik is működésűk körébe a politikai törvényhozás, de igenis jogukban s kötelességükben áll a gondviselésükre bízatott népnek anyagi jólléte felett is bizonyos fokig őrködni, és igy az oly országos törvények módosítását, vagy megváltoztatását, melyek átalaban népünk vagyoni állását veszélylyel fenyegetik, jogukban, kötelességükben áll az országos törvényhozástól kérni, vagy ezt legalább azokra figyelmeztetni. Igy ha az érintett uzsoratörvény eltörlése valósággal oly káros hatással van népünk anyagi helyzetére, hogy e miatt komolyan aggódni lehet, miszerint az a nép, melye hazát ezer óv óta megoltalmazta, egyházunkhoz negyedfél száz éven át hiven ragaszkodott, most vagyonából egy idegen származású nép által kiforgattatok, s az eddigelé oly hű s áldozatkész honpolgárok rövid idő multán vagyontalan földönfutókká tétetnek: kétségkívül helyesen cselekesznek az egyházi hatóságok, ha e veszélyre a nemzet törvényhozóit figyelmeztetik. A kérdés c^ak az lehet, hogy valósággal azon érintett törvényben r^jlik-e a baj oka, hogy valyon az uz sor atör vény viszszaállitása által segitve lesz-e a nép anyagi helyzetén. Mi ehhez nem értünk, azért csak félve fejezzük ki azon véleményünket, hogy : aligha. Mert hiszen mindannyian tudjuk, hogy az uzsoratörvény idején is, mily nagy mértékben folyt az uzsoráskodás, száz forint kölcsönről kiállíttattak a kölcsönzővel 150 vagy 200 frtos váltót avagy kötelezvényt, ós azutái ubi ibis ? a bíróság ép ugy behajtotta azt is, mint a legbecsületesebb hat kamatos kölcsönt. No de talán lehetne a törvényt ugy körülírni, hogy az effélék meggátoltassanak; — mi, mondom ehhez nem értünk. Hanem hatása alatt azon gondolatoknak, melyeket az utóbbi számában e lapoknak közzét ttüuk, legyen szabad egy más oldalról ezen tárgyhoz szólnom. Ki a nép között forog, gyakorta hallhat ilyesféle észrevételeket: „de jó becsületes zsidó ez az N., akármelyik szegénynek szívesen kölösönöz, ós csekély kamatért, egyebet nem kíván, mint egy forint után hetenkint két krajcárt, ezt már a legszegényebb ember is megfizetheti." Vagyio ki-ki tudhatja, hogy népű üknek a számítás épen nem erős oldala, ós okkal móddal száz, kétszáz 0 |°-es kamatot is lehet rajta huzni. Ha már a lelkész — mint a múltkor emiitónk — a templom falain kivül, p. o. olvasókörben, vagy a felnőttek oktatására rendezett előadásokon is találkozik híveivel, mily jó szolgálatot tenne 17 *