Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-12-14 / 50. szám

TÁRCA. „A convent kérdéshez" ciinű cikknek mely az „Egyházi Reform" közelebb megjelent octóberi ós novemberi füzetének főtartalmát képezi, ismertetése A debreceni „Figyelmező" f. évi augusztusi, septemberi s octóberi füzeteiben kemény cikkek jelentek meg részint „Révész Imre", részint „tiszántúli" aláírással az ismeretes conventi szervezeti javaslat, és ennek egyik fővédelmezője Kovács Albert elleD, mely cikkek, minthogy telVe voltak „a történelem tárházából kölcsönzött, vagy legalább onnét kölcsönöztetni látszott érvekkel, s minthogy azon cikkek szerzőjének az ezen tárházban való ritka nagy jártassága mindenki előtt ismeretes, mig ellenben a történelmi itészet azon tételét, hogy „a tiszta igazság feljegyzésében még azoknál is, kik azt tehették volna, és akarták is, nagy gátul szolgált az előítélet és részrehajlás" (DerBeweis, dass ein Zeuge die volle Wabrheit sagen konnte und wollte, ist oft schwer zu führen, weil dem können das Yorurtheil, dem wollen die Parteilichkeit entgegenstand) nem ritkán feledik az emberek, — kétségkívül sokakban felébresztették vagy megszilárdították azon gondolatot, hogy a f. év nyarán célbavett convent felállításában, s ez által a magyarországi öt reform. egyházkerületnek egyesítésében valami veszélyes ujitás céloztatik, vagy legalább is oly újítás, melyhez zsinat nélkül jogunk nincs ; s továbbá hogy Kovács Albertnek az ezen convent mellett felhozott védirata, — mint Révész ur mondja — „temérdek ferdítésekkel teljes." A lapunkban ezelőtt néhány héttel felszólalt „Du nántuli" ur, ki a nyári conventnek ugy nyilvános, mint a conventbizottsági üléseiben mindvégig résztvett, s kinek szemei előtt voltak azon poros acták s jegyzőkönyvek, melyekből a convent múltjára, korábbi hatáskörére vonatkozó adatok vétettek méltán állithatá — személyesen is megismerve ez alkalommal Kovács A. urat, — hogy ő azokat, miket előadott, nem a levegőből szedte s nem tehető fel róla, hogv ő az általa gondosan átlapozott conventi-j.-könyvi adatokat meghamisította s a conventi tagokat tévútra akarta volna vezetni, vagyis hogy az ő adatai s indokolása nem lehet „temérdek ferdítésekkel teljes", s ennek folytán méltán sejtheté, hogy K. ur azon ellene s a convent ellen felhozott erős vádakra meg fog felelni. Meg is felelt a fentebb emiitett cikkben, melynek különben végét csak az E. Reform következő száma ho^ zandja, s ajánljuk, hogy a conventnek ugy barátai mint ellenségei olvasgassák végig e füzetet, s részint a történelem hamisítatlan adataiból, részint egyházunk jelen szükségeiből kiindulva, gondolkodjanak teendőink felett, győződjenek meg, ha vajon azok-e egyházunk javának őszinte előmozdítói, kik e mi szétdaraboltságunk, s ennek folytán erőnk megsemmisítése, annak önmagunk általi paralyzáltatása mellett küzdenek, vagy a kik támaszkodva az apák által létesített intézményekre, s tekintve a jelenkor szellemét s igényeit, egyesíteni igyekeztek a szétforgácsolt, s a széthúzó erőket és ez által magyarhoni egyházunkat, ugy anyagilag mint erkölcsileg, fel akarták emelni azon polcra, mely azt tagjai számánál, szellemi, erkölcsi s anyagi gazdagságánál fogva megilleti. Addig is mig olvasóinknak legalább egy része azon cikket a maga egész terjedelmében végig olvashatná, adunk róla lapunkban rövid ismertetést s közlünk belőle egyes részleteket. A cikk mottója Révész Imrének „Vélemény a magy. prot. egyh. alkotm." cimü müvéből van véve, s igy hangzik : „Az egyházkerületek egyetemes értekezlete kormányzati és birói szék egyszersmind. Kormányzati, vagy közigazgatási szék az oly ügyekre nézve, melyek az egyházkerületek egyetemét vagy többségét illetik, de természetüknél fogva sem egyes kerület, sem a zsinat körébe nem tartoznak, vagy halasztást nem szenvedhetnek .... Birói szék pedig ezen főértekezlet annyiban, amennyiben az egyházmegyei ós egyházkerületi törvényszékeken kezdett perekben mint feljebbviteli törvényszék itél." stb. Révész Imre 1857-ben. Mely néhány rövid mondatban ki van egyfelől fejezve a cikk tartalma, s a felhordott adatok, bizonyítékok végcélja, de egyszersmind az is, hogy Révész ur néhány év előtt „ép oly conventet ajánlott a magyar egyháznak, minőt a folyó évi nyári gyűlés ; s hogy akkori álláspontjába ép ugy beillett a convent eszméje, a mennyire ellenkezik az a mostanival." S az a tudat, hogy Révész urnák az 1857, és 1862-ben kiadott munkáiban, hírlapi cikkeiben, a conventről, a bodrog-keresztúri értekezletről, a debreceni papuralmi párt eljárásáról, a budai zsinat végzéseinek egyházi életünkbe való átültetéséről legnagyobb részben ugyanoly ismeretei, nézetei voltak, vagy általában azokéihoz nagyon közel járók, kik most a convent létrehozatala mellett küzdöttek, bátorítólag hat a nevezett cikk szerzőjére az egész munkán keresztül, s kétségkívül könnyebbé, fényesebbé teszi a diadalt reá nézve azon körülmény, hogy a történelmi okmányok mellett hivatkozhatik egyszersmind folyvást Révész ur egykori történelmi buvárlatainak eredményeire, s az ezek alapján képződött nézeteire, s kimutathatja, hogy korábban Révész ur is azon az uton haladt ugy kutatásaiban, mint az egyes események felett nyilvánított Ítéleteiben, melyen a convent mellett harcolók, mig közelebbi füzeteiben csak „némely tiszántúli hierarchiai törekvésű papok" történelmét akarja az egyház történelme gyanánt kiadni. A cikk bevezetésében foglalt polemikus vágások után átmegy K. ur cikke első részében a convent, vagy jobban mondva: a magyar ref. egyház szervezkedési mozgalmainak történetére. Ezen történelmi rajznak ide igtat-