Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-12-14 / 50. szám

azt is, ha valaki a zsinatra hivatkozik bajaink orvoslása végett; ha ugyan ezt komoly szándék s akarattal, nem pedig csak az ügy elodázásából teszi; efféle mozdulatban is már tagadhatlanul az életerő szikrája mutatkozik: mégis azfkell mondanom, hogy a conventellenesek nincsenek egészen tisztában a helyzettel, mert a ki akarja a célt, akarnia kell annak a célhoz vezető eszközöket is. És a mai válságos viszonyok között mi lett volna, vagy mi leend a convent, ha azt az egyházkerületek bölcsesége elébbutóbb létrehozza, mint oly áthidaló, a képviseleti rendszerből logikai következetességgel kifejlett oly intézmény, mely egyházunkat a vógmegállapodás kikötőjébe: a z s in a t b a biztosan elvezérelte volna ? Convent-e hát előbb vagy zsinat ? ez azon fontos egyházpolitikai életkérdés, melyet meg kell oldanunk mulhatlanul, ha egyházunkat a vaksors a véletlen hullámjátékának kitenni nem akarjuk, sőt szilárd bennüük azon vágy s óhajtás, kogy e sokat hányatott s az idő viharai között nagy részben megrongált hajó végrevalahára biztos révpartot találjon. Miután a képviseleti rendszer egyházigazgatásunk minden fokozatán keresztül vive s tényleg életbeléptetve van, igen természetes, hogy e körülményt a feltett kérdésre adandó feleletünkben szem elől téveszteni nem szabad. Egyáltalában nem érthetünk egyet azokkal, kik a conventszervezet életbeléptetését kivihetőnek nem tartják addig, mig annak lehetőségét az egyetemes egyház zsinatja nem engedélyezi. Nem érthetünk pedig egyet azért, mert a conventre szükségünk van zsinat nélkül is, és a conventszervezet életbeléptetését a képviseleti rendszer fogalmából szükségképen folyónak, s oly egyháztársadalmi intézménynek tartjuk, mely nélkül egyházunkban egészséges életfejlődés- s haladásról ma már csak szólni sem lehet. Ha egyházunkban a régi consistoriális rendszer volna még most is divatban; vagy ha az államhatalom octroyálná bármi uton-módon azt a conventszervezetet: akkor eléggé indokoltnak látnók az annak életbeléptetésétől való idegenkedést; igy azonban némi ámulattal valljuk meg, hogy a conventtőli félelmet nem csak hogy jogosultnak nem tartjuk, sőt csak a traditió azon lidércnyomásának tekintjük, mely egy életerős mozdulattal nem mer, nem bir a régi rendszerrel szakitani, és az uj világot alkotó szabad eszmékkel kezet fogni. Kikből fog az a convent megalakulni ? Választott püspökeink s főgondnokainkból egy részben, s az egyes egyházkerületek számaránylag választandó képviselőiből más részben; és micsoda dolgok fogják képezni a conventi tanácskozmányok tárgyait ? hát kérem azon dolgok és kérdések, melyek az egyetemes egyházat egyetemlegesen érdeklik, s melyek megoldása s elintézése nélkül hamar zátonyra jut anyaszentegyházunk hajója. No már most kérem, a ki ily szervezet s szabatosan formulázott hatáskör mellett is fél ós irtódzik a conventtől, s az egyházkerületek antonomiájának kockára tételét emlegetik ott, hol maguk a képviseleti alapon működő egyházkerületek jönnek össze és léptetnek életbe egy oly intézményt, mely nélkül az egyház sikert biztosító erőegysége soha létre nem jöhet; s magát kellőleg sem a belreformok terén, sem az állam s a többi hitfelekezetek irányában nem érvényesítheti: én már nem tudom arról mit szóljak; nem azon eljárás-e ez, mint az olyan emberé, ki a vizben fuldoklónak a hajót emlegeti akkor, midőn a habok közt sülyedező nyomorultnak életét a rendelkezése alatt álló egy deszkaszállal is megmenthetné Félre tehát, uraim a mumusokkal, melyekkel a conventszervezet életbeléptetésének útját állni akarjátok; korunkban az állami és társadalmi élet rohamos fejlődése, a népek óriási mórveket öltő kulturhaladása sehogyan sem engedik azt, hogy az egyház e nagyszerű mozgalmak közepette tétlenül és némán vesztegeljen; mozogjunk hát s a conventszervezet életbeléptetése által tegyünk egy nagy lépést előre s ha ugy tetszik a zsinat felé, mert a dolog kérlelhetetlen logikája szerint csakugyan a conventnek kell megelőzni a zsinatot; hisz a zsinat, mint az egyetemes ref. egyház képviseleti közgyűlése, csak akkor ülhet össze siker reményével, ha a convent már annak útját kellőleg megegyengette ; s az egyház a fejlődés azon stadiumába jutott, a midőn már zsinatilag kell meghatároznia azon magasabb politika irányát, 'melyet a kor szelleme valamint az állam, ugy az egyház elébe is szab. Zsinatot sürgetni convent nélkül annyi, mint az égető kérdések megoldását messze időkre elodázni s azt határozni, hogy majd jövőre határozunk. Pereszlényi János. ISKOLAÜGY. Békeylmre, budapesti tanácsnok, az oktatásügy körüli érdemeinek elismeréseül — mely érdemek valóban nagyok, mert hogy Budapesten a népoktatási ügy a közelebbi 6 óv alatt oly nagy lendületet vett, melyhez hasonlót Európának egy városa sem mutathat fel, egy jó részben az ő érdeme, — harmadosztályú vaskoronarendet kapott ő Felségétől. A budapesti kir. egyetemnél az indogermán összehasonlító nyelvészet számára közelebb egy külön tanszók állíttatott fel, s erre dr. Mayer Aurél egyetemi magántanár nyilvános rendkívüli tanárrá kineveztetett. A kolozsvári m. kir. egyetemnél a folyó tanévre összesen 303 hallgató van beirva; ezek közül a jogtudományi karra esik 148 rendes, 5 rendkívüli, az orvostudományira 37 r., 5 rk., a bölcsészeti karra 35 r., 8 rk., a természettudományira 46 r., 4 rk. hallgató ; gyógyszerészeti hallgató van 11, sebészethallgató 4.