Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-12-14 / 50. szám

között. Ott a presbyterium termében — melyet az a gázvilágítás és fűtéssel együtt készségesen rendelkezésünk alá bocsátott — talál 20—25 minden nemű, sőt minden nemű munkával foglalkozókat. Üresen is mehet — de még szivesebben látják, ha a fönebbi 9-dik pont értelméhez alkalmazkodik. Nagyjában elmondottam mindent. Az elméletet ós alkalmazást másokra bízom. Erről is tudnók tán, de nem akarok szólani. Csak annyit, hogy ha a keresztyén vallás szeretet ós élet, ezeknek tettekben kell nyilvánulnia. A sztfszók ós oltár elveit, igazolnunk kell az egyénben, a családban, a közéletben tettek által. Ha itt helyt nem áll a pap, ne csudálja ha magára hagyják ott. „Mondjátok meg Jánosnak hogy az evangyóliom a szegényeknek prédikáltatik" Lukács 7, 22. És hogyan prédikálta Krisztus az angyóliomot ? Csak beszédével-e, a hegyen meg a zsinagógákban ós egyebütt. Nem. Az van róla megirva: „A názárethi Jézus szerte járt és jót tett." Ez az evangyóliom predikálásának lényeges része. „Eredj ela

— kedves atyámfia, ki ezt olvasod „ós te is a képen cselekedjél*, mint ami üdvözítőnk. Szókács József. Convent-e hát vagy zsinat? Sajátságos időket élünk. Az átmeneti korszak minden symptomája teljes mérvben észlelhető mindenütt, hol egyházszervezetünk, alkotmányunk javításáról, egyháztársadalmi intézményeinknek a kor követelményeihez mért, öszhangzatos fejlesztéséről van szó. A stagnációnak ama sorvasztó rendszere, mely ugy szólván csendes pipaszó mellett, tétlenül nézte az uj világnézlet alakulását, a tudományok ujraszületósét, a korszellem óriás haladását, térfoglalásait ; mondjuk, a tespedésnek ama kárhozatos rendszere, ugy látszik, teljesen leélte magát. Mindenki látja, érzi s tudja jól, hogy a régi rendszer tarthatatlanná vált; s korszerű intézményekre van szükségünk, ha a modern állam fejlődésével lépést akarunk tartani; ha tényleg akarjuk a világot, a népek társadalmait meggyőzni arról, hogy a protestantismusban a haladás és szellemfejlődés egy oly kovásza van elrejtve, mely őt az emberiség szellemfejlődésének legtiszteletreméltóbb szervei közé emeli. Igenis, látjuk a szellemvilág téréin az óriási mérveket öltő mozgalmakat ; látjuk az államok korszerű szervezkedését ; a kormányrendszerek rohamos változásait, alakulásait; szemtanúi vagyunk az anyagi és szellemi jólót, haladás előmozdítását czélzó társadalmi törekvések s erőfeszítéseknek; a nemzetgazdászat, ipar s kereskedelem újjászületésének: ki volna hát, ki ily helyzet s viszonvok közt is tétlenül maradna, s be ne látná ezen életelvszerü megdönthetlen igazságot, hogy az egyháztársadalmi intézményeknek is javításra, korszerű változtatásra van szükségök, ha az egyház, mint életszerves társadalom, a jövőben is élni és hatni akar; ha a történelem színpadán nem csak világító torony, hanem oly erkölcsi kovász kíván lenni és maradni, mely hívei számára biztositandja a polgárzat minden téréin a jogot, a haladást ós szabadságot. Belátjuk azonban mi is, s méltányoljuk is teljes mértékben az átmeneti korszak nehézségeit; tudjuk, hogy idő kell arra, mig az uj irány elvei, a tudomány vívmányai , a modern nézetek és eszmék valósággá válnak, az érzület és szellembe átmennek. Valamint idő kellett arra, hogy a tudomáay, mely a középkorban pusztán csak egyházi és theologiai céloknak szolgált, függetlenítse magát az egyházi gyámkodás alol, s uj jászülvén az állami ós társadalmi életet, létrehozza a humanismust s majd végre a reformátiót: ugy idő kell arra is, mig a kor eszméi az egyesek keblében gyökeret vernek és azokat foglyul viszik a Krisztusnak. De hogy csakugyan egy lépést már tett előre a magyar prot. egyház is, arról mindenki meggyőződhetik, a ki napjaink eseményeit kellő figyelemmel kíséri. íme, a megcsontosult conservativ rendszer emberei sem merik többé hangsúlyozni az egyházi intézmények javításának szükségtelen voltát; belátják ők is, hogy tenni kell valamit; ki kell bontakoznunk ama primitív állapot nyűgeiből, mely az időtől vár mindent, de maga semmit nem tesz a szebb s boldogabb idők hajnalának felderülése érdekében. Mutatja ezt azon körülmény, hogy a kik a conventszervezet életbeléptetésének üdvös voltát ez időszerint belátni nem akarják is, még azok sem hiszik többé, hogy szénánk valami jó renden volna ; azért apellálnak a zsinatra ; azért sürgetik egyháztársadalmi s vallás-erkölcsi nyavalyásságunknak a zsinati uton leendő megorvoslását. Igaz, hogy e nyilatkozat s kijelentésben, lehetetlen bizonyos fogalomzavart észre nem vennünk. A conventnek még árnyékától is irtózni, a zsinatnak üdvözítő mivoltában ős erejében pedig feltétlenül bízni, nézetem szerint oly vélemény ós álláspont, mely a fogalmak ós eszmék tisztázását teszi szükségessé. Zsinatot várni ós sürgetni; attól várni egyházi intézményeinknek javítását, változtatását : de a conventszervezet életbeléptetésétől ugy irtózni, mint az ördög a tömjéntől: ez állapot, megvallom, olyan formán veszi ki magát előttem, mint midőn valaki belátja a folyam innenső partján való tartózkodásának tarthatlanságát, belátja hogy itt többé maradandó városa nem lehet, azonban a hidat, melyen a túlsó fpart virányaira jutandott volna, lerombolja és feltüzeli. Ilyenformán vannak, nézetem szerint azok, kik a zsinatot convent nélkül akarják létrehozni, s azt mondják, hogy csak a zsinat lehet a jogosított orgánum az egyházszervezet s alkotmány javítására és változtatására. Én haladásnak jelezem már