Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-12-07 / 49. szám

3. Ha a lapunkban megjelent czikkek és tárgyak egyszersmind nyilván megbirálbatók is lesznek, miáltal alkalom szolgáltatik az elmét és ítélő tehetséget élesitő eszmecserékre. Létesítendő lapunknak az itészet elengedhetlen feltétele, „mely — Erdélyi János szerint — soha senkit el nem temetett; legfölebb harangot huz annak, ki halva született, vagy születvén meghalt." Íme ezek azon feltételek, melyek minket az egyesüléshez kötnek, és a melyek teljesítésének esetében, mi készséggel ígérjük az egyesülés eszméjének tehetségünktől kitelhető módon mind anyagi, mind szellemi felkarolását és támogatását. Most nem marad egyéb hátra, mint azon szerény óhajunkat előterjeszteni, miszerint egyesülésünk központját hazánk fővárosában, a budapesti ref. theologia önképzőkörében találja, igen, az ő magasabb érdekű és czélu lappá átváltoztatandó, szellemi közmivelődésünket előmozdítandó folyóiratuk legyen azon tűzhely, mely körül a két testvér magyar haza prot. theol. tanintézeteinek penatesei összegyülekezzenek. E szerint Nagy József pályatársunk felhívásához csatlakozunk, s nyilatkozatra kérjük a budapesti ref. theol. hallgatóit s magát az önképzőkört is, valyon kívánja-e egyesülésünk eszméjének megvalósításában segítő jobbját nyújtani? s ha igen, mily feltételek alatt? Maradtam mély tisztelője. Pozsonyban, november 18-án 1873. Sebján János, theologus a pozsonyi ág. ev- theol. ifjúságának megbízásából és jóváhagyásából. Egy bizonyítvány, melyhez nem kell commentár. Bizony itvány. Ifjabb és özvegy Koos István, kis terennei hitfeiekezetbeli és lakostársunk felkeresése o lytán tanuskodunk arról: 1. Hogy a nevezett ifjabb és özvegy ágost. hitv. Koos István, Eczet Erzsébet kisterennei róm. kath. hajadon jegyesével házasságra akarván kelni, a háromszori kihirdetés végett f. évi november 8-feán személyesen jelentkezett a kisterennei rom. kath. lelkész T. Deutseh Károly urnái. A lelkészi hivatalnál — annak dacára, hogy adventig még három teljes szentháromsági vasárnap volt — a kihirdetés megtagadtatott. A kihirdetés visszautasításának okául a lelkész azt adta, hogy az illető fél későn jelentkezett. 2. Hogy a nevezett ifj. és özv. Koos István, midőn az első vasárnapon ki nem hirdettetett — saját egyháza lelkészének utasítása folytán — tanukkal ment a róm. kath. lelkészi hivatalhoz, megtudni annak okát : miért nem hirdettetett ki? A róm. kath. lelkész oda nyilatkozott, hogy a jegyeseket mindaddig hirdetni nem fogja, mig elől kezet nem foguak és mig a menyasszonynyal külön nem beszél. 3. Hogy egyházunkban történt harmadszori kihirdetés után ifj. és özv. Koos István a róm. kath. lelkészi hivatalnál hirdetési bizonyítványt csakugyan nem kapott 4. Hogy ennek következtében egyházunk lelkésze t. Terray Gyula ur által mint presbyterek a róm. kath. lelkészi hivatalhoz oly célból küldettünk : tudnók meg okát annak, miért nem hirdette ki a rom. kath. lelkész ifj. és özv. Koos Istvánt Eczet Erzsébet jegyesével ? A rom. kath lelkész a kihirdetés elmaradásának okául azt adta, hogy az ágost. hitv. vőlegény nem lelkészi lakában tartotta róm. kath. hajadon jegyesével kézfogóját, miként az Kis tereimén — de csak tisztán rom. kath. jegyeseknél — szokásban van, hogy a menyasszony nem jelentkezett lelkészi hivatalánál. 5. Miután a fentebb elmondott okok csak erőszakoltak, mert vegyes házasságoknál egyik fél sem kötelezhatő arra, hogy a másik fél lelkésze előtt tartsa kézfogóját, mert a menyasszony lelkészi hivatala előtt való megjelenését elrendelhette volua; s miután inkább más okok vezérelhették a róm. kath. lelkészt arra, hogy a kihirdetést megtagadja, sőt a vőlegény házassága elé akadályokat gördítsen, — mert a vőlegény egyházunk kebelébe a róm kath. egyházból tért át, igy azt akarta elérni a róm. kath. lelkész, hogy céljai elérésének útjára akadályokat gördítsen s igy mintegy azon kényszerhelyzetbe jöjjön : gondolni s hinni azt, hogy csak is a róm. kath. egyház kebelében történhetik meg házassága háboritlanul s áttérjen, — oda mutat a róm. kath. lelkész nyilatkozata, midőn azt mondá, hogy a menyasszonynyal külön akar beszélni, miként már azt egy ízben más vejyes házasságnál tette, hol célt is ért, mivel a róm. kath. menyasszony az ő utasítása s kényszerrendelete szerint addig nem akart evang. vőlegényéhez menni, mig az vissza nem tér a róm. kath. egyház kebelébe ; — igy tehát lelkészünk azon kényszerhelyzetbe jutott, hogy a feleket, közös megegyezés folytán, a róm. kath. lelkész hirdetése nélkül kell megesketnie. — Hogy pedig ezt megtehesse, szükségesnek láttuk a történt dolgokról ezen bizonyítványunkat kiadni s egyszersmind kinyilatkoztatni azt, hogy a nevezett házasulandókat tudtunkkal semmiféle akadály nem gátolja abban, hogy szándékuk szerint házasságra ne léphessenek. — Kelt Salgó-Tarjánban és Kis terennén. 1873. november 24-kén. Fodor Mátyás; Koos Hutás István. Az aláírások hitelességét bizonyítja Hunyady Dániel, a kisterennei evang. egyház felügyelője és Bornemissza Lajos. Közli Terray Gyula evang. lelkész. Közöljük ezen hozzánk s más hazai lapokhoz is beküldött bizonyítványt, illetőleg reeriminatiót ; de egyszersmind bátrak vagyunk azon kérdést kockáztatni, hogy nem keresnek-é némelyek sérelmet ott is, hol az aligha volna található. P. o. a jelen esetben, nem kételkedünk ugyan, hogy az illető kathol lelkész boszankodott a hi;etéből kitért vőlegényre, s igyekezett is ennek utja el