Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-12-07 / 49. szám

Mely beszédre Ő Felsége következőleg válaszolt: „Uralkodásom huszonötödik évfordulóján a szeretet és bizalom annyi jelenségével találkozom, hogy azt örömünnepnek méltán nevezhetem. Köszönet uraim, hogy önök is hü ragaszkodásukkal gazdagiták e nap emlékeit. Vallásuk teljes szabadságát a törvény biztosítja, — egyházi és tanulmányi ügyeik üdvös fejlődéséről pedig egyetértő közreműködésük kezeskedik. Reménylem, hogy ez minden irányban, különösen a népoktatás terén dúsan fog gyümölcsözni, és hogy önök hiveim boldogitásának szentelt törekvéseimet is hasonló egyetértéssel fogják támogatni." Ezen küldöttséget követé az ágostai hitv. egyház küldöttsége, melynek elnöke b. Prónay Gábor következő beszéddel üdvözlé Ő Felségét: Felséges Császár és Apostoli Király! A magyarországi ágostai egyetemes egyház részéről bátorkodunk mi is Felséged előtt mély hódolattal megjelenni, és szivünk parancsát követve, azon kegyteljes üdvkivánatokhoz érzelmeinkkel sorakozni, melyek mai nap Felséged negyedszázados uralkodása alkalmából ezrek ajkain lebegnek, és örömtelt szivből nyilvánulnak és pedig egyházunk részéről ama szívből eredő óhajtással és forró imával, miszerint a Mindenható Felségedet a magasztos uralkodó-ház dicsőségére, kedves hazánk és egyházunk javára az emberi kor legtávolabb határáig éltesse ! Melyek után egyetemes egyházunkat és mi magunkat Felséged királyi legmagasabb kegyeibe ajánlani bátorkodunk. Melyre 0 Felsége válasza ez volt: „Örömmel fogadom üdvözletüket, s királyi kegyelmem biztosításával viszonzom. Legyenek önök meggyőződve, hogy érdekeik ápolása figyelmem kiváló tárgyát képezi, s hogy megelégedéssel fogom kisérni ügyeik remélhető üdvös fejlődését." Ide igtatjuk egyszersmind 0 Felségének a kathol. püspöki kar és főpapok küldöttségének, továbbá a görögkeleti egyház küldötségének üdvözlő beszédeire adott válaszait. Az első igy hangzik : „Uralkodói gondjaim között önök mindenkor hü támaszaim valának, s a vallási érzület buzgó ápolása által lélekismeretesen teljesiték magasztos hivatásukat. Tették ezt különös megelégedésemre a közelebb dühöngött járvány alatt, —• mélyen érezvén, hogy nehéz időkben csak a vallás és az Istenbeni bizalom óvhat meg a csüggedéstől. Támogassanak ezentúl is hasonló hűséggel: — kérjék a Mindenhatót, hogy őrizze és áldja meg a hazát, — áldja meg uralkodásomat, s engedjen örvendhetnem szeretett népeim zavartalan boldogságának." A görög kel. egyház küldöttségéhez intézett válasz ez volt : „Köszönettel fogadom szerencsekivánataikat, s hódolatuk nyilvánítását királyi kegyelmemmel viszonzom. Igyekezzenek önök a gondjaikra bízott nép körében a vallási érzületet, és ennek kifolyásaként a testvéri egyetértést megszilárdítani, hogy az ország külön ajkú lakosai csak a közös haza szeretetében versenyezzenek. Ezt várom román ajkú híveimtől, — ezt tekintendem ragaszkodásuk legkedvesebb bizonyítékául." Vlszliang az „Egyesülésre.* Nagytiszteletü szerkesztő ur ! Becses lapjának 45-dik számában Nagy József pályatársunk ihletett szavakban felhívást intéz hozzánk, magyarhoni prot. theol. tanintézetek ifjúságához, hogy ébredjünk valahára öntudatra, egyesüljünk, mert különben jövőben a kor ellenséges szellemáramlatainak zajgó hullámai közé sodortatunk. Megvallom őszintén, Nagy urnák ezen, — az egyesülés magasztos eszméjének felkarolását illető felhívása kedvesen lepett meg, mert valóban prot. theoL tanintézeteink ifjúsága elszigetelten él egymástól; ennélfogva szükséges szétforgácsolt erejét egyesülés által érvényesíteni. Midőn tehát ezennel N. J. pályatársunkat, szellemi tökéletesedésünket előmozdító eme felhívásáért melegen üdvözlöm, bátorkodom kijelenteni, hogy a megpendített eszmét mi is felkaroljuk, következő feltételek alatt: 1. Ha a hazai prot. theol. ifjúság által közös erővel szerkesztett és fentartott lap tartalmát kiterjesztjük a tudomány összes ágaira, ki nem zárva a vallásos k öl tészetet sem, fősúlyt fektetve azonban a theologiára és philosophiára. Tudomány legyen létesítendő lapunk tartalma a szó legszorosabb értelmében, mely vizsgálódó gondolkodásában teljes függetlenségét az e?yházi uralommal szemben is megtartsa, s mindannak daczára meg ne feledkezzék a protestantizmusról, édes szülőjéről, hanem inkább igyekezzék előmozdítani felvirágoztatását, ápolja a lélek szabad fejlődésé re s a protestáns lelkiismereti szabadságra irányzott törekvéseit. — Örömest felkaroljuk az egyesülés eszméjét, ha lapunkat minden rétegében 2. akegyesség elve hatja át, mert tudomány kegyesség nélkül „gyümölcstelen fa, vizetlen forrás, avagy arany kulcs, mely semmit sem nyit fel, hanem csak láttatásáért hordoztatik". — A kegyességet azonban nem oly értelemben kívánom vétetni, mint a minő egyesülésünk fennállását engedékenysége által veszélyeztetné s a vizsgálódó gondolkodásnak u.ját elvágná, hanem inkább oly értelemben, mely a szellemfejlődést előmozdítja, a nagyra-törekvést ápolja az által, hogy létesítendő lapunk tartalma igyekszik ezen kegyességet tagjainak kebelében előidézni. A kegyesség tehát ne gátolja a szabad vizsgálódás szokott üres phrasisával : „uo!i me tangere", elfeledvén azt, hogy „a szellem mindent kikutat még az isten mélységét is." 1 Kor. 2, 10. 99