Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-30 / 48. szám

Iáit semmit, mivel az űrt betölthette volna, mit a szám­űzött babonás hit keblében visszahagyott; s két- három évig teljes közönyt s részvétlenséget mutatott a vallás­ügyek iránt. Nem lévén különben egy barátja sem, kivel vallásról csak beszélhetett volna is, a bálványokat oda­hagyva, a világi élvezetek karjaiba vetette magát. "Végül saját vallomása szerint „tetszett a gondviselésnek az igaz­ság világát titkos m5don előttem feltüntetni, és ez idő­től fogva a belküzdelmek egész sora kezdődött bennem, melyek örömmel mondhatom, szivemet békére és megté­résre vezették." Egyszersmind feltámadt benne a vágy a világosságot, melyre ő eljutott, közölni másokkal is. E cél­ból alapitotta a „jóakarat társaságát" (Goodwill Frater­nity), melyben angol nyelven előadásokat, s angol és hazai munkákból felolvasásokat tartott. Alig volt 20 éves, mi­dőn elvei terjesztésére népe közt külön egyház felállítását tervezé. Ekkor került azonban kezébe egy „Brahma trac. tat", melyből meggyőződött, miszerint már létezik egy. ház, melynek irányával az ő vallási nézetei teljesen megegyeznek. Azonnal belépett a Brahma Samadsch tag­jai közé, s társulata is rövid idő múlva követte példáját. A Brahma Samadsch ez idő alatt nevezetes haladást tett. Százanként vétették fel magukat keblébe, s több testvér, társulatot kellett felállítani Bengália különböző részeiben. A társadalmi életben azonban még mindig igen kevés volt az, mi a tagokat, pogány honfitársaiktól megkülönbözteté, 8Őt számos, úgynevezett brahmista, a megszokás erejével csüggött még folyton az ősi tiszteletben örökölt bálványo­zási szertartásokon, melyekkel a pogány hindu élet mint­egy át van szőve. Több ifjú brahmista már elébb ismételve tett kísérletet a Brahma Samadsch gyűlésein a társulat vallás- s világnézeteivel most már nehezen össze egyeztet­hető babonás szokások kiküszöbölésére, de mindig siker­nélkül. Keschab Tschander beléptéig e tekintetben igen csekély haladás történt. Ebben azonban hü, törhetlen erélyű bajtársat nyert a reformpárt, s ezentúl a társulat műkö­dése egyre több jeleit mutatja fel a szabadelvű újítások­nak. Ámbár, miután a személyes kitüntetés után nem vágyódott, az eredmény dicsősége nem fűződik mindig az Ő nevéhez, munkatársainak elismerése szerint is az ő lelke volt a reform terén egyik első rangú mozgató elem. Az ő buzdítására vállalta magára Debendra Nath Tagore a felelősséget egy fontos újításért, mely szerint leánya ki­házasitását 1861-ben minden pogány szertartás nélkül vé­gezte, mi eddig a brahmistáknál hallatlan eset volt. Ugyan ezen időben eltávolította házából a családi bálványokat; a születési s halálozási eseteknél is, több változtatást ho­zott be, egyszersmind letette a szt. szalagot is a magasb kasztok kitüntető jelvényét. A két vezér továbbá vasár­napi iskolát állitott fel Kalkuttában, melyben Debendra bengáli, Keschab angol nyelven tartott előadásokat az ifjúságnak a brahmaismus theologiája és ethikájából, ós pedig, mint a tanítványok értelmi s erkölcsi haladása ta­nusitá, nevezetes eredménynyel. \ 862-ben Keschab Tschan­der Sen atscharyává, vagyis a kalkuttai Brahma Samadsch egyházi szónokává avattatott fel. Ez alkalommal egy uj me­rész lépést tett előre az újítás terén. A Debendra Nath Tagore házában tartott ebédnél ugyanis nejével együt­jelent meg, jóllehet a háziúr, Debendra, a" pirálok excom­munikált osztályához tartozott. Az eretnekpár erre szám­űzetett [a családi lakból. Hat hónap múlva azonban, mi­dőn Keschab veszélyes betegségbe esett, rokonai ismét testvéri kegyelettel fogadták vissza. Függetlenségéhez, re­formtörekvéseihez hü maradt ezután is, e közelebb gyer­meke születésénél a születési ünnepet is az ősi ind szer­tartások mellőzésével tartotta meg. Körülbelől őt éven át működtek együtt Debendra és Keschab testvéri egyetértésben, mindig a legszívélyesebb szeretettel vonzódva egymáshoz. 1864. óta azonban nézet­eltérések merültek fel köztük. Debendra lassan, fontolva akart haladni; a kevésbé lényeges, öröklött szertartások eltörlését későbbi korra bizni. Keschab, mint fiatalabb > egyszersmind merészebb, türelmetlenebb is volt a reform­eszmék megvalósításánál. Igy p. o. Debendra maga le­tette ugyan a szt. szalagot, de nem vélte tanácsosnak, ezt rendszabályokkal kierőszakolni a többi tagtársak irá­nyában. Fiatal vezértársa pedig e jelvényben a pogány büszkeség önző hiúságát tekintvén, az egyenlőség nevében követelte teljes mellőzését. Még nagyobb lett a nézetkü­lönbség j1864-ben, midőn ugyanis Keschab két külön­böző kaszthoz tartozó jegyest összeadott; határozottan ki­jelentvén, miszerint a kasztrendszer eltörlése szükséges, mert ez az első lépés az általános emberi méltóság elis­meréséhez. Debendra ebben veszedelmes újítást látott, s mint elnemzetlanitő törekvést nem pártolta. Az együtt mű­ködés mind nehezebbé, majd lehetetlenné vált. 1865. oct. az ifjabb brahmisták nagy száma kivált a Brahma Sa­madschtól s hátra hagyva a közösen gyűjtött birtokot, eltávozott Kalkuttából, a nélkül, hogy tudta volna, hol lel­het megnyugvást. De a lelkes reformátor, Keschab, nem csüggedt el. A következő évben elvtársai számára egy uj egyletet szer­vezett az „indiai Brahma Samadsch" név alatt, azon szán­dékkal, hogy ezt teendi központjává minden hazai rokon­elvű társulatoknak. Elnököt e társulat nem választott, hanem hasonlóan a skót covenanthoz kinyilvánitá, misze­rint az Ur egyedüli feje. A rend érdekében mindemellett Keschab meg választatott ügyvezetőnek. 4. A haladó Brahmaismus. Az első nevezetes jelenség az indiai Brahma Sa­madsch fejlődésében az úgynevezett bhakti *) mozgalom volt. Kezdetben a fiatal társulatnak sok nehézséggel kellett megküzdeni. Az anyagyülekezetet elhagyott haladó pár­tiak csak leverő aggodalommal tekinthettek a jövőbe. Elváltak az anyagilag biztos alaptól, a már gazdag aaya­társulattól; szegényül minden segédeszköztől megfosztva kelle szembe állaniok az ostromló ellenséges viszonyok­kal. A legtöbben kőzülők megtagadtattak szülőik, roko­naiktól ; lépésük mint vakmerőség s meggondolatlanság *) Szeretteljes önmegadás istennek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom