Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-23 / 47. szám

hárítani. A conventszervezet, valamint a conventi gyűlés pontjai egyenként letárgyaltattak s a határozmányok tudomásul b. Yaynak fognak megküldetni. 5. Az egyházkerületi s főiskolai számadások megvizsgáltattak; Karsa István pápai jogtanárnak megválasztatott ; a tavaszi egyházkerületi gyűlés Pápán, junius 1. napján 1874. fog tartatni. Pereszlényi János. A kathol. egyház liberalismusa. Nem tudora, a sok korteskedés, választási izgatottságok, izgatások, súrlódások nem tették-e sokakra nézve unott portékává az alkotmányt, alkotmányos szabadságot s nincsenek-e helylyel-kőzzel olyanok, kik nem bánnák ha már ismét egy oly atyáskodó kormány hatalma alá kerülnénk, mely elvégezne helyettünk mindent. Azok számára kik még nem sülyedtek ide, kikben még erősen él azon meggyőződés, hogy az emberiség üdve és boldogsága s igy hazánk felvirágozása is a józan liberalismus terjedésével, a valódi szabadszellemü intézmények erősbödésével szoros elválhatlan kapcsolatban van, megemlítjük újból és újból, hogy az ultramontán katholicismus, valamint egész Európában, ugy nálunk is kilépett a defensiv álláspontból s támadólag lép fel mindenütt, és pedig elég nyiltan ; az álarcot, melyet évek óta viselt, egész bátran ledobva. A hatvanas évek végén sokan ringatták magukat a legjobb patrióták közül abban a hitben, hogy ha másutt nem is, de legalább hazánkban a kathol. papság felismerve a korszellem ellenállhatlan erejét, őszintén kibékülend az alkotmáuynyal s a modern alkotmányos szabadság által követelt liberális intézményekkel. Hiszen 1860-tól, még inkább 1867-től fogva oly csendesen viselte magát az egész hazai clerus, oly készséggel látszott meghódolni a kor-követelte szabad szellemű s toleráns intézkedések előtt? sőt néhol ugy látszott, hogy egész animóval adja a szabad szellemű szerepet. Persze arra nem igen gondoltunk, hogy ekkor az idői igy kivánták, s nem tudhatta a clerus, hova fognak fejlődni a dolgok. De im most már látva, hogy hazánk kormánya ós népe nem szándékozik a franciák 1789-iki példáját követni s a szabadságot s szabad szellemű intézményeket nem akarja zsarnoki erőszakkal életbeléptetni, hanem lassankint a nép lelkében meggyökereztetni, s illetőleg abból mintegy kifejteni, nem haboz az ultramontán párt actióba lépni, s a pápai híressé vált Syilabus értelmében hadat izenni az ujabb kor egész liberalismusának. Igaz, hogy ezen állításunkra az argumentumot csak a „Religióból-4

veszszük, mely még nem fordítja ki a világot a sarkából, de ha tudjuk, hogy ez mennyire kedves lapja hazánk sok főpapjának, hogy ez részint a főpapok, részint az illetők költségén többnyire a plébánusokhoz, egy-egy gyülekezet lelki vezéreihez jár , s továbbá ha tudjuk, hogy az efféle lapok egyre szaporodnak, igy p. o. közelebb is az Abauji Közlöny tudósítása szerint magában Kassában két uj papi lap — egy heti és egy havi füzetekben megjelenendő — van készülőben : akkor egy-egy ily cikről következtetést vonhatunk egy részt hazai főpapságunk szellemére, másrészt azon veszélyekre, melyek az ily cikkek minél sűrűbben kibocsátása által nemcsak egyházunkat, de hazánk egész alkotmányos életét, szabadabb szellemű intézményeit fenyegetik. A nevezett cikk hazánk pénzügyi calamitásából indul ki s elmondván, hogy e nagy baj némileg ugyan a felekezetnélküli pénztárnokok s más ilyféle emberek lopása s tékozlása, de főként a liberális eszmék érvényre emelkedése folytán következtek be, igy folytatja : „Ily tényekkel szemben a liberalismust fehérre mosni, áldásthozó természetét bebizonyítani akarni legalább is vakmerő vállalat és igy nem csoda, ha a liberalismus zavarba, rettegésbe van ejtve, sőt némelyek az elmerüléstöl is féltve eddigi kedves menhelyüket, belőle menekülni óhajtanak. Hozzá kell még adnunk egy másik okot, amely az előbbinél nem kevesebb zavarba ejti és igy veszedelemmel fenyegeti a liberalismust. A liberalismus szájhősei, bizakodva beszélő tehetségökben, azon reményben ringatták magokat, hogy sikerülni fog a népet meggyőzni a liberalismus legújabb találmányának, az ,amerikai' rendszernek üdvös voltáról; de a számítás, mint hisszük, gazda nélkül történt, mert a nép józan eszével nagyon helyesen igy fog következtetni: a liberalismus arany hegyeket igért számunkra, ha ügyét előmozdítjuk és a helyett megcsalt, tönkre tett bennünket, nemcsak nem adott, hanem még amivel bírtunk, azt is elvette; egyet nem tudott még elvenni: vallásunkat, most ehhez is hozzá akar nyúlni, ujabb Ígéretekkel jön, de hasztalan, többé nem fog megcsalni, egy téren tett hazugsága megfosztotta őt minden hiteltől, hogy többé neki higyjünk. Hogy az ilyen okoskodás a liberalismus ellen nagyon jogos, azt igen jól tudják patrónusai és azért nem csoda, hogy, ha megfontolják saját helyzetüket, álmaik nyugtalanok. A helyzet e minőségét azonban szerencsére nemcsak a liberális tábor, hanem a katholikusok is igen jól ismerik, kiknek bármennyire terjedjen is felebaráti szeretetök, de annyira nem terjedhet, hogy a bűnt is szeressék; — a liberalismus pedig bűn, ezt ostromolni, megsemmisíteni kötelességük. Soha kedvezőbb pillanat nem létezett még e cél elérésére, mint a mostani; ellenségeink önmagok adták a fegyvert kezünkbe, melylyel őket megverhetjük, azért nekünk most kell hozzá látnunk és a népet a felől felvilágositanunk, hogy mi a liberalismus. Kézzel fogható ténynyel válaszolhatunk minden ellenvetésre, és minden kitérő utat eltorlaszolhatunk az általános anyagi bukás tényével. Valóban, ha igaz az a magyar közmondás, hogy a vasat addig kell verni mig meleg, akkor soha sem igazolható ügyetlenség, tétlenség és gyávaság lenne a mi részükről, ha a jelen kedvező pillanatot a liberalismus teljes leálcázására és megbuktatására fel nem használnók. A liberalismus jelenlegi helyzetének felismerése vagy fel nem ismerése, felhasználása, vagy fel nem hasz-