Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-23 / 47. szám

nálása részünkről, azon kérdésekre adott válasznak lesz tekinthető : akarjuk-e komolyan és őszintén a liberalismus bukását? vagy tétlenségünkkel közremüködjünk-e annak megmentésére az által, hogy az anyagi bukás után, a teljes vallási bukást is bekövetkezni engedjük? Tőlünk függ e kérdésekre tényekkel válaszolni és mi nem kételkedünk, hogy tekintve paptársaink buzgó fellépését az ,amerikai rendszer' rabszolgasága ellen, felismerik a kedvező pillanatot és semmi fáradságot nem fognak kimélni, sőt minden megengedett eszközzel oda működni, hogy hazánk kormányzatából az annyi csalódást, keserűséget, az ország tekintélyének a külföld előtt annyi lealázást okozott liberalizmus száműzessék. Itt az idő, most vagy soha! A kórógyi templomszentelés 1873 nov. 9 kén. Mint hosszantartó ború után a nap első mosolya, miit kietlen, zordon tél után az első madárdal: oly kellemesen lepte meg e vidék minden érdeklődő lakóját — a sok rémhir után — a kedves újság, hogy folyó hó 9-én Kórógyon templomszentelés lesz. Keblem szorongott, midőn a Dráván átkelve Slavoniának földére léptem. Lelkemben feltámadt ne ncsak a részvét és szánalom, de egyszersmind a tisztelet érzete is, midőn elgondoltam, hogy egypár óra múlva azon magyar protestáns testvéreket fogom látni, kiknek hitük oly erős próbákra tétetett már évek óta, s a kik hitüket nemcsak el nem vesztették, sőt midőn legnagyobb a szenvedés, legáltalánosabb a nyomor, legmegdöbbentőbb, a fájdalom : akkor ülnek vallásos örömünnepet, akkor emelnek az őket oly régóta sújtó isten tiszteletére templomot. Mert nincsen talán e lapoknak olyan olvasója, a ki ne tudná azt, hogy Slavoniában már három év óta nincsen semmi termés, hogy e különben sem gazdag nép ez évben már marháit, sőt bútorait adta el, hogy árán kenyeret vehessen magának, s hogy a szenvedés serlegéből egy csép se hiányozzék, most végre a cholera tett akkora pusztítást, hogy némely helyen megtizedelte, sőt megnyolczadolta a lakosokat. És e népet nem hagyta el, de megtartotta hite. Eeggel 8 óra után már gyülekezett a nép, meghatott arczczal, tinnepi ruhában az uj templom kerítése tlé. A szomszéd falvakból egész karavánok jöttek : öregek és ifjak, uők és férfiak egyiránt. Fél tiz órakor kondult meg az első harangszó. A harangozás végeztével, 10 órakor indult meg a slavoniai papoknak — több vendég által nagyított csoportja a lelkészi laktól, élén az ez alkalomra lejött Kármán Pál főesperes úrral. A templomkeritéshez érve ennek kapui felnyittattak s a papok bementek. Itt a kivül álló tömeghez nt. Kelecsényi Mihály alesperes ur tartott rövid beszédet, melyben a régi templomtól — mely e helység örömeinek és szenvedéseinek 89 éves tanuja — bucsut vévén, inti a népet, hogy az uj templomban mint uj ember éljen, levetvén az ó embert. Beszédét e szavakkal végezte : „nyíljatok fel hát most ti fényes kapuk, hogy bemehessünk a szentséges helybe, hogy lehessünk ott az uj templomban uj emberek és a mi lelkünk istennek élő, szent temploma. Amen" Ekkor főesperes ur a gondnoktól átvévén a kulcsokat, néhány megható szóval átadja a helybeli lelkész Sebestyén Pál urnák, A templom ajtai felnyílván, a nép a templomba vonul. Gyön\örü falusi templom. Goth stylben van épülve, két nagy karral, négy csoport székkel, közöttük mintegy másfél öles utakkal; szép kathedra a déli oldalon, előtte csinos urasztal. És e nagy templomban nem volt egyetlen hely, mely üresenmaradt volna. Az istentisztelet a „Te rólad zeng dicséretünk "-kel kezdődött. Ezután elénekelték a 74. dicséretnek minden versét. Ennek bevégeztével a szószékbe állott főesperes ur, s buzgó ima után ékes beszédet mond. Text. Solt. 122. Őt a szószékbe a helybeli lelkész ur váltja fel, s Mos. 28. 17. alapigékre mond egy figyelemmel kisért szépen dolgozott beszédet. Most az urvacsoraosztás következett, melyet főesperes és helybeli lelkész urak osztottak ki. Azt hittem, nem csalódom, ha állitom, hogy 1000 embernél több vett urvacsorát. Nemcsak a helybeliek, de az összecsoportosult idegenek is részt vettek ebben. Elől jöttek az öregek, azután az ifjak, ezek után az ifjú leányok koszoruzottan, utánuk az asszonyok. Midőn a lelkészek körülállva az ur asztalát, adták egymásnak a kenyeret és a bort az egész gyülekezet felállott ősi szokás szerint. Az urvacsoraosztás bevégeztével esketés következett, melyet Kelecsényi ur végzett. S ezzel vége szakadt a magasztos ünnepélynek mely 10-órától d. u. 2-óra utánig tartott, s ekkor a 122. zsoltár 3 verse éneklése alatt a nagyszámú hallgatóság szép rendben hazament. Én sokszor haliám már a népet vádoltatni azzal hogy közönyös a vallás iránt. Ebben van sok igaz, elis -merem, de a mig a vallás iránti ragaszkodásnak ily szép bizonyítékait láthatom, addig még mindig nem esem kétségbe. íme e népet mennyi csapás érte már évek óta és mégis olyan templomot emelt, mely — mint hiteles kutforrásból hallám, — a téglán kivül körülbelül 13,000 forintba került, és ebből csupán a 600 frt államsegély nem esik terhére, és azon 50 frt, melyet vukovári urad. mérnök, Kelecsényi László ur küldött. Vajha e szellem maradandó, sőt növekedő lenne egész hazánkban, de kivált slavoniai testvéreink között, kik ott nem csak vallásunknak, de nemzetiségünknek is őrei fenntartói. Ercsey Samu, s. -lelkész,