Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-23 / 47. szám

értelmi fejlesztésére s ez által az erkölcsi erő nemesítésére oktatás utján az akkori körülmények miatt hatni nem lehetett: kétségkívül egy mystikus homályba burkolt s művészi elemekkel gazdagon feleresztett cultus sokat tett az állati szenvedélyeknek, az általánosan elterjedt rablási gyilkolási vágynak fékezésére. De másrészről az is igaz, hogy ezfn általa nagyon is gazdagon felhasznált művészi elemek által annyira elandalította, megbűvölte, meghódította az egyház a középkori népeket, hogy értelmi tekintetben teljesen tévútra vezethette őket, a legképtelenebb babonás tanokat, az erkölcsiséget gyökerében megmérgező intézményeket emelhette érvényre, mig nem a reformátorok által hirdetett szava az igazságnak felrázta a világot bódultságából. Az a talizmánja ma is meg van még a katholikus egyháznak, de viszont a protestantismusnak sem szabad ezzel szemben is nagyszerű hivatásáról megfeledkezni, sőt nagyon is szükséges, hogy az érzelmi iránynak s a művészetnek kelietinól nagyobb mértékben való felhasználása által tévútra vezetett emberiséget iskolai, templomi tanitás, s a sajtó utján helyes irányra vezérelje, s ez által az egyensúlyt helyreállítva, az emberiség fejlődésének helyes, egészséges utat mutasson. Hány ezeren vannak önök, asszonyom, olyanok, kikjó katholikusoknak vallják magukat, s erősen ragaszkodnak egyházukhoz, pedig ha eleibök tárjuk egyházuk tantételeit, észellenes dogmáit, szokásait, ereklyeimádás, búcsújárás, bőjtőlés s több efféleket: vagy határozottan tagadják, hogy azok az egyháznak komoly tanai s szokásai volnának, vagy legalább önmagukra nézve azokat érvényteleneknek, nevetségesnek tekintik. BELFÖLD. A dunántuli reformált egyházkerület képviseleti közgyűlése Székes-Fejérvárott, november 15-ik s következő napjain. Mottó. Zárjátok be már azt a koporsót, És vigyétek ki a temetőbe: Hisz, elég rég nézem már, hogy bennem Mindörökre megmaradjon képe ; Vagy hogy szivem, lelkem összetépje. Petőfi. Folyó évi nov. 15—18 .napjain tartotta meg a dunántuli evang. ref. egyházkerület képviseleti alapon őszi közgyűlését, Nagy János barai esperes s Tisza Kálmán főgondnok urak kettős elnöksége alatt. 15-dikén reggeli 8 órakor székesfej érvári hitrokonaink temploma áhitatoskodó lelkek szép számával telt meg s a gyűlési személyzet buzgó imában szárnyalt fel az egek urához, kérve az áldások urának megvilágositó kegyelmét és segedelmét azon egyházigazgatási közérdekű kérdések megoldásához, melyek között különösen a convent már előre lebilincseló maga iránt a közfigyelmet. Érezte és tudta mindenki, hogy e kérdés szerencsés megoldásától, nem kevesebb mint anyaszentegyházunk jövendő virág-Miért mégis, hogy ugy ragaszkodnak egyházukhoz ? mi köti önöket oly ellenállhatlan erővel azon intézményhez ? mi gátolja önöket az evangeliomi igazságok befogadásában ? A kathol. egyház művészete, btiverejü zenéje, éneke, s egyéb művészi szertartása. Mit törődnek önök azzal, hogy isteni tiszteletükön értelmük tisztult, ismeretük öregbedett, s erkölcsi erejök nemesedett-e vagy nem, elégedetteknek érzik magukat, ha érzelmük felhevittetett. S ez az, asszonyom, a miben a protestáns ember megnyugodni, a mit helyeselni nem tud. Fonák dolog az, ha minden suly a léleknek csak egyik tehetségére fektettetik, a más kettő pedig elhanyagoltatik. Ez az a mi ellen a protestantismus születése óta küzdött, s küzd mindekkorig. Helyreállítása az emebriség lelki fejlődésében az egyensúlynak tanítás, oktatás által : ez volt a protestantismusnak érdeme, dicsősége, ez hivatása, s jövőjének biztositéka. Igen, asszonyom, önöké: a művészet, a költészet; mienk a tudomány ós az igazság. — Ön, midőn ezen művészi darab végén a harsonák egész erővel felharsantak s hirdették, hogy Krisztus „resurrexit", e hangokban egyszersmind a kathol. egyház resulgálását is vélte hirdettetni, én pedig a harsonák ezen felrázó hangjaiban a protestáns egyházhoz intézett hathatós intést véltem hallani, hogy folytassuk hiven az ősök által megkezdett munkát, hirdessük az igazságot, terjeszszük a fel világosultságot, s igyekezzünk, hogy a művészet harsonáinak hangjával kiállja a versenyt a schulmeisterek rekedt hangja s a gőz-sajtók tompa moraja, mert minket protestánsokat csak ezek biztosithatnak, hogy resurgamus. F-zása függ ; ez lesz a horgony, mely az oly sok gyásznapot látott magyar protestantismus viharhányta élethajóját az akadályok szétzúzással fenyegető kőszirtjei közé sodortatni nem engedi; ez lesz amaz áldott talaj, melyen lábait a bárhonnan támadó zaklatások közt is mindenkor biztosan megvetheti, uj erőt gyűjthet a harcra s az állami és társadalmi átalakulás ezen mozgalmas korszakával együtt járó bajok és nehézségek sikeres legyőzésére. No de tartsunk lefolyt közgyűlésünk főbb mozzanatainak közlésére szentelt ezen sorainkban szigorú logikai rendet, ámbár én már, kérem, nem hiszek még a logika dönthetetlenségének erejében és hatalalmában sem; arra robog el ennek eszmevonata is sokszor, merre a háttérben lappangó mellékérdekek szikrát hányó gőzmozdonya vezérli ; ugy pattognak az eszmeszikrák, ugy szállanak fel a pompás szónoklatok, mint a füst a levegőben, de a füsttel együtt elenyészik igen sokszor a logika is, s az anyaszentegyház géniusza borongva jár a logikátlanság fergetege által letarolt s feldúlt vidékek felett. Ezután a pompás megyeház kis termébe vonult a gyűlési és nagyszámú hallgató közönség, s letelepedés s az elnöki székről elhangzott s viszonzott szívélyes üdvözlés után a közgyűlés megnyitottnak nyilváníttatott. Megkezdődtek a tárgyalások, de mielőtt a gyűlés főbb mozza-