Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-23 / 47. szám

natainak elősorolását megkezdeném, azt kérdezheti tőlem a nyájas olvasó, mit keres gyűlési tudósításom élén ama bus, siralmas mottó, mely a költészet drágagyöngyeként akkor hangzott fel a költő lelkében, midőn bájos eszményképének gyászszal bevont ravatala körül andalgott. Mit keres itt e bus mottó? Hát mikor kérem olyan bus gyűlés volt ez is, hogy az ember lelke szintén sírva fakadott, midőn egy-két ügynek tárgyalása szemei előtt véghez ment Nézzük csak: 1. Elsőben is az agg superintendens, főt. Nagy Mihály ur lemondó levele olvastatott fel. Hát nem megható tünemény az, midőn egy, az élet véghatárához jutott hitbajnok, megrogyva a századdá tömörült évek súlya alatt, ifjú erőnek engedi át a küzdelmi tért ; nem megható az, midőn egy ősz ember, kit megszoktunk soraink élén tisztelni, leteszi a zászlót, melyet a legnehezebb időben is oly büszkén, oly győzelemittasan lobogtatott, s annak a bus országnak veszi útját, melynek földe már nem hír- hanem csak sirvirágokat terem ? — Nem az életdráma utolsó felvonása ez, midőn a függöny legördültével mind a szereplők, mind pedig a néző közönség eltűnnek szemeink elől, ez volna a halál, az életdráma végső csattanása; oh ! egészen más neme ez a halálnak, itt még él a hős, midőn magát saját kezeivel eltemeti, s a legtr?gikaibb módon vesz bucsut mind azoktól, kik vele hivatalos viszonyban, s összeköttetésben valának. — És ime ilyen érzelmeket vert ki keblünk búrjain szeretve tisztelt főpásztorunk lemondása. — Jegyzőkönyvében ezen érzületnek adott a közgyűlés kifejezést ; elérzékenyülve szoritá meg búcsúzásra a kezeket, miK oly soká tárták, s igazgaták egyházkerületünk kormányrudját ama mostoha viszonyok s körülmények napjaiban, midőn a hajót hullámbegyről hullámhegyre hányvák vetették az ármányzuditotta viharok. — Ez érzelmek hatása alatt mondatott ki azon határozat, miszerint; Búcsúzó főpásztorunk érdemei, szerető szivünk hálás elismerése mellett fognak jegyzőkönyvileg megörökíttetni; mely érzésnek ugy akart tettlegesen kifejezést adni egyházkerületünk, miszerint határozatilag kinyilvánította azt is, hogy a kedvelt főpap, a püspöki cimet élethosszáig megtartja; a püspöki tiszteletdíj javadalmainak élvezetében is háboritlanul megmarad ; utódjának csak azon mellékjövedelmek ajánltatván fel, melyek a püspöki irodára szükségesek, melyek a püspöki teendők — papszenlelós stb. — végzéséből mindenkoron befolyni szoktak. — Egyébiránt a választás, ) lég pedig a legrövidebb határidők megtartása me'lett, elrendeltetett, oly formán , hogy ha egyelőre általános szavazattöbbség nem jöhetne létre, a két legtöbb szavazatot nyert egyénre a választás ismét azonnal elrendelhető legyen. — Yajha a nagy kegyelmű Ur ugy hangolná szavazatra jogosított gyülekezeteinkben a sziveket, hogy a közbizalom egy oly kormányra termett egyházi bölcs férfiúban találja fel uj Mózesét, ki nemcsak a visszalépett főpásztornak méltó utóda, de egyszersmind anyaszentegyházunk egén fénylő vezércsillag legyen, s egy szebb jövő békepartjai felé vezérelhesse egyházunk sokat hányatott hajóját. 2. A házszabályzat, illetve javaslat készítésével megbízott küldöttség is beterjesztette véleményes jelentése mellett munkálatát, mely bizonyos változtál ások s módosítások után el is fogadtatott. Égető szükség volt rá, hogy gyűléseink elvégre valahára a parlamentarizmus színvonalára emelkedhessenek, s szónokaink a házszabályok gyakorló iskolájában ne csak mindig alázatos véleményeiket tolmácsoló, hanem valódi talpraesett, rendszeres szónokokká képeztessenek. A dolgozat ki fog nyomatni s annak idejében talán bővebben is megismerkedhetünk vele. 3. A derék Kacsó visszalépésével meg üresült egyházk. egyházi aljegyzőre begyült szavazatok is felbontatván, a szavazatbontó küldöttség jelentéséből kitűnt, hogy az igen sokfelé tört szavazattömegből általános többséget senki sem nyerhetett, mint legtöbb szavazatot nyerttek V á 1 i Lajos komáromi esperes, és Pereszlényi János győri lelkész kitüzettek. 4. Nov. 16-dikán reggeli 9 órakor vette kezdetét a conventügy tárgyalása s elsőben is Filó Lajos levele olvastatott fel, melynek kapcsában a magyarországi reformált egyház egyetemes conventjenek 1873. julius 1—6-ról felvett jegyzőkönyve több példányban a mi egyházkerületünknek is megküldetik, s közgyűlésünk b. Yay conventi elnö<í ur által ünnepélyesen levélben felszólittatik, hogy a c o n v e n t szervezése tárgyában létrejött bizottsági munkálat felett észrevételeit aunyival inkább tegye meg, hogy a közmegállapodás e nagyfontosságú ügyben minél elébb létesüljön, s egy végleges conventi szervezet megállapítása ez által is lehetőve tétessék. Mély csend s érdeklődő figyelem kisérte e felolvasásokat, s a kyőri gyűlés azon határozata is felolvastat ván, mely szerint az egyházkerület nem ellenzi egy oly c o n v e n t létrejövetelét, mely alakulása s hatásköre szabályairól javaslatot készítsen : elnöklő főgondnok ur azon kérdést teszi fel: a szervezeti javaslat egyes pontjaiba kíván-e a közgyűlés tárgyalólag belebocsátkozni, vagy pedig azon főkérdéssel óhajt tisztába jönni, miszerint határozathozatali képességgel birjon-e a convent, vagy pedig ne legyen az jövőre sem egyéb, mint a magyar prot. 5 egyházkerület tanácskozó , oly javaslatkészitő organuma, közgyűlése, hatósági közege, mely megállapodásait esetről esetre, jóváhagyás s megerősítés végett az egyházkerületeknek tartozzék végérvényes döntés s elhatározás végett mindenkor beterjeszteni ? Erre szavazattöbbséggel kimondatott határozatilag, hogy a részletes tárgyalás megejtése előtt, azon főkérdéssel ohajfc a közgyűlés tisztába jönni, hogy a mostani állampolitikai s interconfessiónális tényleges viszonyok között, van-e szüksége a magyar reformált egyetemes egyháznak egy olyan határozatképes conventre, mely minden egyetemes kérdésekben, az egyetemes egyházjog- és tekintély sulylyával döntsön, s végérvényes és kötelező határozatokat alkothasson; kijelentvén egyszersmind a