Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-16 / 46. szám

nok b. Kemény Gábor igen szép, korszerű beszéddel nyitá meg, melyet az összes jelenlevők lelkes éljenzéssel fogadtak. Ezután a jelenlevő tagok nevei olvastattak fel s kitűnvén, bogy a törvényes szám jelen van; az ülés megalakult ; az ülésben megtétettek az előintézkedések a kibocsátandó lelkészek felavatására. Püspökünk talpraesett admonitiot intézett a felszentelendő ifjakhoz. Sokaknak feltűnt, némelyeknek visszatetszett, hogy a főpásztor ülve osztogatta tanítását ; mi nem látunk ebben semmi különöst ; hiszen a jó — osztassék az ülve vagy állva — mindenkép jónak marad. Ezalatt a várbeli nagytemplomba folyton gyűlt a közönség; mindenki oly helyet igyekezett biztosítani magának, honnan e nevezetes ünnepély minden legkisebb tényének és mozzanatának szem- és fiiltanuja legyen. Tizenegy óra tájban a közgyűlés összes jelenlevő tagjai. Nagy Péter ref. püspök vezetése alatt, hosszú sort képezve vonultak a templomban számukra fentartott helyekre. Az orgona megszólalt s az ünnepély megkezdődött a helyi első dalárda szép és szabatos éneklésével. A szószékbe először püspökünk lépett fel s megható könyörgéssel kezdé az isteni tiszteletet, a könyörgés után Silvester Domokos vízaknai ev. ref. pap lépett a szószékbe. Egyházi beszédének alapigéje volt: „A lélek az, a mi megelevenít," s a szép előadással elmondott épületes beszéd jó hatása igen kedvező véleményt keltett a hívekben a fiatal, szép tehetségű pap irányában. Silvester után Nagy Péter püspök tartott igen szép beszédet, valódi szónoki előadásával, mely mindig magánál tartja a hivek éber figyelmét. E második egyházi beszéd után a fiatal uj papok felavatása következett s a szokásos szertartás bevégeztével, ugy két óra tájban, az egész közönség szétoszlott. Hétfőn és kedden folytak a gyülésezések, tanácskozások. Külföldi egyház és iskola. Á holland protestáns egylet 1873-iki közgyűlése. Mint a német prot. egylet a német orthodoiia egyik legerősb várát, Lipcsét, szintúgy a holland prot. egylet is a holland orthodoxiának — mondhatni — székhelyét, Utrechtet tűzte ki ezen évi közgyűlése helyéül. Azonban a holland Sión a közelgő zivatar miatt nem verte félre a harangokat, mint ezt a jó lipcseiek tevék. A holland hidegvéren kivül az eszély is a csendességet ajánlá. A lipcsei esetből látták, hogy a nagy harangzugás nem volt képes elűzni a villámokat rejtő sötét felhőket, sőt itt is csak a harangozónak ártott, a mennyiben ha nem is halálos, de mindenesetre érzékeny sebet okozott a jó Ahlfeldnek. Aztán máskülönben is meggyőződtek a szomorú tapasztalásból a felől, hogy az ily „kegyes" lárma csak a prot. egylet malmára szokta hajtani a vizet. Csak az érdeklődést költé föl sok helyen a máskép tán egészen közönyös „hivők" közt e „hitetlen" egylet iránt. Tehát az utrechti atyák, okulva a szomszéd kárán, nem harangoztak, nem lármáztak, sőt a szó szoros értelmében — agyonhallgatták a prot. egyleti gyűlést. S a következmény nagyon is megmutatta, hogy az agyonhallgatás sokszor keményebb fegyver, mint az — agyonbeszélés. A nagy rész tudomást sem látszott venni a gyűlésről, s egyik theol. tanárunk - a Sión egyik legtekintélyesebb és legbuzgóbb őre — előadásait is pontosan megtartotta a gyűlés folyama alatt. A tulajdonképi gyűlés octóber 30-ra volt kitűzve Ezt megelőzőleg egy kis kebli értekezletet tartottak 20 képviselő s néhány egyleti tag jelenlétében. Eövid elnöki megnyitó beszéd után a titkár fölolvasá évi jelentésót, melyből többek közt az is kitűnt, hogy az egyletnek 24 alosztálya, s mintegy 1900 tagja van. A fiók-egyletek kisebb-nagyobb eredménynyel igyekeztek az egylet célját előmozdítani gyűlések , fölolvasások , vasárnapi iskolák, olvasó-könyvtárak alapítása stb. által. S befolyásukat lehetőleg érvényesiték az egyházi közigazgatás terén is. Erre az egylet finánciális s más kebli ügyeinek elintézése s az egyleti igazgató testület kiegészítése került szőnyegre, Végül a felől tanácskoztak: mikép léphetne az egylet a fennálló rokon egyletekkel kissé szorosb összeköttetésbe ? Esti 7% órakor ünnepélyes isteni tiszteletet tartottak a Péter-templomban. (Az esti templomozás Hollandiában szokásban van.) Egy ügyesen Összeállított quartette éneklé Luther gyönyörű dicséretét: „Eine feste Burg ist unser Gott" (négy hangra dolgozta Bach), mire a templomi közönség mintegy feleletül a szép dal egyik hollandra fordított strófáját éneklé el. Ezután Hugenh o 1 t z amsterdámi lelkész tartott csinos alkalmi beszédet. Élénk színekkel rajzolá a nagy reformátor — Luther fölléptét (a 95. tétel kifüggesztése, a pápai bulla megégetóse, a wormsi határozott nyilatkozat stb.). Ezen Luther hű képe volt az ébredő reformátori szellemnek, s hatalmas organuma az erőszak által századokon át elnyomott, elnémított lelkiismeret följajdulásának. Azonban a pórlázadás, a féktelen rajongás a független lelkiismeret nagy hősét is visszarettenték. Ki pápától, máglyától soha sem rettegett, a szent ügyet félteni kezdé. A sziv vallásának nemes bajnoka a dogmák falai közt keresett menekülést. A külső kénytelenség csakhamar belső szűkség lön nála. A lelkiismereti szabadság dicső hőse néhány év múlva durván visszautasitá a szelíden feléje nyújtott kezet. Készebb volt tán magával a pápával is inkább, mint a nemes Z w i n g 1 i v e 1 fogni kezet. E dogmaticus Luther ismét hü képe az alapelveit megtagadó protestantismusnak. Az ő balra fordulta szomorú hanyatlást, káros visszaesést idézett elő a protestantismus életében. E szomorú kort is pár találó vonással festó a szónok. Csak futólag. Sietett a sötétből a világosság-sugarai felé. Lessing, Herder, Bayle stb. egy uj hajnal előpostái voltak. Az ébredésre a holland költők is jelt adtak. De a lant hangja inkább fájó, mint lelkesítő volt. Strausz, Baur tudományos kutatásai, Parker stb. komoly fellépése az uj szellem hatalmasb nyilatkozatát 92