Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-16 / 46. szám

jelenték. A mit ezek végeztek, csak szerény kezdet. A szabad vizsgálódást nemcsak hangoztatnunk, de tettel is igazolnunk kell. Erkölcsi komolyság és alapos tudomány egyedül biztos alapja a szabad vallásnak. A szép beszédre gyönyörű ének és öszhangzó zene következett. Isteni tisztelet után pedig az utrechti osztály által rendezett ismerkedési estély gyüjté össze a küldötteket. Oct. 30-án Opzoomer, a hires utrechti bölcsész, mint tiszteletbeli elnök csinos beszéddel nyitá meg a gyűlést a különben nem igen nagy termet csaknem egészen megtöltő féifi és nő közönség előtt. Beszédében a protestantismus szellemét rajzolá. Felhozá, hogy arra nagymértékben befolyt az ó-kori nyelvek tanulmányozásának föléledése. Azonban ha csak a tudomány éledése szülte volna a reformatiót, az eredmény egészen más lett volna. De e nemes küzdelem a nép komoly vallási szükségéből keletkezett , mit bizonyít az is, hogy a reformatió nem egy iskola szűk falai közt, hanem az egyház nagy templomában született, nem az olasz egyetemeken, hanem a német népegyházban állott elő. Habár tagadhatlan, hogy a reformatió az iskolákra és egyetemekre is jó befolyást gyakorolt. Azonban a vallásos sziv szabad áramlatát csakhamar a confessiók medrébe szoriták. A betüimádás ismét átalános kezdett lenni. A nemes erőfeszítést aléltság ós visszaesés követé. A protestantismus, tán öntudatlanul, ismét Róma nyomdokaira tévedt. Föltámadt itt is az eretnek-gyűlölet, az eretnek-üldözés. A prot. egyház tévútra vezettetett. A tán jóhiszemű vezérek elég vakok voltak be nem látni, hogy fő és sziv két egyenjogú tényező a protestantismus életében, hogy a hit és tudomány szépen megférnek egymás mellett. Hogy a hit szabadság nélkül ép oly veszélyes, mint a szabadság hit nélkül. Ezen ellentéteket kiegyenlitni, főt és szivet teljesen kibékitni, a 19-ik század nagy és dicső feladata. E jeles beszéd után M an c ho t, a német prot. egylet képviselője üdvőzlé a holland prot. egyletet. Azután pár vonással rajzolá a német prot. egylet működését. Mint mondá, két cél lebeg ezen egylet szemei előtt. A községi elvnek győzelemre juttatása, és a modern világnézletnek a vallásos tudattal való teljes kibókitóse. Opzoomer röviden felelt az üdvözletre, s mint Manchot, ő is rámutatott azon kölcsönös kötelez-ttségre, melylyel a német és holland prot. egyház egymás iránt tartoznak. Most a 3 előre kitűzött kérdés tárgyalásához fogtak. Mosselmans gröningai lelkész volt megbízva az első kérdés fejtegetésével: Ha valyon a keresztyénség ránk (prot. egyleti tagokra) nézve valami egyéb, mint vallás s miután hangsúlyoztuk, hogy a valláshoz teljes szivünkből ragaszkodunk, fölmerülhet-e mégis azon kérdés, hogy hát keresztyének is vagyunk egyszersmind? Szónok magvas beszédben fejtegető e kérdés jelentőségét, s állitá, hogy keresztyénnek lenni még valami egyéb is, mint vallásosnak lenni, habár a keresztyénséget és vallást sokan ugy tekintik, mint a mely két fogalom egymást teljesen födi, elannyira hogy egyiket a másik helyett használhatni és hogy mindkettő e három egységbe foglalható össze: tisztaság, szabadság, szeretet. Többen szóltak e kérdéshez, s bár a vallásnak megannyi deflnitióját adták, s bár különböző utakon haladtak, mégis mindnyájan azon eredményre jutottak, hogy a prot. egylet tagjainak nemcsak hogy teljes joguk van a keresztyén névhez, de még dicsőségüknek is tartják e nevet jövőben is viselhetni. Opzoomer vetett véget a vitának, melynél többen igen is messze tértek a kérdés lényegétől. Szerinte nagy szerencse, hogy a sziv és élet teljesen kibékithetők a nélkül, hogy a tudománynak is teljesen elég lenne ezáltal téve. Kérdésbe tették, hogy mi a vallás ? Vannak jelenségek, melyeket kielégitőleg definiálni senkisem képes. Avagy ki definiálja a szépséget? Pedig befolyását mindnyájan érezzük. Igy a vallást sem lehet egy rövid formulával ugy definiálni, hogy e definitio mindenkit teljesen kielégítsen, hogy senki se kívánna még valamit ahoz tenni, vagy abból elvenni. Annyit azon ban mégis tudunk a vallásról, hogy az azon titkos erő, azon valami, ami az emberi kedélyt megtisztítja s az emberi életet megszenteli. A második kérdés igy hangzott: Korunk szükségei és kivánalmii nyomán minő véleménynyel lehetünk nyilvános isteni tiszteletünk j e len s z e rk eze t ót, névszerint a szokásban levő egyházi symbolumokat illetőle g. M en n y ib e n k i v á n a to s itt a változtatás? Többen szóltak e kérdéshez is Az előadó Loenen szerint az isteni tisztelet érvényben levő alakjai többnyire ma is megfelelnek céljuknak. A keresztség és úrvacsora még ma is fölmelegítik a vallásos kebleket. Csak a templomi énekek javítását és a templomi kényelem növelését tartja szükségesnek. Végre ajánlja az ének és ima nélküli templomi előadásokat. Hugenholtz a symbolumokat teljesen el kívánja ejteni és ujakkal, a jelenkor szükségleteinek inkább megfelelőkkel szeretné helyettesitni. Főleg az urvacsorát illetőleg megjegyzi, hogy abban a modernek közül ma már igen kevesen vesznek részt, minthogy ezen symbolum már elévült, s igy nem képes többé fölvillanyozni az ujabb kor szülötteit. Az ének és ima nélküli templomi előadásokat ő is szükségesnek tartja. T r e n i t ó az urvacsorát illetőleg megjegyzi, hogy a Hugenholtz által emiitett idegenkedés okát nem anynyira a kiszolgáltatás alakjában véli föltalálhatni, mint inkább abban, hogy az illetők az urvacsorát ma is egy elavult dogmatika szemüvegén át tekintik, s minthogy e dogmatikától és annak az urvacsorára vonatkozó értei-