Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-02 / 44. szám

Tizenhatodik évfolyatn. 44. sz. j Budapest^ November 2. 1873. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. fSSzerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., első emelet, Előílzetési ílij s Helyben házhozhordással sTidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. 4fi Teljes példányokkal ínég szolgálhatunk. A convent és a debreceni figyelmező. „Impedit ira animum, possit ne cernere verum." Catullus. A debrecsni „Figyelmező" megkezdő a hadjáratot a couvent ós a conventi szervezet pártolói ellen. Az aug.-septemberi füzetben Révész Imre ur elsorolja a convent múltjára vonatkozó adatokat, s a közelebbi pesti convent munkálatára is kiterjesztvén figyelmét: részletes birálat alá veszi a convent által elfogadott szervezeti pontokat. Cikke — bár nem áll a teljes tárgyilagosság színvonalán — megérdemli mindazok figyelmét, kik a conventi szervezet kérdésével komolyan foglalkoznak. A legközelebbi octoberi füzet „Történelmi adalékok azon kérdés eldöntéséhez, hogy milyen lehetett a magyar ref. egyház general-conventje 1848. előtt?* cim alatt ismét egy cikket hoz „Tiszántúli" aláírással, melynek történelmi adalékok tekintetében ugyan csekély értéke van, a mennyiben a convent történelmi múltját magánszemélyek nézete, véleménye s egyes egyházkerületi nyilatkozatok után törekszik igazolni : de az a közlemény célját, modorát s irányát tekintve különösen azért, hogy az igazság megigazíttassák az ő fiaitól s a conventi képviselők érdekében is szó nélkül nem hagyható. A jelzett körülmény által felhiva érzem magamat, hogy „Tiszántúlinak" mind Kovács Albert urnák a convent szervezésére vonatkozó történelmi előadását tulszigorral kárhoztató, s őt az egyetemes prot. egyház előtt teljesen elitélő szavait állításait, mind a convenc - szervezeti bizottságot illető megrovásait komoly ós szenvedólytelen vizsgálat alá vegyem, s a convent - szervezeti bizottság eljárásának helyességét egyrészről, másrészről pedig a Kovács Albert ur előadását illető vád és kárhoztatás alaptalanságát a t. olvasó előtt kimutassam, ós pedig kimutassam nem azért, hogy Kovács Albert ur védelmére keljek — mert ő arra nem szorult, — hanem hogy előadjam teljes őszinteséggel a conventszervezeti bizottság eljárásának történeti folyamát, hogy azok, kiket bizonyos intézmények hasznos vagy káros volta feletti itélethozásban nem szenvedély, nem személyes gyűlölet vagy harag, — mely az igazságot belátni soha nem engedi — hanem a közjó előmozdításának, s a prot. egyház virágzása óhajtásának tiszta érdeke vezérel: láthassák és megítélhessék, hogy „ Tiszántúli * „történelmi adalékainak* mi értéke van, s minő súlyt lehet azokra fektetni akár az igazság érdekében, akár a convent szervezésének kérdésében. „Tiszántúli* cikke elején mindjárt Kovács Albert ur ellen kezdi meg a harcot, írván, hogy „a magyar prot. egyház közéletének és irodalmának mezején alig van oly jelenség, a mely meglepő, felületes, botrányos ós merónyletes voltára nézve mérkőzhetnék Kovács Albert pesti hittanár és conventi oktroyált előadó azon oktroyált fellépéséhez (vei), mely szerint nyilván ós ünnepélyesen azt állítani merészelte, hogy a magyar ref. egyház a conventet annak tartotta, a mivé azt a budai zsinat kánonai kijelölték, t. i. a négy egyházkerület legfőbb kóp-83