Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-02 / 44. szám

viselő és közigazgató testületének és főtörvónyszékónek." E vád Kovács Albert urat illeti, s nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy Kovács Albert ur meglepő felületes botrányos ós merényletes fellépésével mind a conventi bizottságot, mind később a conventi közülést is félrevezette ; s mind i z a mit a convent múltjára vonatkozólag élő szóval előadott, s később az Egyh. Reformban is kinyomatva világra bocsátott, nélkülözi a valódi igaz történelmi alapot. Mind a convent ügyének valóban fontos kérdése, mind a bizalom, melylyel Kovács Albert ur a legközelebbi conventen megtisztelve lett, felhívják őt arra, hogy „Tiszántúli" állításának ellenében magát a közvélemény előtt igazolja, conventi előadásának biztos alapján kimutassa. Másik nevezetes, szánakozást inkább mint megtorlást érdemlő passus „Tiszántúli* történelmi adalékaiban az, „hogy tudós conventi előadó ur ezen törtéuelmi merényletet azon indokból éscélb ó 1 tette, hogy a korunkbeli convent is, az egyházkerületek véleményének olyan a milyen meghallgatása s tetszés szerinti figyelembe vétele után, minden zsinat és törvényes előzmény nélkül oktroyálja maga magát a magyar ref. egyház legfontosabb ügyeiben végérvényesen s felelősség nélkül intézkedő országos főhatósággá.* „Tiszántúli" tehát nemcsak a convent múltjára vonatkozó történeti adatok igazságát támadja meg, nemcsak az előadásban foglalt állítást mondja meglepő felületes botrányos és merényletesnek, hanem a tett célja ós indokai felett is vizsgát tart és ítéletet kockáztat. Ez már szerintem nem egyéb mint protestáns inquisitió, és pedig „Tiszántúli" kiadásban! A prot. vallásos öntudatot és egyházi közszellemet semmi jobban alá nem ássa, ezen a prot egyház virágzására, a prot. szellem ébresztésére nélkülözhetetlen kellékek hiányát semmi jobban elő nem tünteti, mint az obscurantismus korának, - a gondolatot és véleményt fürkésző s tetszés szerint büntető — átkos intézményéveli kacérkodás. Vizsgáld és biráld meg vagy ítéld el bárkinek szavait, tetteit, iratait, de óvakodjál, ha Jézus szellemében vagy keresztyén, a tettek forrását, ismeretlen célját és indokait kutatni, bírálni és megítélni; mert az ily tettől — egy nagy ember szavai szerint — lázzadva fordul el kebel és velő. „Annak kimutatása végett — irja tovább »Tiszántúli* — hogy az, a mit a conventi előadó ur derekasan meglőtt, csakugyan nem egyéb mint históriai bak volt, semmiféle mélységes történelmi nyomozásra ós itészetre nincs szükség. Elég lesz e célra elővenni csupán csak a Székács József ós Török Pál által szerkesztett egykori Prot. Egyh. ós Isk. Lap egy évi, nevezetesen 1843-ki folyamát. Kitűnő derék férfiaktól egyenes, világos és határozott feleletet találunk itt azon kérdésre, hogy milyen lehetett tehát az a convent 1848. előtt?" Tehát csakugyan históriai bakot lőtt Kovács Albert ur? csakugyan nem létezett alapra fektette előadását? csakugyan félrevezette ekkép a bizottságot, sőt magát a conventet is? Igen! mert „Tiszántúli" fölfedezte, hogy azon kérdésre nézve, milyen volt a convent 1848. előtt, az 1843. évi Prot. Egyh. ós Isk. Lapban kitűnő derék férfiak egyenes, világos ós határozott feleletet adnak. Hogy „ Tiszántúli"-nak ezen történelmi állítását kellőleg mérlegelhessük s érdeme szerint méltathassuk, elő kell adnom a conventi bizottság eljárásának rövid folyamát. A mint a convent-szervezeti ügyben kinevezett bizottság összeült, s annak elnöke b. Vay Bóla ur a bizottsági tagokat üdvözölve, komoly s a tárgy fontosságához illő tanácskozásra szóllitotta fel, Kovács Albert tanár ur, mint e bizottsághoz kinevezett jegyző, a bizottság előtt előadta, hogy a bizottság felada tául tűzött szervezési munkálathoz szükséges adatok kijelölése, a convent'' múltjára s hatáskörére való visszatekintés s az azzali megismerkedhetós céljából a conventi régibb jegyzőkönyvekből egy részletes előterjesztést készített, s azt a bizottság beleegyezésével fel is olvasta. Ehez csatolta később az általa javaslatba hozott szervezeti pontokat is. A bizottság meghallgatta Kovács Albert ur előadását, de egyszersmind kijelentette, hogy azt egészben el nem fogadja, azonban használható részleteire a szervezeti munkálatnál figyelmet fordít. A bizottság nem lehetett oly vóleménynyel Kovács Albert ur előadásáról, hogy az történeti igazság nélkül szűkölködő históriai baklövés; nem, mert ö nemcsak hivatkozott a conventi jegyzőkönyvekre mint forrásokra, hanem azokat tényleg is felmutatta s kétség esetében a bizottság tagjait azutánnózós ós vizsgálásra felhívta. Én tehát nem képzelhetem, hogy Kovács Albert ur ismeretes conventi előadását minden történeti alap nólkül készítette s terjesztette volna a bi-