Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-26 / 43. szám

házaknak kellene itt segitni, de ezek nem nyitják meg e célra erszényüket addig, mig papot kapnak. Ha ez állításommal itt -ott ellenkező történik, az a kivételek ritkasága. Ha majd az egyházak papot nem találnak, még akkor is sok vonakodik közülök a papi fizetést javitni s kész lesz évekig talán a szomszéd pap szolgálata által segitni a paphiányon ; de elvégre ez igy örökké nem tarthat s amelyik egyház birja, akarja, felemeli a papfizetést, amelyik nem birja, nem akarja: csatlakozik más egyházhoz, igy jön létre önmagától a már sokak által eddig is óhajtott apró-cseprő papságok egyesítése, tehát a papfizetés javítása is. Ámde itt ismét egy nem kevésbé fontos kérdés adja elő magát, nevezetesen az, hogy a több fiijával biró lelkész részéről, a cultus vezetésén kivül, hogy lesz célszerűen keresztülvive az elemi iskolában a vallástanítás ? E bekövetkezhető egyesülések intézését a tractusok és superintendentiák vezessék oly módon, hogy mindegyik saját kebeléből egy bizottmányt küld ki, melynek feladata legyen a helyi körülményekhez képest ez ügyben előmunkálatot készíteni. A tract. bizottmányok állapítsák meg, hogy hány pap szükséges a tractusba, mely egyházak képezhetnek egy parochiát; a sup. bizottmány felülvizsgálja a tractusok megállapodását — véghatározatot hoz a superintendentia. Ha ily terv létrejött: nem jön zavarba egy esperes sem, ha valamely egyház papot nem találhat, mert utasítja azt illető helyére. A két prot. felekezet eltalálta már az együtt lakó, de egymagában fen nem állható ev. és ref. egyházak fentartási módját a közös paptartásban ; e mód ezután is ós még talán jobban fentartandó. Az idővel bekövetkezhető egyházkormányzási s törvénykezési változtatások az illető forumokon, a legnagyobb óvatosságot igénylik. Egyházunk igazgattatott az episcopalis, presbyteri rendszer szerint; most a demokratikus kormányzási s törvénykezési alak áll fenn a legkiterjedtebb alapon. Tovább nem igen mehetünk, mert ha még egyet lépünk, a demagógiát teszszük élet-halál urává s ennek nyomába jön az özönvíz a gyülekezeti independentismus képében. Azon lehető ellenvetésre, hogy hát Amerikában, hogy állhat fenn a protestantismus épen oly alakban, melytől én a magyarországi protestantismust féltem — feleletem ez : mert nekünk még nincs amerikai népünk. Azt mondta Budapesten egy amerikai lelkész az unitáriusoknak, hogy egy Budapesten építendő unitárius templomra a kellő fénzt hiszi, hogy két felolvasása által beszerzi! Hisz-e egy magyarországi prot. pap ilyet a népről. Rosz politika az, ha az intézmények nincsenek a nép felfogásával őszhangban. A szabadságra a népet nevelni kell. Gondoskodni kell ar

ról, hogy minden theologus tanuló lehető olcsó, de tápláló élelmezést és egészséges lakást nyerjen ; haladéktalanul fel kell állítani a nyugdíjintézetet, mert a mostaniak kevéssel érnek többet a semminél, Ha pedig azon idő is bekövetkeznék, hogy a fentemlitett egyesitett papságok se töltethetnének be papokkal papok hiánya miatt, ekkor előáll azon eset, midőn hitfelekezetünk tehetősbjei, a superintendentialis pénztár, az összes papság összetett fillérei ós alakulandó csoportok, végre a tehetős egyházak külön-külön évenként segélyeznek leendő papjelölteket. Ezen módon szépszámú theologusokat nyerhetnénk. Hitfelekezetünk tehetősbjei kőziil csak 10-et számitok, kik egy-egy theologust évenként taníttatnának ; minden sup. pénztár kettőt = 20; az összes papság jövedelem — aránylag annyit, amennyi tractus van — fájdalom, nincs az összes magyarországi protestánsokról névtáram s igy a tractusok számát nem tudom, de körülbelől 80=80; az unitáriusok ezen az alapon 5-töt. Egyes egyházak tizet=10 ; paptanittató csoport legyen 20=20; az összes létszám 145, szüleik és önmaguk költségén számitok 30 at végösszeg: 175. Négy évig tart a tanulás, minden évben nyernénk 44 papot, tekintve az anyaegyházak megkevésbülését ós a papi halálozásokat majd dűlőre jönnénk. Az állam és egyház elválasztását kimondó törvényben óhajtóm beletétetni, hogy a házasulandók összeadásával és az anyakönyvek vezetésével a lelkészi kar bizatik meg azon hozzáadással, miszerint minden pap adjon magáról kötelezvényt, hogy ő mint anyakönyvek vezetője államhivatalnoknak tekinti magát s ez ügybeni ténykedéseért csakis az államnak felelős, nem kötelezvén őt e tekintetben semmi törvény az allamén kivül, anyakönyvvézetósi és a házasulandók összeadási jogával mint pap senki ellen semminemű ügyben vissza nem ól s ha e kötelezvénynyel ellenkezőleg tesz az ő kárára alkalmaztatik könyvvezető, ő pedig e jogát örökre elveszíti; amelyik pap e kötelezvényt alá nem irja, anyakönyvezető s eskető nem lehet. Ezen ügy más szempontból veendő fel a róm. katholikusok, más szempontból a protestánsok részéről. A róm. kath. pap a fülbegyónás, utolsókenet, a keresztelés és temetés fogalma által, a katholícizmus rendszeréből folyólag, oly nélkülözhetlen tényező az erkölcsvallási téren, hogy hivei anyakönyv és esketés nélkül is kénytelenek vele érintkezni, az anyakönyvek kezelése folytán nyert jövedelem pedig nekik csekélység, ellenben vegyük fel a mi szempontunkból, s tekintsük meg, hogy mily sok alkalmunk van most az anyakönyvek vezetése következtében híveinkkel érintkezni és sok ezek közül mily alkalomszerüleg jön a valláserkölcs építésére; ez alkalmak az anvkönyvekkel mind megszűnnek, s ha a szószéken kivül érintkezni akarunk híveinkkel, fel kell őket keresnünk, s az ily módoni valláserkölcs ópitésére nem készíttettünk el! De 5, 6, vagy 10 ezer hivét hogy gondozza ez uton a prot. pap ? ha ő családfő is, gazda is! E szempontból a cura pastoralis egy uj szakaszszal toldassák meg, melynek cime ez legyen: „a prot. pap mint missionarius", mert ezután ilyen szellemben is kell működnünk, már a mennyire szülei, gazdai teendőnk engedi. Nem fog e tekintetben ártani, ha néha a szaklapok is hoznak egy-egy missionariusi cikket.