Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-19 / 42. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP ®= Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., első emelet. Előfizetési dij: | Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni min- 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij den kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Teljes példányokkal még szolgálhatunk. Készüljünk a zsinathoz. ni. Ballagi e lapok 39-ik számában oly meggyőző érveket hozott fel bzokott világos és a tárgy miuden oldalát bevilágító modorában a zsinattartás szükségessége ellen, hogy szinte gondolkodóba estem a felett; valyon megtartsam-e továbbra is cikksorozatom fenti cimót, vagy pedig a zsinattartás eszméjével egyetemben félretolván azt, más titulust válaszszak egyházunk administrativ reformkérdóseinHk fejtegetésére irányzott rövid elmélkedéseim megjelölésére. Végtére mégis arra határoztam magamat, hogy elóbbi cégemet megtartom , annyival inkább, mert maga Ballagi mondja, hogy a zsinatot sürgető nyilatkozatok végtére is cs:tk oda céloztak, hogy az egyház erejét zsibbasztó szaggatottságnak s az ebből folyó zilált viszonyoknak valami módon vége vettessék, s egyházkerületeink egyesitett működése valahogyan lehetővé tétessék. Tökéletesen igaz, hogy a zsinatra apellál) s egyházunk valláserkölcsi s autonom belszervezeti újjászületését óhajtó tanfórfiak s ügybarátoknak egyébb cóljok nem volt és nem is lehetett, mint hogy egyházunk elavult intézményeinek a változott politikai ós társadalmi életviszonyokhoz való idomítása eszközöltessék ; általában hogy a modern világnózlet s ebből fejlett állami ós sociális viszonyok keretében is egyházunk az őt illető méltó helyet elfoglalhassa s világmissióját felfogva legyen ismét, mint volt a múltban, a közmivelődés leghathatósabb organuma, a jog és szabadság erős bástyája, védvára. Ezt akartuk, ezt ohajtottuk mindnyájan, ezt akarjuk és óhajtjuk, azt hiszem, ma is. És ebből önként logikai megdönthetlen szabatossággal következik, hogy ha tudunk oly panaceát kitalálni, mely egyházszervezeti bajainkat gyökeresen megorvosolni képes; ha mutatkozik oly mentőszer, mely régi rendszerünk csontkamarájának fojtó leheletét egyházunk testéről nemcsak elhárítani, de azt a korszerű óletfejlődés s haladás feltételeire nézve egészen ártalmatlanná teszi, sőt egyházunkat a megoldatlan kérdések tömkelegéből, biztos Ariadne-fonalkint, a helyes ösvényre, útra kivezérli: mondom, ha mutatkozik ily gyógy fű, akkor igen természetes, hogy mi zsinatisták valódi lelki örömmel vonjuk be a lobogónkat, sőt magunk is teljes készséggel lépünk be a hajóba, mely egy uj lobogó alatt akarja egyházunkat a célhoz elvezérelni. — Aconventet mostani tényleges állami ós sociális viszonyaink, állapotaink között mi is ily orvos- és mentős? ernek ismertük fel. Es fájdalommal csudáltuk és csudáljuk, hogy a convent eszméje nem költött maga iránt oly egyetemes viszhangot, mint a minőt korszerű súlyánál s nagyszerű horderejónél fogva méltán megérdemelt volna. Ez lett volna egyházi kormányrendszerünknek ohajtott betetőzése; ez kölcsönözte volna egyházunknak a jogállam irányában is a kellő súlyt; ez emelte volna azon korszerű magaslatra egyházunkat, melyen a skót szabad egyház már régóta fénylik, s hova mi eljutni mindaddig nem fogunk, mig szétforgácsolt erőink szerves egyesítését 83