Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-12 / 41. szám

472. Varga Pál, ref.-lelkész. M.-Kaszon. 473. Urbán Adolf, ev. esperes. Hanusfalu. 474. Bánó Miklós, esp. felügyelő. Kükemező, u. p. Girált. 475. Prunyi Ottó, ev. lelkész. Margonya, u. p. Girált. 476. Osztermann Pál, ev. leik. Kánk u. p. Herlány. 477. Hajdú János, ev. lelkész. Zsegnye, u. p. Eperjes, 478. Nagy János, barsi ref. esperes. Nagy-Sarló. 479. Mezey Pál, belső somogyi ref. esperes. Csököl. 480. Barakonyi Kristóf, ref. s.-lelkész. Csököl. KÜLÖNFÉLÉK. * A Tértesaljai reform, egyházmegye főesperesévé Konc Imre seregélyesi lelkész ur választatott. Beigtatása f. hó 14-én a Bicskén tartandó egyházmegyei gyűlésen leend. Ismeretes erélye, bölcs mérséklettel párositottan, áldásos emlékűvé teheti egyházmegyei kormányzóságát. * Sehlauch szathmári püspök f. hó 2-ikán iktattatott be hivatalába, mely alkalommal egy oly beszédet tartott, mely ugy látszik némileg elüt azon beszédektől, metyeket a pápai székből s más kathol. főpapoktól szoktunk mostanában ballani. Leealább az „Ungar. Lloyd" igy ir róla: „A kiegyezés útjára lépett már a nemzet bölcse Deák Ferenc f. év junius 28-án mondott hires beszédében, és mi örömmel veszünk tudomást a kathol. egyházegy püspökének nyilatkozatáról, ki szintén a szeretet az engesztelődés és a hazafiság szellemében azzal jelöli meg püspöki hivatala átvételét, hogy reményt kelt az iránt, miszerint Magyarország egy mélyen megrendítő harc viharaitól meg fog kiméltetni. Azon beszédek, melyeket az uj szathmári püspök, dr. Schlauch Lőrinc, egyházmegyéje papságához és híveihez intézett, jogosítanak e reményre. E beszédeiben Schlauch püspök a béke apostolának s oly férfiúnak bizonyul, ki felfogja korunk és e kor vívmányainak becsét, és kinek szivét szeretet és ragaszkodás tölti el hazája iránt. „Feloldhatlan kötelékek csatolnak engem őseim üdvezitő sz. hitéhez — igy szól a többi között, — de ép oly rendithetlen bensőséggel szeretem hazámat is, és nem kételkedem, hogy e kettőt működésemben egyesíteni fogom tudni." Adja isten, hogy az „Ung. Lloyd" ne csalatkozzék reményében, s a püspök ur szavai ne üres frázisokká váljanak. Nekünk protestánsoknak nagyon sok és keserű panaszaink vannak háromszáz éves multunkból a magyar kathol. főpapságra, de szívesen felejtjük a mult keserűségeit, ha a jelenben édesebb reményekre jogosíttatunk. Szomorúan látjuk, hogy egynémelyik nemzetet épen a legközelebbi időkben mily átkos helyzetbe sodor a jezsuitákkal kezet fogó főpapság. Fájdalom, hogy nemzetünk is oly fokán áll még a műveltségnek, melyen főpapjai még nagyon sok kárt tehetnek, az egész országot az Örvény szélére sodorhatják. Tehetnek azonban sok jót is, s expiálhatják elődeik hibáit. * A lefolyt hét napjai legtöbb tanintézetnél az iskolai év megnyitásának napjai voltak. A pesti reform gymnasiumban october 6-án, a ref. theologiai tanintézetben pedig 8-án, amott a theologiai énekkar buzgó énekével s Baráth Ferenc tanár ur megható imájával, emitt Török Pál püspök urnák a papi hivatal magasztos hivatását rajzoló s lelkesítő beszédével. A gymnasium növendékeinek száma talán inkább szaporodott mint apadt, de theologiai intézetünk ugy látszik ez évben már meg fogja érezni ifjainknak a lelkészi pálya iránti idegenségét. * A tiszántúli ref. egyházkerület a jövő hóban nov. 5-ikén rendkívüli közgyűlést fog tartani. Ennek tárgya a népiskolák rendezése lesz. Mint halljuk, bizottság küldetett ki K. Tóth Mihály elnöklete alatt véleményes javaslat elkészítésére ; ez ügy felett aztán az egyházkerület fog végérvényesen határozni. Örvendünk, hogy e tárgy végre komoly megfontolás alá kerül. Eddig is kellett volna már erről gondolkozni. Nem mulaszthatjuk el itt felemlíteni azon körülményt, hogy az egyházkerületben több hely van olyan, a hol a tanitó fizetése a törvényben megszabott összegnél kevesebb. A tanitó egyéniségétől az iskolákat illetőleg sok függ. Már pedig azt kívánni sem lehet, hogy kis fizetésre jó tanitó menjen. Különben is a törvényszabta dij megadása az iskola fentartóira kötelező. Sok van még itt javítani való. Keméljük, hogy apránkint minden bajnak orvoslására rá kerül a sor. * Botrány a gyóntatószékben. K. K. államhivatalnok a Terézvárosban egy katholikus hölgygyei volt egybekelendő e hó 7-én. E nap reggel, katholikus szokás szerint, a menyasszony elment illető lelkészéhez a templomba, hogy meggyónjon és megáldozzon, a gyóntatószékben azonban a lelkiatya várt feloldozása helyett, — mint a „Ref."-ot értesitik — oly illetlen, megtámadó beszéddel fogadtatott, mely a vallási türelmetlenségnek ismét egy világos bizonyítéka. A lelkész szemére hányta a hölgynek, hogy katholikus létére eretnekhez megy férjhez és nem a legajánlatosabb szavakkal beszólt a protestánsokról. Végül felszólította a menyasszonyt, hogy d. u. 4 órakor végbemenendő esküvőjéig jól meggondolja a dolgot s térjen vissza a kárhozatos lépéstől. * A budapesti egyetem megnyitása f. hó 7-éu volt, mely alkalommal Lechner Ágost jogkari dékán tartott a templomi isteni tisztelet végeztével egy emelkedett hangú, hazafias érzelmű beszédet, melyet vajha keblébe vésne hazai tanintézeteink minden növendéke. „Kétféle a veszedelem — mondja a többek közt — mely elnyeléssel fenyeget. Az egyik ellenséges népek árja, mely északról és délről, mondhatnók mindenünnen ellenünk hömpölygeti hullámait. A másik hátramaradásunk a béke müveiben." „Legyenek büszkék arra — folytatja — hogy magyarok, és e nemzeti érzelmet terjeszszék a magasabb műveltség hódító ereje által. Nem a nemzetiségi fajok sokasága öli meg a magyart, hanem a közöny, hogy nemzetiségéért nem tesz annyit, a mennyit kellene." Ezen passus egy