Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-12 / 41. szám

az egyik oldalon az iskola a dogmát, mennél dogmatikusabban kezelte a vallástanitást, és mennél inkább elterjedett a másik oldalon az általános miveltsóg a nép nagy tömegében, felköltvén a kételyt a dogmákhoz elfogulatlanul ragaszkodó keblekben, annál nagyobb lett azoknak a száma is, kik, a keresztyénséget bizonyos dogmák összegének tekinteni megszokva lévén, most amattól is elfordulnak, mivel ezeket többé nem hihetik, s a vallásos közönyt nyomasztó járomból való szabadulásnak tartják. S ez épen korunk fö baja, hogy kortársaink nem tudván különbséget tenni a keresztyénség és theologia, a vallás és tan, az igazság és forma, a mag és burok, a tartalom és edény. között, az utóbbival együtt a lényeget is elvetik. Ezen bajnak gyökerében való orvoslására törekszenek ujabb időben mind azok, kik a vallástannak a dogmák nyűgéből való felszabadítása mellett fáradoznak. Ok Schleiermacher nyomán igen helyesen különbséget tesznek a vallásos élet és tan, az érzelem ós tudás között. Ők igen jól tudják, hogy az egyháznak a vallás tárgyairól alkotott s határozott tantételekbe foglalt nézete még nem maga a vallás, s hogy az amazoktól való eltérés még nem magától a vallástól való elszakadás-Valakinek lehetnek igen eltérő nézetei az egyháznak „keresztyén vallássá" pecsételt tanától, a ki mindazáltal igen vallásos és kegyes ember. A vallásos érzület nem függ a tantól, a lelkület a rendszertől. A theologia, a dogma nem szüli a vallást, sőt ellenkezőleg a theologia, a tan a vallásos élet productuma. A vallás felette áll a tantételeknek, ezek szüntelen változhatnak, amaz örök és változhatatlan ; mert örök és változhatatlan az emberi kebelnek azon oltatlan vágya, mely csak az isten, az erkölcsi főj óban lel végkielégítést. A vallás lényegének ezen helyes felfogása készt eté a modern theologia képviselőit a vallástauitásnál hagyományos gyakorlattal való szakításra és azon uj módszer használatára, mely mellett a fősuly nem a tantétel, hanem a vallásos érzet ébresztésére és mivelésére fektettetik. Ezen módszer helyes alkalmazása szüntetheti meg egyedül azon téves és káros véleményt, mely szerint a vallás és a dogma, a keresztyénség és theologia egynek vétetik ; az gyújthatja fel egyedül az ellankadt vallásos életet uj, melegítő és a földi életet megtisztító lánggá; az orvosolhatja egyedül korunk azon baját, azon ellentétét, mely az egyház és mivelt világ, a keresztyénség és tudomány között létezik. A kezdeményező ós úttörő e téren hazánkban az irodalmi munkásságáról ismeretes Weber S., bólai ev. lelkész. Mult évben megajándékozta hazai prot. egyházunkat a „christlicher Religionsunterricht für Yolksschulen" cimü becses könyvecskével, melyben a vallásos érzet ébresztésére vallásigazságokat nevelészeti alapelvek nyomán az első három iskolai évfolyam számára elbeszélések, történetek, élet- és jellemrajzok alakjában fejteget.*) *) Lásd a „Prot. Egyh. és Isk. Lap* 1872. évi 47. számát. Ez évben megajándékozta hazai prot. egyházunkat fentcímzett könyvecskéjével, melyben a népiskola felsőbb három osztálya számára Jézus életét és tanát a történet bizonyítványai és a pádagogika követelményei szerint adja elő. Szerző m. évben megjelent könyvekskéje még nem vallástanítás a szó szoros értelmében, hanem csak előkészület. A tulajdonképi vallástanitást az előttünk fekvő könyvecskével kezdi meg. Miután pedig keresztyén vallást akar a gyermekeknek tanítani, nem választhatott más tárgyat, mint a keresztyén élet középpontját, Jézusnak tanát és személyét. Jézus életében mindenütt a történeti mozzanatokra fekteti a fősúlyt, mert, úgymond, csupán ezt fogja fel a gyermek s csupán ez bir kedélyére oly hatással, a mely még érettebb korában sem mosódik el, hanem egész életében fenmarad." Midőn szerző az előttünk fekvő könyvecskét a sajtó alá bocsátá, készen kellett lennie azon ellenmondások és megtámadtatásokra, melyeket történelmi kutatások és dönthetlen bizonyítványok alapján készített Jézus életével felidézni fog. S csakugyan, alig látott nevezett könyvecske napvilágot, midőn miatta szerzőnek „illetékes" helyről már is szemrehányások tétettek. De nézzünk csak szemébe azon ellenmondásoknak. Mit is mondanak a tultáborból oly törekvés ellen, mely Jézus történelmi alakját át akarja ültetni az életbe, be akarja vinni az iskolába, hogy ott a növendékek szivébe benyomódva, vérré változtatva nemesitőleg hasson egész életökre ? Egykor két, különben szabad gondolkozású collegámmal e tárgy felett vitatkozván, ők azt a nézetet fejezték ki előttem, hogy a történelmi Jézus az úgynevezett felvilágosodottaknak jó lehet, de a népnek csak a dogmatikai Krisztus való. S igy gondolkoznak napjainkban még számtalanok. Hisz maga a szabadelvű irányáról ismeretes Nagy Gusztáv is azon nézetben van, hogy az ujabb theologia vívmányai „előbb tisztán csak a mivelt közönséggel" közöltessenek. De ez egészen téves és a keresztyénség szellemével össze nem egyeztethető nézet. A keresztyénség nem ismer különbséget esoterikus és exoterikus vallás között. Ha állana az, hogy a tudomány vívmányai s igy a t ö r t énelmi Jézus eszméje is csak a inivelteknek, és nem a miveletleneknek, csak a felvilágosodottaknak ós nem a „buta" tömegnek való, akkor a haladás ügye igen rosz lábakon állana, akkor a nép örök sötétségre volna kárhoztatva. De én ugy vagyok meggyőződve, hogy a felfedezett igazságnak közlése által a népnek üdvös szolgálatot teszünk. Igaz, hogy az igazságok közlésénél azoknak helyes nevelészeti alkalmazása is jön tekintetbe. A mi természeténél fogva csak a mivelteknek és tudósoknak való, a mit nem minden észszel biró, habár alantabb miveltségi fokon álló ember is megérthet és elsajátíthat, annak egyáltalában nincs helye, joga az egyházban sem, mint a vallásos népközségben. Én legalább a politikai és vallásos dolgokban sokkal demokratikusabb érzelmű vagyok, semhogy külön vallásról a miveltek ós külön vallásról a nép részére valamit tudni akarnók, és nyíltan 82*