Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-12 / 41. szám

Különösen három főkérdés iránt kellene nézetem szerint tisztába jönnünk; ugyanis: először az iránt: hány osztályra legyünk tekintettel a tan- és legközelebb az olvasókönyvek kiszemelésénél ? A m. kormány az évek szerint hat osztályra osztja az iskolát s az eddig (tudtommal az 1—IV osztály számára) megjelent olvasókönyvek után következtetve, minden osztálynak külön olvasókönyvet is szánt; dunántuli egyházkerületünk tanterve, tekintetbe véve különösen az egy tanitóval ellátott iskolákat, a gyakorlati kivitelnél a hat osztályt két, u. m. felső ós alsó csoportba vonja össze, a tankönyvekre nézve azonban csak kivételesen ad utasítást. Bátor vagyok azonban, a nélkül hogy a kárpálás viszketege bántana, kérdeni : valyon elemi iskoláknál, hol sem a tananyag tagozata, sem a gyermeksereg tehetségei és haladási mozzanatai annyira még ki nem domborodnak, hogy ott minden évben már határt vouhatnánk, indokolva van-e a tankönyveknek ily sokfoku felosztása ? S ha azon paedagogicai tekintetből, hogy a többszöri előléptetés lehetősége által az iparkodás a tanítványban fokoztassék, célszerű is az ily lépcsőzetek megkülönböztetése ; ha nagyobb városi iskoláknál,, hol minden osztályra jut is külön tanitó, a kinek keze alá a szélesebb látkörben felnőtt gyermekek gazdagabb képzetkincset, a szülői házból, ovodákból s gyermekkertekből fejlettebb kifejezési képességet hoznak magukkal, az ily tankönyv-rendszer helyén van is\: alkalmazható-e ez mégis falusi iskolákra, a milyenek pedig a hazai intézetek többsége ? Vegyük ugyanis a dolgot ugy amint van s a mint az előre láthatólag még egy nemzedék élte fogytán leend is. Egy egész iskola, 6—12 éves gyermeksereg egy, legfeljebb két tanitó vezérlete alatt; hónapok telnek el, mig a korlátoltabb viszonyok közt felnőtt kicsinyek a szóknak csak tiszta kiejtésére s a szavaknak a legegyszerűbb fogalmakkal leendő összekötésére szoktatva lesznek ; vegyük, hogy 6 külön osztálylyal kellene csak olvastatni ; lássuk a törvény által kiszabott, ugyan nélkülözhetlen, de mégis azon sok egyéb tantárgyat, melyei a népiskolának szintén meg kell birkóznia, mi lesz az eredmény? Vallják be őszintén önök maguk, tanitó uraim, kell-e ahoz jóslói tehetség, ha azt állítom, hogy a szülőkkel minden év elején olcsósága dacára keservesen megvétetett 6 olvasókönyvnek első fele tán igen kopott leend, de másik fele igen tiszta maradand, jeléül annak, hogy az olvasókönyv szép tartalma a gyerekre nézve nagyrészt elásott kincs, az elsajátított rész pedig, épen minthogy nagyon rendszeresek és kimerítők akartunk lenni, csonka és egyoldalú maradand, a mint ez, fájdalom ! hisz még a gymnasiumok tankönyveinél is akárhányszor megtörténik. Szerény véleményem tehát oda irányulna: ne varrjunk himet a kivételes magasabb viszonyokról az általános alacsonyabbakra, ne akarjunk egyszerre oda ugrani, hová természetes és akadálytalan fejlődés mellett tán majd csak egy félszázad múlva juthatunk (mert általán véve azok a sokat kürtölt csodahaladások a közmivelődés terén ön- vagy más-ámitások ám!), hanem elégedjünk meg legalább falusi iskolánál, hol a nevelós-tanitás ugy is alig lehet más mint tömeges, három fő, u. m. alsó, közép és felső osztályokkal s e szerint három tankönyvvel. Ezen a legtöbb külföldi tankönyv szerkesztésénél is szem előtt tartott felosztás sokkal természetesebb, mert a népisk. haladás mozzanatainak megfelelőbb s amint aztán a több tanerővel ellátott iskolákra könnyebben alkalmazható, ugy másrészről a szorgalomfokozást és kitüntetést célzó kezdő és haladottabb alosztályaira, s igy tehát nem bánom öszszesen mégis hat osztályra való fölrészelést se zárja ki. Azonban föltéve, hogy az állam e rendszert követné s mi az általa kiadott célszerű s valóban olcsó olvasókönyveket elfogadnók, megoldottuk-e már feladatunkat? Az állam a felekezeti momentumot figyelmen kivül hagyja, mi pedig T. B. felekezeti iskolák érdekében vagyunk kiküldve s végre a községi iskoláknál is, melyek ellenében nem foglalunk ellenséges állást el, a vallástanítás eszközeiről nekünk kell gondoskodnunk. De én még ma másodszor egy szót se hallottam arról, hogy a katekizmus mely egyházmegyénkben eddig a közép-, ós a biblia, mely eddig a telső osztályok olvasó-könyvét képezte, jövőre minő helyet foglaljanak el a tankönyvek sorában. Mellőzöm mindazt, amit ezek, mint olcsó könyvek ellen és mellett fel lehet hozni; csak annyit jegyzek meg, hogy a ki magának időt is vett a tárgyról s a tényleges viszonyokról előbb gondolkozni is, az bizonyára az ezek iránt elfoglalt állásnak se egyik, se másik végletébe nem fog esni s utolíára itt is, mint minden tankönyvnél a tanitó egyéniségét, módszerét és tapintatát látandja döntőnek. A mint tehát azon korral haladó elvek, melyeket egyházmegyénk a községi iskola irányában eleitől fogva vallott, nem hagynak bennem kétséget a felől, miszerint egyet értünk azon törekvésben, hogy felekezeti iskoláink a tananyag bő- és célszerűségében a nem felekezeti iskolákkal is versenyezhessenek: ugy másrészről alig fog köztünk azon tekintetben is véleménykülönbség uralkodni, hogy habár a katechizmus mint olvasókönyv pótolva is leend, legalább a bibliát, az ujtestamentomot mint vallástani olvasókönyvet iskoláinkból kiküszöbölni még sem szabad. Legyen az ujtestamentom a jövő olvasókönyv m e 1-let ezután is a gyermeknek a népnél is már megszokott olvasókönyve ; s minthogy azt az iskolában eleitől végig olvasni sem magában véve nem szükségfs, de jövőre a többi olvasási anyag mellett alig is lehetséges : állíttassák, ha másutt nem, az olvasókönyvben össze nem kivonata, hanem csupán idézetjegyzéke azon ujtestamentomi szakaszoknak, melyeknek utmutatása folytán aztán az ujtestamentomot hoznák el a gyermekek olvasás végett, különösen oly napokon, mikor a leckerendben vallástani órák fordulnak elő. Igy a bibi. olvasmány rokonságánál fogva, ha többet nem, legalább a magyarázandó vallástani tárgyhoz kívánatos hangulatot készítené elő. S ez bennünket önkénytelenül