Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-12 / 41. szám

a harmadik kérdésre vezet, t. i. hogy minő szempont alá essék a többi tantárgyak vezérfonalainak kiválasztása ? S itt a mint eddig állunk, dacára a számos föld- és természetrajzi, történelmi stb. nyomtatott kézikönyvecskéknek, nem könnyű leend az elhatározás. Mert egyrészről a vezérfonalak szerzői, a mikor 3—4 nyomt. ivüket teleírták, tárgyukba elmerülve ugy látszik nem gondollak arra, hogy az ő általuk kidolgozott szakmán kivül az iskolának még hány tantárgyat kell megemészteni, hanem másrészről — s erre kívánnám a T. B. figyelmét kiválóan felhívni,— a jelen körülmények közt, mikor az olvasókönyv s vezérfonal nem egy kézből került ki, vagy legalább nem folytonos egymásra való tekintés mellett készült, a különféle tartalmú olvasmányok s a tantárgyak közt létezni kellő vonatkozást, folytonos rapportot nehéz leend helyreállítani. Ezzel nem vélek valami ujat mondhatni ; csak hangsúlyozom a nem mindig kellő figyelembe vettet. Valamint eddig, a midőn a népiskola kiválóan a vallás-erkölcsi nevelésre helyezte a fősúlyt, helyes módszertani tapintatot tanúsított abban, hogy a katechizmusra elődolgozandó, hol bibliai történeteket, hol énekeskönyvet, hol ujtöstamentomot használt olvasókönyvül, a gyermekértelemmel már éveken át hordatta össze apránként mintegy a homokot, követ, meszet, melyből s a melyre aztán a tulajdonképeni vallástanítás, sőt később a predicatió is építhetett: akkor, ha azt akarjuk, hogy az olvasókönyv legyen, a mint ezt elismert tekintélyű paedagogusok kivánják, a tanítás központja, mert a tantárgyak mennyiségét csakis igy lehet meggyőzni, az olvasmányok összeállításának s a vezérfonalak szerkezetének egymásra való folytonos tekintettel kell létrejönnie oly formán, hogy az olvasókönyvnek p. o. egyháztörtéuelmi, erkölcsi, földrajzi stb. részei szolgáltatják a concr

et képeket, jellegeket, az egyes fajt vagy korszakot jellemző egyedeket azon tantárgyhoz, melynek rövid, az egészet áttekintő, rendszeres kópét aztán a tanitó magyarázatának alapjául, examinatoriumul szolgálandó s a tanítvány által emiékelendő vezérfonal mutatja fel. Így reménylhetnők aztáu, hogy tanító és tanuló egyrészt tul-bő vezérfonalakban nem merül el, másrészt pedig mégis a rövid vezérfonal száraznak látszó csontváza az olvasókönyvből vért, hust, zsirt véve fel, a gyermek képzeletében élő testté alakul. Lehet, hogy a m. kormány által kiadott olvasókönyvekhez, melyek csakugyan foglalnak magukban földrajzi, természettani, történelmi stb. képeket, fognak majd azokra vonatkozással levő vezérfonalak is támadni, de az eddig különféle szerzőktől megjelent s községi iskolákba behozott füzetek közt a fentebb jelzett válrokonságot felfedezni képes nem voltam. S itt még több apró körülményt is tekintetbe kellene vennünk, melyek az első pillanatra fel se tűnnek, de majd a gyakorlati kivitelnél fognak egész jelentőségükben kiríni. Elégszer hallhattuk már: Van a lapokban elég füzet hirdetve, ez is jó, amaz is használható; miért nem hozzátok be iskoláitokba? Jól van; az olvasókönyveken kivül elfogadják X. történelmét, Y. természettanát, Z. alkotmánytanát s igy végig, mig minden a népisk. törvényben előirt tantárgyakra nincsenek könyveink. Mindezeket aztán a németnyelvű iskolákban megtoldjuk egy magyar nyelvtannal, mint felekezet pedig egy kátéval, kis egyháztörténettel, énekeskönyvvel ujtestamentommal stb. Már most nem is szólva arról, hogy a szülékkel igy, kik a gyermekekre ugyan rámordulnak, ha minduntalan különkülön legalább is 20—30 krral kell előállniok, minden könyvecskének külön kötési költségét meg kell fizettetnünk, azon legjobb esetben is, ha valahára valamennyi könyv be van szerezve, csaknem talyigára leend iskolásainknak szükségük, hogy tudományuknak tárházát magukkal vihessék. S hozzá mily szép kilátás a tanítóra nézve, mikor a gyermek a közel egy tucat könyv közül hol ezt, hol azt feledi otthon vagy veszíti el, vagy ha nem is, mennyi commandó szóra leend szükség, mig minden tanítvány az épen szükséges füzetet vette a pad alól elő, holott ha mind ez egy kötetben volna, a szülők egy, habár nagyobb összeg kiadása által minden utóbbi zaklatásoktól megszabadulnának s az iskolában az illető lapszámnak kimondása elég volna, hogy minden gyermek a pensumot felkeresse. Egy kötetbe, egy az olvasókönyvhez ragasztott kézikönyvbe tehát, ha csak lehetséges, uraim, mindent ugy, hogy iskolásaink egész 6—12 évig terjedő pályájukat 5 könyvvel, t. i. 3 olvasó- illetőleg kézikönyv, egy énekeskönyv és egy ujtestamentommal futhassák meg. Már most vannak-e ily könyvek ? Hasonlókat ismerek, de minthogy azok részint elavultak, részint külföldön készülvén, nem hazai viszonyainkhoz alkalmazottak, alig marad egyéb hátra, mint olyanok összeállítását megkísérteni. Tartalmukat az isk. törvény nyomán a következőkép képzelném, u. m. A) Az alsó osztályok számára. Az egyöntetűség azt kívánná ugyan, hogy az alsótól a felső osztályig egy fajta könyv használtatnék. De miután a kezdőknél a főcél az, hogy azok mielőbb olvasni, írni, számolni tanuljanak meg, de ha valahol, itt nem annyira a tankönyv minősége, mint a tanitó élőszava, lelket ébresztő, értelemfejlesztő modora dönt, az egyöntetűségtől eltekinthetünk. Ennélfogva az alsó osztályok számára a Gönci-féle célszerű és olcsó könyvet s a mennyiben az az alsó osztály haladottabbjait már ki nem elégítené a minister. olv.-k. II. kötetét ajánlanám. Az értelem és beszédgyakorlatok s más alsó osztályokban feldolgozandó tananyag kézikönyvei csak a tanitó kezébe valók. A mi már most a következő osztályok tankönyveit illeti, a következő, majd bővebb hozzászólás folytán még módosítható terv lebeg szemem előtt, nevezetesen B) A középosztályok számára. I. rész. Olvasókönyv. Az általános kellékek már fenntebb voltak előadva. A tartalomnak lehetőleg eredetinek s nem fordítottnak kellene lenni; a tárgyak, melyeknek lehetőleg prototypeknek kell lenni, nem annyira kimerítő, mint marquirozott, nagy vonásokban festendők kötött és kötetlen beszédben