Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-12 / 41. szám

jesen az egyesülés tervét, vagy talán a debreceni határozat dacára is önmaga között létrehozza az egyesülést, most még nem tudhatjuk, de az igenis most már lehetetlenné vált, hogy a magyarországi összes egyházkerületek egyesüljenek egymással; — örvendjetek azon nagy bölcseség felett, mely a kedvező időt és alkalmat elszalasztja , talán csak azért, hogy a kedvezőtlenben legyen mi felett jajveszékelni, s Jeruzsáleme feldulása felett siránkoznia. Az ellenfél a legnagyobb ügyességgel, s a legnagyobb öszhangzatot tanúsítva keresi fel az alkalmakat, melyekben valódi vagy képzelt jogainak majd a kormánynál, majd a nemzetnél védelmére keljen, s melyekben jól felfogott érdekeinek hol hivatalosan, hol a sajtó utján szószólója, előmozdítója legyen : mi pedig még a lehetőségétől is irtózunk annak, hogy nézetünket, óhajtásunkat akár egyházi, akár iskolai ügyben őszintén, nyíltan kimondhassuk. Tétlenül szalasztjuk el a legjobb időket, legfeljebb ha egymást le kell dorongolni, ha egymást üdvös terveiben gátolni kell, akkor buzdulunk tevékenységre. Az ellenfél a legnagyobb gonddal őrködik hivei felett, a legtávolabb eső s a legparányibb gyülekezet is gondos ápolásban részesül, a hazai seminariumok fen tartásán kivül gondoskodnak, áldoznak, hogy Bécsben, Rómában minél kitűnőbb papokat, leendő egyháznagyokat neveltessenek, mert tudják, hogy ha az őrállók elalusznak, a nyáj elszéled ; e mellett különféle társulatok, egyletek szervezése által ugy az alsó mint középosztályokat az általuk célszerűeknek vélt könyvekkel, olvasmányokkal ellátják: mi bár a királyhágón innen is tűi is talán százával pusztultak el egyházaink, s százával vannak, melyek a pusztulás szólén állanak ; ezrivel vannak híveink részint bent az országban idegen vallásúak által lakott vidékeken, részint a haza szélein kivül, kik semminemű egyházi gondozásban nem részesülnek, következőleg kik fiaikban, legfeljebb unokáikban megszünendenek egyházunk hivei lenni, nekünk azért nem kell domestica, nem kell egyesülés, nem kell reformegylet, majd a segélyegylet pénztárából tehetségünk szerint juttatunk az egyházkerületünk határain kivül levő hitrokonoknak is. Tisztelem e nagy áldozatkészséget s bölcseséget , s meghiszem, hogy ezért a debreceni vagy más 20—30 ezer lelket s/ámláló egyházat nem fogja az idők vihara elseperni, de kétlem, hogy az elhagyatott egyházak közül csak hármat is meg lehessen menteni. Mindenütt egyesülést, a rokon elemek társulását látjuk, csak mi magyar reformátusok rettegünk a testvérvállak összevetésétől. F. ISKOLAÜGY. Javaslat az á. h. ev. népiskolákba behozandó tankönyveket illetőleg. *) — Előterjesztve a tolna-baranya-somogyi esperesség népisk. bizottmányának ülésében. — Tisztelt bizottmány ! Midőn azon kérdésre kívántatik tőlünk felelet, hogy minő tankönyvek volnának iskoláinkba behozandók és mit tartunk névszerint azon müvekről, melyek véleményadás végett egyik-másik bizottmányi taggal közöltettek, bizonyos tartózkodással emelek szót. Mert egyrészt ezen kérdéseket, mielőtt még a tankönyvekre alkalmazandó zsinórmérték tekintetében megállapodtunk volna, koraiaknak tartom, másrészt pedig ugy érzem, hogy azon nézetek, melyeket e tekintetben nyilvánítani bátor leszek, érvényre emelkedésük esetében ezen ugy is már kelleténél tovább elhúzódott ügyet ismét csak hosszabb idő múlva juttatnák megoldásra. De ha e fontos ügyben, melynek természeténél fogva mégis legalább 15—20 évi időtartamra kell megállapittatni, óvakodni akarunk az experimentatiónak zavart okozó ós költséges terére való lépéstől: akkor mégis csak bizonyos terv szerint kell eljárnunk s igy már most, ha eddig vártunk, rövidebb vagy hosszabb idő elteltére nem nézhetünk, némi megnyugvást találhatván abban, hogy a taukönyvügy országszerte még messze áll a befejezettség fokától. Mielőtt tehát egy lépést is tennénk a meglevők megváltoztatásában, állapítsuk meg azon kívánalmakat, miket a behozandó tankönyvek irányában formálunk, mert különben megeshetik, hogy az idevágó tulgazdag irodalomnak vagy igen sok, vagy egy termékét se látandjuk elfogadhatónak, a szerint a mint egyikünk vagy másikunk nézete megalakult. *) E munkát Schleining Károly, ev. esperes ur a következő sorok kíséretében küldte be hozzánk: Az ide mellékelt „Javaslaf-ot Haffner Lajos, hidasi lelkész ur az esperességi népiskolai választmány megbízásából készítette. Ezen javastat a népiskolai bizottmány által a legközelebb tartott egyházmegyei gyűlés elé terjesztetvén, a gyűlés azt — mint több véleményezésre felhívott férfiak kijelentése szerint a tan- és nevelésügyi irodalomban is általános becsli és közfigyelmet érdemlő munkálatot — előlegesen is az egyházmegye figyelmébe ajánlá, s az abban foglalt terv további észlelése és az ügy iránti érdek ébresztése céljából egész terjedelmében nemcsak köröztetni, hanem — a szerző beleegyezésével — hirlapilag is közzétenni elhatározta. A gyűlésnek ezen határozata folytán, miután a szerzőnek is beleegyezését birom, szabadságot veszek magamnak a szerk. urat ezennel bizalomteljesen megkérni hogy a közlött javaslatnak nagybecsű lapjában helyet adni szíveskedjék.