Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-12 / 41. szám

után fel-felmerülő események eloszlatták, vagy legalább gyengiték némileg ezen aggodalmakat, s erősbödék bennünk a remény, hogy összes egyházkerületeink megértendik a kor intő szavát s belátandják azon szavak igazságát, melyeket a közelebbi conventen Török Pál püspök ur mondott,^nevezetesen, hogy ha soha nem lett volna is conventünk, s ha erre nézve nem volna is semmiféle történelmi alapunk : létesíteni kellene most a conventet. Oly erős érvek hozattak fel a convent szükségessége mellett, másrészt a conventi tervezet megállapításánál oly óvatosan, oly körültekintőleg járt el a nyári convent, a felmerülő aggodalmakra, féltékenységre oly tekintettel voltak a convent legbuzgóbb tagjai is, hogy midőn végül a megállapított szabály tervezeten végig tekintettek a conventtagok, kénytelenek voltak még azok is, kik a convent iránt a legnagyobb idegenséggel, féltékenységgel viseltettek kezdetben, már vagy nyíltan is kijelenteni, vagy legalább magukban elismerni, hogy biz ezen tervezetben teljeséggel nincs semmi, a mi egyházunknak szabadságát, önkormányzati jogát, lételót vagy jövőjét veszélyeztetné; ellenben van sok olyan, a mi egyházunknak anyagi ós szellemi felvirágzását előmozdítaná, tekintélyét be- ós külfelé, fent ós lent öregbítené. S ha a convent végén ily bátorító volt a hangulat, remónylhettük, hogy azóta ezen hangulat még kedvezőbbé vált a conventi tervezetre nézve. Nem szükséges ugyanis elősorolnunk azon eseményeket, melyek az utóbbi néhány hónap alatt Európa különböző országaiban felmerülnek. Bőven foglalkoz nak velők politikai lapjaink is, s láthatja mindenki, a ki látni akar, hogy az ultramontán katholicismus minden erejét öszpontositja, szövetségest keres és szerez magának ott^ a hol lehet, ha fent nem boldogul, kész et acheronta movere, s hadat indít, meglehet nagyon is véreset, pusztítót, az egész ujabbkori műveltség ellen, s mint önként értetik, az egész protestantismus ellen is, mely az ujabbkori civilizációnak szülője, de amelynek viszont az ujabbkori műveltség egyik leghathatósabb támasza. Ezen harcnak eléggé biztos előjelei mutatkoztak hazánkban is ; a Jekkelfalusiak, Schopperek, Bélusok eléggé világos bizonyságát adták, hogy ha arra kerülend a sor, ők nem fognak habozni a katholikus Magyarországot harcba vezetni a szabad alkotmányos Magyarország ellen; nem haboznak a legképtelenebb babonák s bigotság fegyvereit is felhasználni, ha a józan felvilágosultság a modern civilisatió ellen nyílt küzdelemre kiadatik Kómából a jelszó. Hajdan egyházunk jobbjai titkon, szüretelés nesze alatt is, nem mulasztották el megtenni, mit korszerűnek, egyházunk viharrongálta hajójának megmentésére szükségesnek láttak; — hát most gondoltuk magunkban — midőn az államhatalom nem akar, a főpapi hatalom nem tud becsületes törekvéseink, törvényes intézkedéseink elé gátat vetni, ne volnának elég bölcsek s eléggé jóakaratuak egyházunk vezórfórűai megérteni s megfogadni a kor parancsszavát , s eleve erősíteni tatarozni a hajót, hogy a vihar ha majd valósággal kitörend, ne találjon bennünket készületlenül. Fájdalom, nem ugy törtónt. Azon szellem, melyet mostanában debreceni szellemnek nevezhetünk, s melyet némelyek a tiszta puritán kálvinistasághoz való tántorithatlan ragaszkodás kifolyásaként szeretnek tekinteni, de a mely talán nem egyéb, mint kifolyása keresztyéntelen gőgnek, felfuvalkodottságnak, vagy azon conservativismusnak, mely egy jó félszázaddal mindig utána sántikál a kor szellemének, teljes diadalt ült, mint mult számunkban jelentők, a tiszántúli ref. egyházkerület debreceni közgyűlésén. Hasztalan hozattak fel minden indokok a convent szükségessége mellett, hasztalanok voltak a tiszántúli kerület saját jegyzőkönyveinek is több pontjai, melyekben önnön maga is több ügyet az egyetemes convent elé utasit, világosan kifejezve ez által at, egyetemesen való intézkedés szükségességét; hiábavalók voltak a szervezeti javaslat azon pontjai, melyekben egyházunk önkormányzati joga biztosíttatik, neki nem kell oly convent, melynek intézkedési joga legyen, s a mult convent többi egyes határozatai felett is ezen elvre alapított határozatok hozattak. Igy p. o. — mint a „Debrecen* írja, — „az egyetemes domesztika eszméje elvettetett, azonban a superintendentia ragaszkodik az általa már régebben elvben elfogadott segélyegylet eszméjéhez, s a keresztyéni érzületből kifolyólag, tehetsége szerint a kebelébe nem tartozó egyházakat is segélyezi.* Ám legyen! örüljetek, ha azt hiszitek, hogy ezen intézkedés által a tisztes ősök nyomdokaiba léptek, s magatokat a késő unokák hálájára méltókká teszitek; örüljetek a diadalon, melyet egy nemes cólu törekvés meghiúsítása által szereztetek, — mert hiszen, hogy a más négy egyházkerület feladja-e tel-