Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-12 / 41. szám

PROTESTÁNS GYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca JO-dik sz,, első emelet, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. ~ Bélyegdij külön 30 kr. Teljes példányokkal még szolgálhatunk. A convent ügye a tiszántúli reform, egyházkerület közgyűlésén. A jelen év elején egy kedves, s megvalósulása esetében felettóbb kedvező eredménynyel kecsegtető gondolat kezdó foglalkoztatni hazai protestáns egyházunk több nemes keblű fórfiát. Divide et vinces : ezen jelszó volt felirva azon nemezis lobogójára, mely háromszáz éven át hazai protest. egyházunk felett lebegett. A reformátió kezdetével] egy időben hazánk szót lőn darabolva, ós e szétdarabol tatása a hazának maga után vonta protestáns egyházunk széttagoltatását. Az egósz országban hő keblekre találtak mindenfelé az evangeliomi vallásjavitás igéi; főurak ós jobbágyok, nemesek és polgárok lelkesülten sorakoztak mindjárt kezdetben a reformátió lobogója köré, s mielőtt a 16-ik század bezáródott volna, egész Magyarország a római katholieismusra nézve elveszettnek látszott. És ezek dacára nem találunk háromszáz éves történelmünkben időpontot, melyben a magyar reformált egyház hacsak egy percre is megszületett, az egyházkerületi, sőt néha csak az egyházmegyei korlátok közül kiemelkedve, egy egységes országos egyházzá alakult volna. Ezen helyzetünknek hogy mi lett az eredménye, eléggé éreztük, sokat emlegettük. Uj életelevenség támadt az utóbbi óvek folyama alatt több különféle tóren. Azon alkotmányos szabadság, melyet nemzetünk a különböző politikai felfogásokhoz képest kisebb vagy nagyobb mértékben közelebb visszaszerzett, üditöleg, ólesztőleg hatott azon intézmények majd mindenikére, melyekben valódi életerő rejlett. Bámulva szemléljük minden lépten-nyomon, hogy az egyesülés, munka s tevékenység akár az anyagi, akár a szellemi tóren mily nagy dolgokat képes előidézni. Csoda-e, ha egyházunk jobbjai közül többen meg akarván ragadni az időt s alkalmat egyházunk tengóletén is lenditeni ohajtottak, s valósitani törekedtek azt, a minek már háromszáz évvel előbb meg kellett volna történni; ós pedig valósitani ugy, hogy mig egyfelől szorosabb összeköttetésbe jöttek volna egymással egyházkerületeink , másrészről megmentettük volna egyházunk drága áron kivívott s évszázadokon át megőrzött szabadságát önkormányzatát. Létesíteni akartak egy egységes magyar protestáns egyházat, de a nélkül, hogy a caesaropapia, vagy holmi pttentalis Oberkirchenrath természetellenes gyám- vagy zsarnokveszszeje által egyházuukat szabad müködósóben s fejlődósében megbénittatni engedték volna. Érthető volt e törekvés, de érthető azon aggodalom is, mely ama remény valósulhatása felett keletkezett. Csekély töredék kivótelóvel magyarok vagyunk mindnyájan mi magyarországi reformátusok, a magyarnak pedig az egyetértés, összetartás nem tartozott soha kiváló sajátságai közé. Épen ezért még a legvérmesebb reménynek is kétkedve, aggódva néztek a nyáron összeült convent eló, aggódva, ha valyon ezen egyházunk egyetemes javát célzó tervezet nem fog-e teljesen meghiusittatni. A convent azonban s még inkább a convent 81