Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-28 / 39. szám
T A FI CA. Észrevételek a „Figyelmező" egyik régebbi cik kére. A „Figyelmező" 6-dik füzetében ily cirnü értekezés jelent meg: „Néhány igénytelen szó a reform- vagy prot. egyletről, és az egylet működését ellensúlyozó teendőkről." E cikkre lapunk két jeles munkatársa: Borzsák Endre és Weber Samu egy-egy feleletet küldtek be hozzánk. Ember Pállal nem akarunk polémiába ereszkedni, mert a mi lapunk nem politikai lap, mely egyesek politikai nézeteivel bibelődnék; de amennyiben az Ember cikke némely olyan vádakat is foglal magában a prot. egylet ellen, melyek a túlsó tábor álláspontjából erednek, nem lehet elzárnunk munkatársainknak ezekre tett észrevételei elől lapunk hasábjait. Lehet, hogy kissé későn történik a felszólalás; de ez értékéből nem von le semmit. Elvekről van szó, melyekre a kritika csak akkor késik el, csak akkor veszti el gyakorlati jelentőségét, ha amaz elvek többé már nem léteznek. I. Borzsák ur cikkének kivonata a következő: Két nagy és fontos vád foglaltatik az emiitett cikkben, miknek egyike a magyaí kormány, másika a magyar prot. egylet ellen irányul. A magyar kormánynak bűnül rójja fel azt, hogy a nemzetünk ezredéves alkotmányát meggyengitőuj törvények hozatala s még inkább a fönnen hirdetett politikai reformok terére lépés által f e 1-költöttékareformálási vágyat egy külön téren, az egyház terén hivatalosan m ü ködő némely férfiakban is, és azok reform nézeteikkel egyházi életünkön, annak belnyugalmán, békéjén, oly sebet ejtenek, mely könnyen elfekélyesedhetik stb. E vádra egyszerűen megjegyzem, hogy a cikkiró aligha olvasta az „Egyházi ós Isk. Lap" előbbi évfolyamait, különben tudnia kellene, hogy a szellemi mozgalom, melynek áldott gyümölcse a már tényleg létező magyar prot. egylet, sokkal régibb, mint a 67-diki magyar alkotmány. Régen meg vannak már penditve amaz óhajok, hogy ódon prot. egyházunkat, ha a történelmi állásponthoz, — melyet elfoglaltunk s mely nem egyéb, mint a szabad fejlődés, a fokozatos haladás feltétele, —hi/ek lenni akarunk: újra és folyvást reformálni kell. Eme szellemi harc a maradozó emberek irányában megvan a reformátió óta, megvan széles értelemben a ker. vallás kezdete óta. Nem a politikai reformok adták meg tehát az első lökést arra nézve, hogy mi is reformáljunk; hanem önök, kik kényelmesen maradni szeretésökkel útját, állták a magunk közötti csendes, békés fejlődésnek; kik, ha ugyan mi ejtettünk sebet, azt elfekélyesithetik folytonos agitációikkal. És most vegyük sorra a prot. egyleti tagok ellen • irányzott vádakat. Egyik vád az, hogy mi nem vagyunk a Jézus Krisztus hü vitézei, hanem a modern bölcsészet felkent bajnokai. Egyszerre levág és felmagasztal bennünket. Hogy nem volnánk a J. Kriszt. hű harcosai, azt tagadjuk. Sokkal inkább azok vagyunk, mint önök ; mert mig önök a vezért halálában dicsőitik, addig mi a dicsőén elvérzett vezért halálából akarjuk feltámasztani, hogy újra köztünk éljen, vezérelje lelkeinket minden szépre, minden jóra az igazság és szeretet szent zászlója alatt. Hogy a modern bölcsészet felkent bajuokai volnánk mindannyian: ez túlságos dicséret, mit el nem fogadhatunk. Vannak ugyan köztünk ilyenek is; de mindnyájan nem lehetünk azok, mert ha vannak Mózeseink és prófétáink: elég, hogy kövessük őket. A többi vádak a következők : hogy uekünk bizon}'os titkos esküformánk van; hogy elvtársaink előtt fénylünk, mások előtt pedig rejtélyes árnyékba vonulunk; értünk a titkos lámpás használásához; sokat olvashattunk az eleusisi mysteriumokról; hogy nem tisztult még meg a bor, mellyel megakarjuk részegiteni a szellemi világot; hogy Renan, Strauss és több ezekhez hasonló Krisztus-ellenes hitrajongók elmefitogtatásaiból szedjük össze az éretlen vadegrest stb. stb. Hol vette a cikkiró ezeket a rágalmakat ? Hiszen maga mondja, hogy működésűnket figyelemmel kisérik (257. 1.). Ha ez áll, akkor valóban nevetséges azt titkos eljárásnak keresztelni, ami nyilváuosan történik, a honi lapok hasábjain hirdettetik, amiről évkönyvek adatnak ki, benne az elmondott beszédekkel stb. Amiket ezután elbeszél, felhozván, hogy mi Jézus istenségét emberi lángelmüségre akarjuk alászállitani, a szent háromság dogmáját eltörölni, hogy mi Darwin tanainak akarunk érvényt szerezni s csupán morált prédikálunk, a hitnek teljes mellőzésével, ezekre megfeleltek már az enyémnél hivatottabb tollak, tehát most ezeket mellőzöm. Cikkiró továob azt mondja (263.1.), hogy mi félünk, miszerint uj hitünk — ha csak rohamos gyorsasággal és széles körben el nem terjed — nem szilárdulhat meg az ős keresztyén hit mellett. Azt mondja, hogy félelmünk nem alap nélküli, mert nézeteinknek ne'm kedvezők a körülmények. De hát, ha ez igy van, ha mi a midenható orthodoxia mellett oly törpe minoritás vagyunk s hozzá még a körülmények sem kedvezők Darwin eretnek tanainak terjesztésére : minek akkor ama nagy hangú buzditás : valóban több lelki erő, több erély és bátorság kell hitbeli meggyőződésünk kifejtóséreés védelmez ésére, mint mennyivel eddig rendelkezénk