Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-28 / 39. szám

Hiszen ez formális beismerése annak, hogy mégis csak vagyunk mi valamik, hogy félelmes a Figyelmező csatlósai nagy tábora előtt eme kicsiny sereg. S most meg én mondom, hogy van is okuk félni; mert ha oda viszik folytonos ellenünk való harcuk, gyanusitgatásaik, anathémáik által a dolgot, hogy a testvérek egymástól elszakadjanak, — quod Deus avertat! — bizonyára nagyon sokan leszuek az önök sok lelket számláló táborából, kik kegyes pásztorkodásukat oda hagyva s szint vallva hozzánk csatlakoznak. Most még csak összetart valamennyire a nyáj, de amint hovatovább tudatára ébred annak, hogy más nótát fütyülnek önök nekik, mint saját maguknak (mert igy áll jelenleg a dolog), menthetleníil ott hagyja önöket s arra a szabad mezőre tér, hol a mi zászlónk van felütve. Van okuk félni önöknek, mert ime sorakoznak a maroknyi sereg ellen! Avagy miért ajánlja a cikkíró a lelkészi értekezletek tartását? miért ajánlja, hogy hozzánk hasonlólag összejöveteleket tartsanak ? hogy a köznép értelméhez, felfogásához alkalmazott vallásos egyházi lap szerkesztessék? hogy a symbolicus könyvek szövege érthetőbbé tétessék? hogy a katekhizálás helyett bibliamagyarázatok tartassanak? Lám-lám! még a megvetett ellenségtől is lehet tanulni. Mindezekben mi adtunk példát önöknek. Hát nincs-e eredménye, — hogy egyebeket most ne emlitsünk — az annyira gyalázott prot. egylet működésének? Azonban súgok egyet: ha önök lelkészi értekezleteket tartanak, mostani számuk csak kevesbülni fog; mert felteszem szabadabban gondolkozó papjaikról, hogy ha most még a fő iránti tiszteletből s rendszeretetből nem is nyilatkoznak; de akkor majd lesznek, a dolognak maguk közötti pro et contra megvitatása után, kik a „c o n t r á"-hoz állanak ; mert csak azért nem mennek értekezletre, hogy mitsem értekezvén, fej- és térdhajtással szolgai hűséget nyilvánítsanak ? Tartsanak hát önök lelkészi értekezleteket, szivünkből örülünk rajta; ha (saját kifejezésével élek, 1. 267. 1.) BELFÖLD. Titkári jelentés. — Felolvastatott a „Kassa-vidéki egyházi reformegylet" í'. évi julius hó 30-áu tartott közgyűlésén. — (Vége.) A második felolvasást tartotta f. é. márt. 8-án Timkó József egyleti tag ur azon bibliai mondat fölött: „Egy akol egy pásztor", melyben eleven, életből merített sziliekkel festi a merev ellentéteket, melyek léteznek a felekezetek, tudósok, politikai pártok és társadalmi osztályok kőzött, metsző gunynyal ostorozva azok árnyoldalait, félszegségeit, s az idealismus akadályokat nem ismerő hitével feltüntetve azon feltételeket, melyek alatt az „egy akol egy pásztor" dicső eszméje, ezen pártokra szaggatott világban valósulna. Legyen szabad ezen remek felolvasásból néhány tételt itt kiemelnem. „Ha minden felekezeti szellemi működésűkről életjelt adnak, igy csak hozzánk fognak közelebb jönni. Másikat is súgok: ha önök makacsul ragaszkodnak régi rozzant álláspontjukhoz s a mindenható orthodoxiából egy jótát sem engednek: akkor szükségtelen a köznép értelméhez alkalmazott egyházi lap szerkesztésén törni fejüket s arra pénzt fecserélni, hanem szigorúan tanultassák be a bibliát, a lielvéthitvallást ós a heidelbergi kátét könyvnélkül, mert azokban ugyanaz van, amit önök akarnak. Minek volna önöknek modernül bölcselkedő lap V Harmadikat is súgok: hát még önök ma is csak amúgy pericopaiiter folyvást kátét magyaráznak ? Istenem, de el vannak maradva a világtól! Mi mái olyan régen bibliát magyarázunk, hogy alig vaa már rész, melyről ne beszéltünk volna tüzetesebben. Átalában véve most már nyiltan kimondcm, hogy nagyon kár olyan lenézőleg, gyanúsítgatva és rágalmazva irni. Egyletünk nem istentelen nihilismus felé vakon rohanó intézmény — mint a cikkező véli, — hanem a szabad lelkeknek olyatén társulása, melyből csak jót, szépet és üdvöst reménylünk magyar hazánk minden népe s különösen prot. egyházunk javára. Lehet, hogy egyben-másban tévedünk; mi nem mondjuk azt, amit ön mond : (265. 1.) „ki merem mondani: tévedtek vallási nézeteikbe n", mi nem tartjuk magunkat csalhatatlanoknak; hanem csak hisszük, hogy az irány, melyen elinduituuk , helyes és célravezetőbb leend az eddiginél. És ezen hitünkben nem ingat meg egy ember véleménye sem, nem ingat meg az önök ezrével szórandó anathémája, kárhoztató Ítélete. Mi fent lobogtatjuk a lelkiismereti szabadság zászlóját ama felirattal: „e jel alatt győzesz", s megyünk előre minden akadály dacára; akinek tetszik, zászlónk alá szegődik, akinek maradni tetszik: ám tegye, rajta áll, senkit nem erőszakolunk, mert mi szabadságra hivattattunk. pap, úgymond a felolvasó, betöltené hivatását s tani tana ott, hol butit, nevelne ott, hol pokollal fényit; ha az igaz ság közlésében, hitének nyilvánításában, jobb meggyőződésének kimondásában nem féltené, nem tekintené a kormány, a püspök, az ecclézsia elavult, korszerűtlen parancsait, nézeteit; ha az előrehaladott kornak rozsdáit ő csiszolná s nem engedné magát a rozsdától megemésztetni: akkor összevegyülne a „Téged isten dicsérünk" dallama a „Tebenned biztunk eleitől fogva" zsoltár verseivel, akkor nem lenne disharmotiia az „lm arcunkra borulunk" és „Erős várunk nekünk az isten" között; akkor csak egy dogmát ismernénk: hogy mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk; akkor lenne testté az ige és volna „egy akol egy pásztor;" ... ha a természet végtelen birodalmában búvárkodó természettudós beismerné azon határt, hol szemeit elvakítja a fény ós tudományt-szomjazó lelke nem talál enyhülést; ha égő homlokát a tudás pyramisának legalsóbb lépcsőjéhez szorítva ismereteinek