Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-28 / 39. szám

Az okes emberek minden bajnak a gyökerét, kut­forrását, okát keresik, hogy azután tudjanak célszerűen gyógyítani. A protestáns papi pályára készülők csekély számát előidézte a protestáns pap csekély fizetése, mely napról-napra fogy, kevesbül. Igen, mert tekintve a mai kor szükségletét, bizony, ami fizetés ezelőtt 20 évvel elég volt, ma már nem elég. Nő a drágaság, ruha, élelem, cse­lédbér, tanittatási költség, csak a protestáns pap fizetése marad a régi. A kedvezőtlen politikai viszonyok következtében ed­dig még elegen léptek a theologiai pályára ; ezután, ha a fizetés mostani stádiumán marad, nem lesz theo­logus, annál kevésbé lesz pedig, mert az egyházunk ügyé­vel foglalkozók előtt nem titok, hogy az az alap, amin eddig a protestáns papi hivatal nyugodott, erősen meg van ingatva. A nép azon vallásbuzgalma, mely fen­tartá a templomot, paplakot, iskolát, a papi s tanitói hivatalt, az idő nyomasztó hatása következtében lankadni kezel ; a szegény kábinista deák olcsó tanulhatási módja enyészőfélben, legáció, supplicátió innen-onnan kiküszö­bölve, academ. promotió eltörölve ; igy azon osztálynak tanulása, melyből a prot. papi testület időről-időre ki­egészíttetett, ha még nem egészen lehetetlen is, de nagy mértékben meg van nehezítve, s ha oly nehéz és költ­séges lesz a prot. pap tanulhatása, mint az ügyvédé, mérnöké, orvosé, kérdem : mi előnyt nyújt a prot. papi hivatal ezek felett? Hiszen ha sorba vesszük a papi fizetések módját, természetét, mennyiségét, kepe, lukma, fixurn, földtermést, az ezek körüli pörlekedést, vesztesé­get, időrablást : bizony, bizony vas a feje, aki e hivatalt óhajtja. Mintha hallanám ezekre, hogy megint csak a ke­nyér, megint csak a húsos fazék. Nem biz az. Hiszem én, hogy hivatottak leendnek e pályán ezután is, de az is igaz, hogy a hivatottság kezd gyérebben mutatkozni s a püspök már hivatalosan is jelenti, hogy innen-onnan aligha lesz elég pap, s amint olvasom közelébb a Prot. E. I. Lapban, van egyh.-kerületi papi képezde, melyben 4, mond négy theologus van, s az is kérdés még, hogy e 4 mind akar-e pap lenni ? Eltekintve azonbau a fizetéstől, sok embernek el fog menni a kedve a papi pályától, ha az államnak az egyháztól való célbavett elválasztása csakugyan megtör­ténik. Nem lehet illusiókba ringatni magunkat az iránt, hogy ez által a papok jövedelme kevesbedni, tekintélyök csökkeni fog. A polgári anyakönyvek behozatala azt eredményezi, hogy a különben is soványan dotált protestáns pap anyagilag még inségesebb helyzetbe jut, mert az anya­könyvek körüli ténykedésből folyó jövedelmétől elesik. E jövedelem pedig nem mindenütt csekélység. Utalok azon tekintélyes egyház papjára, ki nekem azon nyilatkozatot tevé, hogy ők (az alföldi nagy városok s gazdag egyhá­zak papjai) nem bírnának megélni, ha stóla nem volna, már pedig ha szülöttjét, halottját s házasultjait az ille­tők nem a lelkésznél Íratják be, ugyan kérdem, mi cí­men lehet stólát szedni s pláne mint némelyek kívánják, a stólát fölemelni. Itt eszmetársulásnál fogva azon gondolat villan lel az ember eszében, hogy hát alkalmaztassák a pap, mint anyakönyvvezető-államhivatalnok s meglesz ezután is a jövedelem. Ez lehetne, ha minden felekezet papja meghajólna a törvény előtt és az állam által érvényes há­zasságot ilyenül elismerné s ha mint anyakönyvvezető fe­ledni tudná azt, hogy ő pap és nem kívánna anya­könyvvezetési jogánál fogva az után is tudakozódni, hogy jövőben mi vallásúak lesztek és a gyermekeitek ? sat. Azon határvonal, melyet az állam a saját és az egyház teendői között húzni akar, nagy horderejű a pro­testáns papi tekintély szempontjából is és nem habozok kimondani, hogy e tekintélynek hátrányára ; mert kiveszi a pap kezéből azon teendőket, melyek mégis csak respec­tust keltettek: esketós, döntő fontosságú anyakönyvi kivo­natok stb. Midőn látja a nép, hogy az ő vitális érdekeit őrzi a pap az anyakönyvvel; midőn látja, hogy az anyakönyvi kivonatok feltétlenül hitelesek, megingathatlan tekiuté­lyüek; midőn látja, hogy a honvédelmi, törvénykezési, életbiztosítási sat. ügyekre döntő hatással bir a pap által kiállított anyakönyvi kivonat: ne mondja azt senki, hogy ez nem neveli és segíti fentartani a papi tekintélyt. Azon­ban távol van tőlem azt állítani, hogy ezzel végkép veszve lenne a pap tekintélye, mert tudom, hogy a tudomány, erkölcs nyom legtöbbet a latban Nain tartozik a lehetetlenségek közé — mert hi­szen már is pengetik, — hogy az elemi iskola vezetését az állam veszi át. Ez esetben a vallástanítás a legtöbb helyen a cultus vezetésével együtt a lelkész teendője lesz. Ez uj és kedves teher. Ámde a teher hordozását ellensú­lyozó javadalmazás honnét kerül ki! ? Vegyük ezekhez a lehetetlenségek birodalmába nem tartozó azon eshetőséget is, hogy valami gyülekezeti in­dependentismus-féle betegség is kiüthet amint itt-ott már mutatkozik is: ez, a már most is jóadag gyülekezeti szabadsággal együtt, mely oly sok érdemesek mellőzése, meghurcoltatására szolgál — ugyan kit hódit, kit bájol el ? Ezek az egyház testén mutatkozó sötét árny okai. Az okok mindegyikét megsemmisíteni nincs hatalmunkban, de némelyiket igen; némelyiknek pedig ártó hatását mér­sékelhetjük. Az eszméket reformálni, vagy az eszmék által ma­gunkat reformáltatni megy most szóval, papíron. De prac­ticus eredményt ettől várni csak ugy lehet, ha e reform­nak köteles hirdetői, terjesztői lesznek, ezek pedig egyházi téren a papok. Tisztek nélkül elszéled a legénység ; még most van tiszt is, legénység is, de a tiszti kar folytonosan kevesbül s a legénység száma is apad. Gondoskodjunk e baj or­voslásáról addig, amig nem késő. Szabó Péter, ref. lolkcsz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom