Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-28 / 39. szám

azok közt egy sem olyan, mely napjainkban vagy megoldva vagy túlszárnyalva nem volna: tán nem hibázunk, ha kimondjuk, hogy a mai világállás és szellemi fejlettségünk mellett egyáltalában zsinatnak helye nem lehet. -Nem tudok a protestáns egyháztörténelemben példát, hol zsinat egyebet eredményezett volna, mint, iiogy a talált bonyodalmakat szentesitvén, azokat merőben megfejthetlenekké tette ós szakadást idézett elő, midőn békíteni, egyesíteni akart. Hégi éle: „Quid synodus? Nodus; patrum chorus integer? Aeger". S ha a vallás igazi mivoltát, az egyén szabad viszonyát imádása tárgyához, istenhez tekintjük', az r.em is lehet máskép; mert midőn parancsoló tekintély lép az egyén ós hiedelme közé, első szükségképi következménye mindig az, hogy a vallás természetűből kivetkőzve a zsarnokság eszközévé fajul. Csakis a tekintetből kellett az egyházi liatározmányokat törvény erejüekké tenni, hogy azok végrehajtásához a világi hatalom karját vehessék igénybe. Ugyan ízért nem is volt soha áldás az egyház abbeli eljárásán; mai időben pedig túlfelől még hiába való is volna. Mert hiszen épen abban áll ujabb korban az egyházi téren sokasodó bajok főnehézsége, hogy a lelkiismereti szabadság el valahára valósulásához közeledvén, az egyházak összes eljárásaikban maholnap pusztán szellemi eszközök használására lesznek utalva. A óban a -mértékben amint közelebb közelebb jutunk azon állapothoz, melyben egyház ós állam, vallás ós polgári hatóság tökéletesen különválva fognak haladni, mind lehetetlenebbé íog válni az egyház kebelében az absolut parancsszó általi kormányzás és külső kényszereszközök használása. Nagyon csalatkoznak tehát azok, kik azt várják, hogy ami zsinaton törvénynyé válik, annak keresztülvitelére majdan, ha szükséges, a világi hatóság karhatalmát is használhatják. Mig zsinati törvényeink létrejöhetnének, addig a polgári törvényhozás megkezdett irányban odáig legalább fejlődni fog, hogy az egyházi dologba való minden tettleges avatkozást magától elháritandja. Nem lenne tehát külső haszna sem, ha zsinaton hozandó törvények által lelkiismereti szabadságunkat meg akarnók kötni, mig a szellemi kár, mely minden zsinat kíséretében jár, ki sem számitható. Jól tudom én, mi mindenfélét vártak és várnak a zsinattól, melynek létrejöttét több mint harminc óv óta egyházunk számos jelesei ohajtották, és abbeli óhajtásuknak elébb a régi Prot. Egyh. ós Isk. Lapban, később ugyan e lap ujabb folyamaiban ékesszóló kifejezést is adtak. Ámde mind ama nyilatkozatok csak oda céloztak, hogy az egyház erejét zsibbasztó szaggatottságnak s az ebből folyó zilált viszonyoknak valami módon vége vettessék; a fősuly tehát mindig arra fektettetett, hogy oly tanácskozás jöjjön létre, mely egyházkerületeink egyesitett működését lehetővé tegye, és nem arra, hogy az ilyen vagy amolyan közös gyűlés által eszközöltessék. 1848 előtt azonban volt annak is értelme, In kiválólag törvényhozó gyűlést, zsinatot sürgettek s azon voltak, hogy az uralkodó államegyházzal szemben mi is mint országfejedelmileg megerősített törvényekkel biró egyház a hatalomra támaszkodhassunk. Ámde ma amaz egyház, mely középkori praetensioival az államnak is parancsolni akar, ennek különös kedvezósére nem számolhat, s igy arra való tekintetből nekünk sincs zsinati törvényekre szükségünk. Ha vannak, amint hogy vaunak ós mindig lesznek, az összes superintendentiák által közösen elintézendő ügyeink, arra való lenne a convent, melynek megtartását kerületi gyűléseink évek óta sürgetik és melynek rendszeresítése épen most lévén szőnyegen, a zsinat kérdésének ma történendő előrántása legfölebb arra szolgálhatna, hogy a conventi ügynekmunkába vett tisztába hozatala ismét elodáztassék. Ballagi Mór. A prot. papi testületet feuyegető veszélyek. *) A magyar protestáns egyházat a jelenben a több közt oly veszély is fenyegeti, amelynek elhárításáról ha idejekorán nem gondoskodunk, lehet, hogy végromlásra vezet. E veszély azon körülményben rejlik, hogy a lelkészi pályára évről-évre kevesebben adják magukat. Mit tesz a püspök, ha káplánt nem bir adni oda, a hová kell? mit tesz a pap, ha megöregszik, megbetegszik s káplánt nem kap ? mit tesznek az egyházak, ha az igehirdetés papnemlétében félbeszakad s a templom tán sátoros ünnepen sem nyittatik ki ? Mi lesz akkor ? *) Közöljük e cikket, habár minden pontját nem irjuk is alá. közöljük azért, mert a figyelmet egy, a prot. egyházra nézve életfontosságú kérdésre irányozza. Szerk.