Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-21 / 38. szám

Ertem a jogász-segélyegyletet s a tűzoltó-társulatot. Az elsőnek élén Breznai Pál tanártársunk állott, mint igazgató, a ki az elnökkel, íimár Pállal, mindent elkövetett, hogy az egylet részére tőke-alapot teremtsen, alapot, melyhez egykor reménynyel fordulhassanak az academia azon tagjai, a kiket a sors nem részesített oly szerencsés helyzetben, hogy tisztán saját anyagi erejűkből futhassák meg tanulói pályájokat. Az alap még most csekély, alig egy pár év gyüjteléke ; de ha minden év meghozza a maga fillér-adományait, mindenek felett pedig, ha a lelkesedéssel párosult jótékonysági érzet nem maradand mögötte a mostaninak : ugy rövid időn áldásosán fog működhetni az azt igénybe venni kényszerültek fölsegélésére. A tűzoltó-társulatot e város jóvolta iránti érdekeltség hivta életre, s oly általános felkaroltatásával az eszmének, hogy ez óvben 80 működő tag iratta be magát az egylet kebelébe. Az egylet, különösen annak buzgó igazgatója, Kardos Károly tanártásunk közbejárása folytán, szerencsés volt ugy a város, mint egyesek részéről buzgó támogatásban részesülni, ugy hogy most már tüzoltókészletein felül 228 ft. tőkével is rendelkezik. Midőn ezt fölemlítem : nem mulaszthatom el az egyletet továbbra is a t. közönség pártfogó figyelmébe ajánlani. Ez volna főbb mozzanatokban s főbb vonásokban képe e mi tanodánknak. Igyekeztem a száraz adathalmazok helyett a szellemet mutatni fel, mely él, mely éltet és mozgat, hogy necsak a váz legyen előttetek, hanem az élő szervezet a maga működésében. S mikor ezeket elmondtam: hálátlanságot követnék el, ha elfelejtkezném azokról megemlékezni, a kik, mint jóltevő mennyei szem, virasztottak felettünk megnyiták jótétök bőség-szaruját, hogy ott, a hol kell, segítsenek elérni a célt. Első helyen kell megemlítenem a máramaros-ugocsai s szatmári ref. egyházmegyék azon 27 egyházközségét, a melyek ősi szokás szerint, ifjaink közöl ünnepi követeket óhajtván magukhoz, hogy velők jótéteménvöket közölhessék, ez uton s e célra a lefolyt évben 2445 ftot áldoztak. Isten áldja meg őket e nemes buzgalmokért. A mit a próféták fiaiért tettek, vissza fog az még térülni a hazára és anyaszentegyházra dus kamattal egykoron. Forró köszönettel említem fel a magyar tud. acade:miát, mely könyvkiadványaiban folyton részesiti könyvtárunkat ; Török Lajos urat, Kilián, Lampel ós Heckeaast. pesti könyvárus urakat, a kik ez évben is nevezetes adományoknak juttattak bennünket birtokába, ugy hogy ez évre immár a 13 ezer felé van könyveinknek száma. Melög köszönettel adózom azoknak is, a kik ez évi jutalmazásainkhoz hasonló nemes szívvel járultak, Várady Gáborné, Várady Lajosné úrnőknek, Szaploncay Sándornak s Várady Gábor gondnokunknak. Ők azok, a kiket minden évben itt találunk ez oltárnál, mint áldozókat azon szent ügynek a mivelődés ügyének, a melynél szentebb, kétlem, hogy volna valami e világon. Jóltevőink sorában hadd hintsek virágot egy sírra, mely ez év folyamában zárta keblébe egyikét ujabbkori; legnagyobb alapítóinknak. Értem gróf Rhédey Jánost, a ki 10 ezer forinttal tette magát emlékezetessé közöttünk s méltóvá arra, hogy nevét kegyelettel őrizzük ott, a hol gróf Buttler János, P. Horváth Simon és Mária neveiket védi a feledékenység mohától a halhatatlanság geniusa. Isten adjon a hazának, a nevelés ügyének sok Rhédeyt; adjon, oh bár adna, főleg ez annyira végső vidéken és válságosaknak mutatkozó napokban, a mikor a jövő kezd ismét kétes színben látszani előttünk, s a mikor csak nagy áldozatok árán leszünk, lesznek s lehetnek velünk együtt sokan, megtartandók. És most befejezhetem jelentésemet. De mielőtt ezt tenném: köszönetet mondok a tanári karnak, mely ez évi feladatának oly hiven megfelelt; köszönetet küligazgatóságunknak, mely bennünket évi munkálkodásunkban folyvást istápolt. A kettőnek kölcsönös összemüködése nélkül az eredmény nem lett volna az és olyan, mint a minőnek azt most szemléljük." Az apostoli korszak. *) 35. §. A 120 tanítvány (beleértve a 11 apostolt is) csoportja csakhamar gyors növekedésnek örvendett. Többek között az első pünkösd napján a tanítványoknak, s főként Péter apostolnak bátor és lelkesült föllépése folytán, gyülekezetük egyszerre több ezer taggal szaporodott s ezáltal a keresztyén egyház alapja meg volt vetve. 1. Az apostolod legelső teendőjüknek tartották a Júdás helyét be^lteni A

választás sorshúzás utján egy *) Addig is, mig «ráíe» Domokosnak „A vallásos eszmék története" cimü, ujabban megjjA n

t

mókáját tüzetesen ismertetnők, közöljük belőle e részletet mttta\ A

z

említett munka főisko*"•-« m

i

v - ,, onrTrm. készült; két füzetből áll % ára # oWa*<*olozsvárotf

c

. Szerk, l ft. 10 Mátyás nevű férfira esett s igy a 12-es szám újra ki lett egészítve. 2. Az első pünkösdi eseményekről csupán egy történelmi leirás maradt ránk (Csel. 2.), melynek szerzője, ugy látszik, nem volt eléggé tisztában azzal, hogy a „különféle nyelveken való szólásnak ajándéka" miként értelmezendő. Előadásában ugy látszik, mintha a 12 tanítvány azzal a képességgel lett volna csodálatos módon egyszerre megajándékozva, hogy különféle nyelveken közölje egyszerre gondolatait a különböző tartományokból összesereglett hallgatókkal. De ha megfontoljuk azt, hogy: 1-ör a görög nyelv volt abban az időben általános használatban, annyira, hogy az evangéliumot is ezen a nyelven hirdették, s az újszövetségi iratokat is ezen fogalmaz-