Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-14 / 37. szám

sábjain nyilvánosság elé hozom: Istenhez, kitől száll alá minden jó adomány s tökéletes ajándék, onnét felül az égből, lelkem teljességéből eképen fohászkodom: szelid béke, zavartalan csend s nyugalom a sirba szállt jó szivü adakozók, alapitók sirhalmain ; lelki, testi jólét, boldogság, Aláírási rovat „theologiai könyvtár" létesítésére. 283. Csikay Imre, ref. esperes. Duna-Vecse. 284. Badic György, lelkész. Szerdahely. 285. Bosznai Sándor, lelkész. Csepel. 286. Stettrier Ignác, esperes. Nyárád, u. p. Pápa. 287. Szabó György, segédgondnok. Semjén (Vasmegye). 288. Seregély György, főjegyző. Mezőlak. 289. Liszkay József, lelkész. Pápa. 290. S/abó Mihály, lelkész. Csögle, u. p. Devecser (Veszprémin.). 291. Bartalos Mihály, lelkész. N.-Pirit. 292. Mező Dániel, lelkész. Tapolcafő, u. p. Pápa. 393. Parragh Lajos, lelkész. Ajka. 294. Antal Károly, lelkész. Görzsöny, u. p. Pápa. 295. Kőszegi József, lelkész. Acsád, u. p. Pápa. 296. Balla Gábor, lelkész. Tevel, u. p. Pápa. 297. Sebestyén János, lelkész. Kop, u. p. Pápa. 298. Balassa Lajos, lelkész. Bödöge, u. p. Pápa. 299. Zsirai József, ev. tanitó. Takács, u. p. Pápa. 300. Zsoldos Sándor, lelkész. Mező-Őrs (Győrmegye). 301. Fazekas József, lelkész. Táp (Győrmegye). 302. Jeremiás Béla, segédlelkész. Pázmánd, u. p. GyŐr-Sz.-Márton. 303. Komjáti János, segédlelkész. Adorjánháza. 304. Jakab Pál, segédlelkész. Tapolcafő, u. p. Pápa. 305. Yida Péter, lelkész. Pázmánd, u. p. Győr-Szent-Márton. 306. Varga Lajos, papnövendék. Pápa. 307. Szekeres Mihály, lelkész. Takács, u. p. Pápa. 308. Fejes István, lelkész. S.-A.-üjhely. 309. Szinyei Dániel, segédlelkész;. S.-A.-Ujhely. 310. Varannay Lajos, lelkész. Uj-Bars, u. p. Nagy-Kálna. 311. Nagy Bálint, ref. h. lelkész. Szolnok. RÉCISÉGEK. Az ötvös-kónyi-i ref. egyház története. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" ujabban lett beosztása alkalmával, ebben egy uj rovat nyittatott meg az egyháztörténelemre vonatkozó régibb adatok felvételére. megelégedés a kegyeletes példát követő utódokon mind az időknek vógeiglen. Debrecen, 1873. september 10. Varga Lajos, ref. főiskolai pénztárnok A mily célszerű, ép oly szükséges intézkedés volt ez, mert általa alkalom nyujtatik a sajtó terén eddig még sehol meg nem jelent érdekesebbnél érdekesebb porlepte s molyette adatoknak az enyészettől megmentésére s köztudomásra hozására. Mint az apró forrásokból kiomló vizek táplálják a hajókat elbiró folyamokat, ily apró forrás s tápláló ér lesz majd minden egyes közlött adat is e becses lapok évfolyamaiban, melyekből biztosan és bőven meríthet az, ki a magyar protestáns egyház történelme megírására egykor vállalkozand. Eddig azonban, ugy látszik, nem igen torlódtak össze a szerkesztőségnél az efféle adatok, mit abból vélek következtethetni, hogy a fentebb jelzett rovat megnyitása óta is nem egy szám jeleut meg e becses lapokból, ily adatok közlése nélkül. *) Tán azok, kiknek módjuk lett volna ily adatoknak közlés végett a szerkesztőséghez juttatására, hozzám hasonlólag ugy gondolkoztak, hogy hadd kerüljenek elő először a legrégibb adatok, mi utóbb is reá érünk még a közlésre, hisz adataink minél később közöltetnek, annál régiebbek lesznek, már t. i. anyiban, hogy annál számosb év fogja elválasztani azokat a megjelenés idejétől. Igen, ón igy gondolkoztam, azonban majd beteljesült rajtam is „a periculum est in mora"-féle közmondás , mivel az itt közölni szándékolt okmány eredetije, — mely az ötvös kónyi-i gyülekezet által más, az egyházra vonatkozó okmányokkal egy fa-tokba zárva féltékenyen őriztetik, s csakis a gondnoki számadások alkalmával szokott évenkint egyszer _ napvilágra kerülni, — amint abba a közelebbi átadáskor bele tekintettem, több helyen már is majd olvashatatlanná vált. E körülmény bírt engem rá, hogy az okmány közlésével tovább ne késsem, nehogy halogatásom folytán az megsemmisüljön, s ugy járjak vele mint egyik egykori principálisom, ki mellesleg mondva nagyon értett a krajcárok forinttá változtatásához, bankóival, melyeket ide s oda dugdosva rejtegetett, s egyik csomóra akkor talált rá, mikor a forgalomból kimentek, a másikra pedig akkor, mikor az egerek azokat összerágván használhatatlanná tették. Közlöm tehát a több tekintetben érdekes s az 1746-ik évi febr. 24-én kelt okmányt, még pedig minden változtatás nélkül ugy, mint az az eredetiben olvasható. De hogy egyszersmind más, első sorban ugyan az ötvös*) Az igaz, hogy a beküldött okmányok még eddig soha sem torlódtak össze nálunk ; de azért mindig állt és áll rendelkezésünkre elég közleni való történeti emlék. Hogy minden számban nincs betöltve a régiségi rovat, ennek oka egyszerűen csak az, hogy sokszor annyi időhöz kötött közlemény érkezik szerkesztőségünkhöz, hogy ezek az időhöz nem kötötteket, minők épen a történeti cikkek is, kiszoritják. Szerk. 74