Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-14 / 37. szám

kónyi-í gyülekezetet érdeklő, általában azonban protestáns egyházainknak a mult század G-ik és 7-ik tizedében való nyomasztó viszonyait feltüntető iratoknak is legalább kivonatban ismertetésökre alkalmamnyiljék,szabadjon itt, hacsak szük keretbe foglalva is, bemutatnom az ötvös-kónyi-i ev. ref. gyülekezet történetét; hisz egyházaink története, alig néhányét kivéve, ugy is oly kevéssé ismert. Az egyházkerületi névtárak lennének arra hivatva, hogy ezeket magokba foglalják, de tapasztalat után mondom, hogy azokba sokszor még a szerény határok közt maradó leírások se vétetnek fel. Igaz, hogy a felvétel esetén mindjárt nagyobb lenne a névtárak terjedelme, több lenne áruk, s hiába, a fizetés érzékeny oldalunk. Az ötvös-kónyi-i ev. ref egyház egyike a b.-somogyi egyházmegyében létező legrégibb egyházaknak. A 18-ik századbeli üldözések szomorú időszakában ez volt gyüle kezési helyök a környékbeli, kivált nyugotra a Dráva felé lakó ref. híveknek. Ami alakulását illeti, az egyház által őrzött régi iratokból, különösen az ide mellékelt azon tanúvallási levélből, melyet 1746. febr. 24-én Somogymegye akkori alispánja által kiküldött bizottság Gombán felvett, az tetszik ki: 1. Hogy az egyház a kuruc háború előtt és Kanizsa végvárának átadása után, tehát az 1690—1701-ik évek közti időben alakult, mert Kanizsa 1690. apr. 13-án adta meg magát. 2. Hogy a kónyiak kezdettől fogva az ötvösiekkel együtt tartottak prédikátort, már még az erdőben laktokban is, bárha ott az emiitett lakosoknak nem volt is ekklésiájok, azaz isteni tiszteletre, egybegyülekezésre szolgáló rendes helyük. Ez irat szerint tehát az ötvösieknek és kónyiaknak a régi faluhelyre lett letelepülésök előtt, még az erdőben laktokban, tehát már 1685 körül volt prédikátoruk. Templomot pedig Kónyiban 1695 körül építhettek. Ennek, mint egy okmány tanúsítja, 1768-ban kiigazithatásáért folyamodtak, mit királyi kegyelemből ugyanazon év jul. 8-kán meg is nyertek, de mint az okmány szól : „in priori dumtaxat extensione, et ex iisdem materialibus, quibus antequam fűit constructus" Hogy a kedvező választ gyorsan felhasználták s a kiigazítást nem soká halasztották, arra látszik mutatni az, hogy ugyanazon évben a megyéhez beadott folyamodványukban már azért esedeznek, hogy „mivel a szalmával való fedés nem volna állandó, engedtessék meg, hogy oratóriumukat náddal vagy legalább zsúppal fedhessék meg." Az ezen folyamodványra hátiratolt válasz nov 15-én adatott ki, melyeknek szavai ekként hangzanak: „admissum est, ut soraminia longiori seu soramineis manipulis oratorium tegi possit." Miután templomuk kiigazítva lett, 1771-ik év végén uj harangláb állithatásáért folyamodtak a megyéhez, mely aztán Stefanics Miklós szolgabírót küldte ki az uj harangláb szükségessége iránt véleményt adni, a kinek is az 1772. év jan. 27-én tartott megyei gyűlésre beterjesztett jelentése nyomán végeztetett, hogy akónyi-i lakosoknak harangláb állithatásra az engedély megadatik, azon feltétellel, hogy a harangláb közös legyen a, katholikusokkal. Hogy e feltétel elfogadása mellett állittatott-e fel a harangláb, mely csakugyan felépült, erről az Írások nem szólnak. Feltűnő azonban a jelentésben s az azon alapult határozatban az, hogy bár a folyamodás a megromladozott harangláb megújítása iránt az ötvösi és kónyi.i lakosok nevében volt benyújtva, a jelentésben s a határozatban csakis kónyi-i lakosokról van szó, mintha csak jelezve lett volna ezzel ama megpróbáltatás, mely 1777-ben az egyesült gyülekezetre azáltal nehezült, hogy, mint azt az ötvösiek folyamodványukban előadják, „a n.- atádi tiszt, páter franciscanusok azon eleitől fogva való szabadságuktól, hogy Ötvös Kónyival együtt tartott predieatort, megfosztani, s őket predicatorjok keze alól kivonni akarják, a minthogy is ultima április tktes főbíró Gál László urunknak levele által predicatorunkát admeneáltatták is." E folyamodványukra azonban megnyugtató feleletet nyertek az 1777-ik évi május 5-én tartott megyei gyűléstől. Valószínű, hogy ez volt az utolsó e nemű megpróbáltatás, miután 1780-ban a felvilágosodott lelkű II. József kormányra jutásával jobb idők derültek a protestánsokra. De midőn ez oldalról a megkisértetésnek vége szakadt, jött egy másik megkisértetés, jelesen az, hogy 1798-ban azon templom, melyben —mint ez a jelenleg fenálló templomban ennek felépíttetésekor betett egy kör-alaku "táblára tett jegyzésen ma is olyasható —103 évig dicsérték az istent, a két falut elpusztított tűzi veszedelemkor szintén elhamvasztatott, mely alkalommal az egyház vagyonából csak egy, 1711-ik évszámmal ellátott, máig is meglevő harangot s az anyakönyvet sikerült megmenteni. Ez elhamvadt templom helyébe a mostani elég diszes, de a jelenlegi népességhez kissé szük templom, szilárd anyagból, 1805-ben készült el, melyen felépíttetése óta némi változások estek, amennyiben, a torony felebb emeltetett, s fazsindely helyett a tető cseréppel, a torony bádoggal fedetett be. A lelkészlak és iskola szintén szilárd anyagból vannak építve és cseréppel fedve. A gyülekezet anyakönyve, u. m. a szülötteké 1760-ban, a holtak és házasultaké 1769-ben kezdődik. Midőn ekként az ötvös-kónyi-i gyülekezet történetét rövid vázlatban előadtam volna, közlöm a kérdéses okmányt, mely az eddig írtak elősorolására alkalmat nyújtod : Aláb meghirattak Recognoscállyuk vigore Praesentium, hogy Tekéntetes Nemzetes és Vitézlő Somsics Antal ordinarius Vice Ispány uram bizonyságh Intő pöcsétes Commissiója mellett Ötvös Kony ezen nemes Somogyvármegyében levő Helységhbelieknek Instantiájokra, némely Bizonysághokat meghütvöztetvén minémü Inquisitiot vittünk végben az aláb meghirt Deutri punctumok szerint következik. De eo utrum. 1-mo. Tudgya-e, látta-e vagy hallotta-e a tanú, hogy Kanisa megvétele előtt, vagy annak utánna hány esztendőkkel Konyhán ezen nemes Somogy vármegyében levő Helségben Kálvinista Mesterek vagy prédikátorok lettek volna, s azoknak bevitelekel volt-e fontál ló