Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-07 / 36. szám
IV-to. De lesznek ha kívántatni fog, akik jelen lévén megvalják, hogy se akkor ollyan vakmerő szókkal, se egyébkor tizenegy *) esztendőtül fogva minden vasár s ünnep napokon praedikatiokat, biblia ólvasásokat, catechizátiokati számos halotti elmélkedéseket, Vadosfán nem tsak, de Győrött is hat esztendeig in utraque cathedra publice a temető helyeken mind az bárom valláson lévő sok ezer, fő s alatson rendből álló halgatóság előtt, illetlen elenchusokkal nem élt, hanem a szelédségnek lelkével: bizonyság lészen az egész rábaközi halgatóság, hogy száma nélkül de suggestu publico keményen megdorgálta azokat, akik vakmerő disputatiokra fakadtak, és sokszor emlékeztette Sz. Péter 1. Levelének, 3. részének, 15. versfeljegyzett mondásra. Legyetek készek szelédséggel és tisztességgel választót adni mindazoknak, akik számot kér> nek ama ti bennetek való reménység felől. Y-to. A Dunáninnen aug. conf. lévő ekklesiáknak canonai is illyen kemény tilalmat tettek azon dolog felől: circa usum elenchticum cauendum ne inuectiuis aut scommatibus V. D. Ministri injurii sint — — ab elencho nominali aduersus praedominantes abstineant. Mellynek egyik szerző oka az egyházi szóigák közzül bevádoltatott Fabri Gergely volt, vide instructionem superintendent Numero 1-mo. Külföldi egyház és iskola, Svédország népnevelésügye a bécsi közkiállitáson. (Vége.) Igen érdekes és tanulságos a svéd iskolák igazgatása és felügyelete. Minden iskolakerületben, mely egy vagy több községben közös iskolákból áll, az elnöklő pap vezetése alatt négy— négy évre választott tagból álló iskolatanács van, melynek feladata az összes nép- ós kisiskolákra felügyelni. A püspök és a káptalan kötelezve van az alatta álló iskolákat gondosan szemmel tartani, fölvigyázni azok vezetése ós fejlődésére, és minden harmadik évben a királyhoz részletes jelentést tenni a kerület népnevelése állapotáról. A legfőbb vezetést a király intézi a cultus- és nyilvános oktatás departementja által, melyben 1864 óta külön népnevelési osztály állíttatott föl, és a népnevelő- seminariumok fölötti felügyelet ezen osztály főnöke által gyakoroltatik, a népiskolák fölötti pedig a departementfőnöktől öt évre kinevezett negyvenkilenc felügyelő által. Minden egyes tanfelügyelő figyelemmel kiséri a népnevelést azáltal, hogy meglátogatja a maga kerületében létező népiskolákat, tudomást szerez azok állapotáról és szükségleteiről, és ahol a berendezést hiányosnak találja, az illető iskolatanácsnak és a káptalannak javaslatot tesz a javításra, figyelemmel utána néz az oktatásnak ós *) Irónnal egykorulag irva a lor fölé tizene g j helyett „tizenh á r o m,M a tanítóknak szükséges utasítást és tanácsot ad a tanmódszerre nézve. A tanfelügyelő tevékenységéről évenkint röviden tudósítja a kerület consistoriumát, felügyelete utolsó évében pedig a cultus-departementhez nyújt be teljes kimutatást kerülete iskoláiról. A felügyelők évi fizetést kapnak, mely kerületük nagysága ós kicsisége szerint váltakozik* ezenkívül utazási és lakmározási pótlékot is húznak. A gyermekek iskolázása megkezdését illetőleg minden község autonomicus jogait gyakorolja, midőn az iskolatanács által szabatja meg a községi gyermekek iskolázása elkezdésének évét. Az országos törvény e tekintetben csak annyit mond, hogy ez a gyermek kilencedik événél későbbre nem tehető. Ily későn azonban csakis azon vidékeken szokásos az iskolázás elkezdése, a hol helyi viszonyok vagy kemény éghajlat az iskola látogatását szerfölött megnehezítik, annyira, hogy kisebb gyermekek azáltal betegségeknek, megerőtetéseknek volnának kitéve. Általában azonban a gyermekek már hót éves korukban iskolába adatnak, hol tizennégy éves korukig tanulnak. Iskolaképes gyermekeknek az oktatásban való résztvétel kötelező, annyira, hogy mindazok, kik nem magániskolában, vagy az iskola tanács engedelméből otthon oktattatnak, kötelesek az iskola látogatására. Az utóbbiak azonban, minden határidő elteltekor az iskolatanács által vizsgálat alá fogatnak és a próba kiállása után ez határoz afelől, valyon az illető a köziskolába járás alól fölmentessék-e vagy nem ? A szegény fiuk legalább annyira segittetnek az állam vagy község által, hogy az iskolába könnyű szerrel járhassanak. Két esztendővel ezelőtt Svédország összes tanköteles gyermekei 712,520-an valának , vagyis az összes népességnek csaknem 17 százaléka, melyből 360,831 fiu, 351,689 leány volt. Ezen évben csaknem 577,054 gyermek, vagyis az iskolakötelesek 81 százaléka oktattatott. Oly szám ez, mely nevelési tekintetben méltán a világ első államává emeli Svédországot. Nálunk igaz, hogy Moson, Fehér, Veszprém, Somogy, Sopron, Gömör vármegyék és a parányi Ujegyházszék felülhaladják Svédországot 99 — 85°/0 iskolába járó gyermekeikkel, Beszterce vidékén pedig épen 81% jár iskolába; de hol marad a hátralevő 73 kerület? A svédeknél hozzászámítva az előbbi összegekhez 116,768 iskolaköteles gymnasiumi, reál és technikai tanulót, ez ismét 16%-át képezi az iskolaköteleseknek, mit az előbbiekhez adva kijő Összesen 693,822 tanuló, vagyis 97°/0 -on felül, amit nálunk már csupán Moson és Fehér vármegyék baladnak felül. 97% iskolás gyermek a tankötelesek közül oly óriási földterületen, mint Svéd- és Norvégországé, még mióta a világ áll, nem éretett el, s e számnál fogva, a nagyobb államok közt Svédországé a pálma a népnevelés mezejón. De nem nagyon rég idő óta, mert hiszen még 1865-ben az iskolai följelentések szerint 631,056 iskolaképes közül csak 481,243 járt iskolába ; e szerint 6 év alatt 20%-al szaporodott az iskolázottak száma.
