Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-07 / 36. szám

az bizonyos; de azért, hogy az emiitett módon szervezett biztosításból e.-kerületüaknek szép tökéje maradna, hiszem és valószínűnek tartom. A valószínűséget mutatja egy, a monarchia mindkét felében számtalan uradalmakkal bíró főúr biztosítási pénztára. Az uradalmak épületei biztosítják, és évenkint az egyes uradalmak rendesen fizetik a biztosítási öszszeget, de az arra rendelt közös pénztárba, mely természetesen viseli a kiadást tűzkár esetén a biztosított összeg erejéig; — és ez a pénztár a legnagyobb előmenetelt tette, s most azon ezerek, melyet azelőtt másnak adtak nyereségül, megmaradnak az uradalmak vagy annak birtokosa javára. A valósziaüséget mutatja továbbá az első magyar általános biztosító társaság 1872-ik évi üzletjelentése, melyből láthatni, hogy a társulat a jégüzletnél 464 ezer 704 frt. 81 krnyi veszteséget szenvedett, ós ez óriás veszteséget kiegyenlítette a tüzkárbiztositási üzlet — a szállítmánybiztosítások nem képviselnek nagy értéket — annyira, hogy a félmilliót meghaladó tiszti fizetések s üzleti általános költségek s a már említett óriás veszteség dacára, 150 ezer forint nettó bevételt tud a társaság felmutatni. Az itt fel hozottakból következtetem azt, hogy e.-kerületünknek biztosítási pénztára szép virágzásnak örvendene és semmit nem lehetne tartani veszteségtől. Különben leghelyesebb volna minden egyházból az ide vágó adatokat beszerezni s azokból következtetni a jövőre. Adatokra épitve akartam tenni ón is a számítást; de a fentebb említett oknál fogva az nem sikerült. Vajha íelkésztársaim figyelmükre méltatnák az itt mondottakat és sikerülne oly biztosító pénztárt alapítani, melynek tiszta jövedelme egyházkerületünk javára maradna. Addig pedig, mig nevezett biztosító pénztár létesülhetne, biztosítsuk egyházi, iskolai épületeinket, bármely társulatnál, mert azt tenni kötelesség. Baky István, ref. lelkész. olvasható — én sem pártoltam volna; mert az utólagos fizetés mindig sok bajjal jár, s, általa valami nagyobb cél vagy eredmény nem lesz elérve. Én egy más nemét óhajtanám a biztositásnak, mely ha sikerülhetne, azt hiszem 4—5 évtizeden ker^ztül pár száz ezer forint tőkét teremtene e.-kerületünk javára, mely összeg, ha nem sok is, de nem megvetendő. — Nézetem az, hogy biztosítani kell minién egyháznak épületeit bárhol is, mert erre határozat kötelezi s ezt dictálja a józan okosság: de oiztositsunk önmagunk javára, azaz a biztosításból származó nyereség legyen egyházkerületünké. Ugy értem én ezt, hogy minden egyház fizesse azon öszs/.eget, a melyet most a biztosításért fizet vagy fizetne, ha bizonyos összegig biztosítva volna, az e.kerület erre rendelt pénztárába; ez által semmi, de épen semmi uj teher nem nehezednék az egyházak vállaira, mert, ismétlem, csak annyi összeg szolgáltatnék be az e.-kerületi tüzkárbiztositási pénztárba, amennyit eddig valamely társulatnak fizettek vagy fizetni kötelezve voltak. Itt szeretném, ha adatokra alapítva tehetnék kimutatást vagy számítást arra nézve, hogy mily jövedelme s kiadása lenne azon e.-kerületi pénztárnak, melybe a biztosítási összegek folynának; de ezt nem tehetem, mivel száz lelkészhez intézett erre vonatkozó kérdéseimre csak harmincöt volt szives válaszolni, — kiknek f-uttal nyilvánosan köszönetet mondok, — a többi pedig hozzájok intézett kérdéseimet feleletre sem méltatta, bizonyosan végbotlen sok elfoglaltatásuk ós tudományos búvárkodásuk miatt. Teszem tehát számításomat adatok hiányában hozzávetőlegesen. Dunamellóki egyházkerületünkben van 247 anya-, 46 leány-, összesen 293 egyház, minden gyülekezet után vegyünk évenkénti biztosítási összeget, 30 forintot (igaz, hogy vannak olyan gyülekezetek, különösen leányegyházak, melyek 10 forintot vagy ennél is kevesebbet fizetnének; de ismét vannak olyan nagy anyaegyházak, melyek 100 vagy 130 forintot fizetnek és fizetnének, s igy ez alapon általában vehetünk 30 forintot) — ez ötven óv alatt, a kamatokat nem számítva, 439,500 forintot tesz ki; ebből számítsunk le 239 ezer 500 frtot, melyet tűzkárért s kezelésre kell fizetni, s a kamatokat, maradna 200 ezer forint, melynek kamatjai fordíthatók volnának szegény egyházak segélyezésére, missiókra vagy bármely nemes célra. Hogy az itt tett számítás csak hozzávetőleges ós valódi alappal nem bir, Halotti búcsúztatás. Julius 4-ike óta Ágyán 62 halottat temettünk el. Prédikációs és bucsuztatós azonban egy sem volt a 62 közül. Talán átlátta immár az ágyai kálvinista nép, hogy a kálvinizmus józanon felfogott értelmében a holtak temetésénél az egyházi szertartásnak épen olyannak kell 71*