Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-24 / 34. szám

zépkori jogeszméknek a Code Napoleon társadalmában; ez annyi volt, mint a jövő felé előre haladni hivatott járműbe hátrafelé vonó lovakat fogni. Semmivel nem volt szerencsésebb a néhány évvel előbb Németországon inaugurált rendszer, mely Febronianismus neve alatt ismeretes ós abban áll, hogy az állam az egyházi hatalom túlkapásainak praeventiv rendszabályok által akar gátot vetni. A különféle állami jogfictiók, melyek e rendszer nyomán kifejlődtek : a jus advocatiae ós jus cavendi háromféle alosztályával, azonkivűl, hogy a vallásszabadság nagy eszméjével, mely korunknak dicsősége, össze nem egyeztethetők, közelebbről tekintve a dolgot, az államra nézve részint semmi előnynyel nem járnak, részint keresztül nem vihetők. Mert vegyük pl. a tetszvónyjogot; ennek volt némi értelme akkor, midőn a hatalom, mely azt gyakorolta, a censura által a sajtónak is megszabván határait, azon pápai rendeletek közzétételét, melyeket az államra nézve veszélyeseknek tartott, sikeresen meggátolhatta. De ma, szabad sajtó mellett, ugyan mi haszna tiltjuk a püspököknek pl. a pápa csalhatlansága dogmájának szószékből történő kihirdetését, mikor másfelől egyházi közlönyeikben azt széltire hirdethetik, anélkül, hogy ezt valaki gátolhatná? Az állam tehát, ha a placet-féle képzeleti jog alapján az az ellen cselekvő püspökök üldözését foganatba venné, csak az egyházi dolgokba avatkozás egész gyülölségót vonná magára, de célt egyáltalában nem érne, sőt amennyiben az ultramontánok fejére a meggyőződósükért szenvedő martyrok koszorúját fűzné, nyertessé tenné az ügyet, melyet elnyomni akart. Ezeket szem előtt tartva lehetetlen be nem látni, hogy miután az állam érintett kisórletei, melyeket Deák az európai rendszer nevezete alatt foglalt össze, sem a jog eszméjének, sem a politikai exigentiáknak meg nem felelnek, nem marad egyéb hátra, mint komolyan venni a szabadság követelményeit ós az egyház és .állam teljes különválasztására célzó polgári törvények alkotása által oly állapotokat késziteni elő, melyek a tapasztalat által legcélosabbnak bizonyult amerikai rendszer behozatalát lehetővé tegyék. Nem provocálni a vallási fanatismust, hanem annak netaláni túlkapásai ellen a társadalmat alkotandó bölcs törvények által biztositaui, ez a feladat, mely szabad államban máskép meg nem oldható, mint ha a törvényhozás, ugy mint Amerikában, a vallással és ennek intézményeivel egyáltalában nem foglalkozik, de az egyháznak sem enged semmiféle avatkozást a polgári ügyekbe. Kik e rendszert közelebbről nem ismerik, abban a hiszemben élnek, hogy Amerikában azért, mert vallási törvényeket nem alkottak, az állam érdeke, amennyiben a különböző egyházakkal összeütközésbe jöhet, tán merőben ezek discretiójára van bizva. Semmi sem hamisabb e nézetnél. Az amerikai rendszer sajátságos jelleme abban áll, hogy az állam az egyházi egyesületeket ugy te kinti mint egyéb társulatokat, melyek ennélfogva a közjog rendelkezései alá esnek. — Az állam semmiféle praeventiv vagy repressiv rendszabályokat nem használ az egyházak irányában, de azokat semmiféle szabadalmakkal vagy mentességekkel sem ruházza fel. Amit nálunk jus majestaticum circa sacrának neveznek, arról Amerikában mit sem tudnak. Ennélfogva a különböző felekezetek egyházai szabadon szervezkednek, gyűléseznek, fegyelmet gyakorolnak, intézeteket állítanak ós fentartanak stb. mind :inélkül, hogy azokról az államhatalmat csak értesíteni is tartoznának. Az állam sem a papok s egyéb egyházi tisztviselők kinevezésébe vagy választásába nem avatkozik, sem azok fentartásáról nem gondoskodik, de nem is veszi azok szolgálatát semmi tekintetben sem igénybe, hacsak nem ugy mint minden íiás polgárét. Az államnak az egyházra, miut ilyenre semmi gondja, mój csak arról sincs intézkedés téve, hogy az egyházi hatalommal történhető visszaélés ellen, amennyiben ez az egyház körén belől esik, az egyház híve, ügyét a világi hatósághoz felebbezhesse, ami a mi egyházi jogunkban „appellatio tamquam ab abusu" neve alatt ismeretes ; szóval Amerikában az állam nem vetekedik az egyházzal a felsősógi jog határai felett, sem nem osztozkodik vele, hanem egyszerűen így szól hozzá : Gyakorold felsősjgi jogaidat híveid körében kényed kedved szerint, én nem avatkozom a te ügyeidbe ; de viszont te is ovakodjál minden oly lépéstől, mely a polgári törvénybe ütközik, mert ez személyt nem válogatva az ellene cselekvőt sújtja. Nagyon téved azonban ki azt hiszi, hogy a praktikus yankee, midőn a lelkiek felett gyakorlandó hatalomról lemondott, nem gondoskodott különösen is arról, hogy akik e hatalmat gyakorolni hivatyák,