Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-24 / 34. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal Mária-utca 10-dik sz., elsö emelet. El ö fi zetési dij s Hely ben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 fi 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Az egyházpolitika kérdéséhez. Nem képze hetö egyenlőtleneb fegyverekkel vívott harc, mint az, mely mai nap a jogállam s az ezzel szemközt álló róro»i egyház közt foly. A jogállamnak, ha e nevezetre érdemes akarlenni, nemcsak hogy minden oly lépéstől kell ovakodnia, mely a vallást ós ennek intézményeit sérthetné, de még azon is kfll lennie, hogy a vallást, mint a társas lótfejlodés egyik leghathatósb tényezőjét, társasági jogainak gyakorhtában védelmezze. Ezzel szemben a római egyház a vallás, tanitás ós sajtó szabadságát, a jogállam ezen alipíöltételeit és biztosítékait, hivatalos okmányokban őrüVtnek és pokoli találmánynak címezte és nyíltan kijelentette, hogy „a haladással, a szabadelvüséggel s a jelen polgárosodással kibékülni és kiegyezni nem képes". (Alloc. 1861. márc. 18.). Hiába o4romlod aztán e/, álláspontot ószokokkal, a tapasztalat tanulságaival: „non po sumus"-t felelnek Rómában, és neked e feleletet tisztelned kell. Az egyház minden eszköz felhasználására feljogosítva érzi magát, melylyel a szerinte istentelen államot, v int ellenséget , megronthatja, mig a jogállamot a saját maga által felállított egyéni szabadság elve az egyház ellen használható minden fegyvert 11 megfosztotta. Az egyháznak tényleges magatartása ugyan a tekintetben nem mindenütt egyforma; mert ha a körülményekhez képest egy helyt nyílt ellenségképen látjuk föllépni, más helyt a>: eseményeket beváró puszta néző szerepót játsza, ismét máshol a politikai hittalom látszólagos szövetségeseül szegül, de mindenütt az állammal magát legalább is egyenlő jogúnak tekintő fél gyanánt szerepel, mely mikor hallis fenyeget. Ahol azonban, mint hazánkban, az egyházpolitikai kérdés a közjogi téren még a szép beszédek stádiumán túl nem igen haladt, ós a magas clerus az ő hatalmát főalapjában megtámadva még nem látja, túlfelől az alsó clerusnak a nemzeti politika szabadelvű traditióiban növekedett nagy része őszinte ha/.afias érzelmedet táplál, — ott épen mm csoda, ha a római egyház jezsuita intézői nem látván elérkezettnek az időt a nyilt actióra, csendben nézik az állam átalakuló fejlődését, amit ha nem helyeselnek is, magukat oly közelről érdekelve nem látják, hogy miatta ügyükévé-nyilt harc esélyeinek kitegyék. De kerüljön csak a dolog kenyértörésre, bizonyára nálunk is csakúgy, mint Olasz-, Francia- ós Spanyolországban, meg fogják kezdeni a keresztes háborút ós csodáknak kellene történni, ha — amint rövidlátó poiiticusaink magukat biztatják — a mi népünkön ópenséggel ne:u fognának azon eszközök, melyekkel a nevezett országokban annyiban mindenesetre célt értek, hogy ott a jogállam megszilárdulni nem tud. Amaz előhaladtabb országok példái váltig meg. tmithatták embereinket, hogy nem vagyunk még mindazon eszközök birtokában , melyekkel a kor igényeivel magát ellenkezésbe tevő pap fanatizáló hatását a tömegekre tartósan paralyzálni lehetne. Épen azért a politika nagymestere, 1. Napoljon nem hiába irigyelte a papoktól a nép lelkületére gyakorlott befolyásukat, mi hatalmának délszakában e nevezetes szavakat adta ajkaira: „ils régnent sur les esprits^ et ils me jettent seulement les cadavres* (ők uralkodnak a lelkeken, s nekem csak a lelketlen testeket vetik oda). — Ő igen jól ismerte a veszélyt, de nem volt szerenesós az annak elhárítására alkalmazott eszközök megválasztásában. A római udvarral kötött concordatum törvényes szentesítést adott akö-67