Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-17 / 33. szám

miniszter erőit a parlamentaris harcok fölemésztik s a megállapított törvényeket ritkán képesek pontosan végrehajtani és hogy a katholikus felsőbb papság még mindig hatalmasabb, miűt a legnagyobb főúr, hatalmasabb, mint miüden ministerium, hatalmasabb, mint maga az állam, mert a vagyon az ő kezében van, mig az alsóbb clerus nyomorban, megvettetésben és függőségben sínylődik. Egyes püspököknek a csalatkozhatlansággal szemben elfoglalt álláspontjuk már rég megváltozott, mert e főpapok conservativ hajlamokat táplálnak magukban s a dogmát azért ellenezték egy darabig, mert az radicális újításnak látszott előttük. Hogy a kath. felsőbb papságnak e mindenhatósága egyhamar megtöretnék, az alig várható ; egy nemzet politikai jóravalósága ellentétben látszik állni azon gondossággal, melyet e nemzet ruházatára fordít ; ahcl a csizmák, a zsinóros felöltő, a dolmány életbevágó szerepet játszanak, ott természetesen az olyan alsóbbrendű dolgok, mint az oktatásügy, a rend, és a törvény előtti egyenlőség háttérbe szorulnak. Nem csuda, ha eddigelé még csak egy alsóbbrendű pap, Protokar (?), merte az ókatbolicismus elveit magáéinak vallani." Ezeket irja a „Reform" a birodalom magyar feléről; az osztrákokat még keményebben megtámadja. Nem tartozunk azok közé, akik saját hibánkat be ne látnók s igy tartózkodás nélkül ismételjük, hogy a berni egyházi lapnak sokban igaza van ; másrészt azonban tiltakoznunk kell (sajnos, hogy a „Reform" üem érti meg nyelvünket) azon, a német sajtóban lábra kapott roszakaratu nézet ellen, mintha mi a külső pompára még mindig oly nagy súlyt fektetnénk, hogy e miatt a cultura ügyét s minden mást elhanyagolnánk. Olvassa el a „Reform" oktatásügyi ujabb statisticánkat, nézze meg a magyar kiállítás oktatásügyi osztályát s be fogja látni, hogy az a zsinóros, sujtásos doloiányu magyar nem csak a ruháját csinositja, de — ha lassabban is, mint kellene — tisztogatja azon mezőt is, melyet mint ugart vett át a „ Reform" fajrokonaitól, az oktatásügy mezéjót. Valamivel kevesebb roszindulat és valamivel több ismerete az ország viszonyainak — s a „Reform" nem fog többé olyan hóbortos dolgot irni, ami még cikkének okosabb részét is hitelvesztetté teszi a tárgyilagosság barátai előtt. * A franciaországi viszonyok hű átnézetét adja ugyancsak a berni „Reform". A nevezett lapnak erre vonatkozó cikke így hangzik: A hivatalos Franciaországról minden nap van mit beszélni s e mellett az ország igen jól érzi magát, ép olyformán, mint amaz asszony, akinek mindegy akárhogy beszélnek is róla az emberek, csak beszéljenek valamit. A bucsujárásokkal űzött szédelgés s Franciaország felajánlása Jézus szent szivének, nem a leggonoszabb dolgok. Ezeknél sokkal károsabb az, hogy Franciaországnak ma nincs más közjoga, mint az, ami az egyházé, a katholikus egyházé. Űrnapján ismét hordozzák az ur testét faluról falura s a törvény ellenére erőhatalommal kényszeritik a „hitetleneket" a körmenet előtti bókolásra. Elismerést nyernek mindazok, akik a pap nélkül véghezvitt temetéseket háborgatják. Megbüntetik a szabad vallási gyülekezetek papjait, s a vallási és közhasznú iratok terjesztőit. Az államvagyonból a Montmartre- n templomot épitenek s átadják azt a párisi érseknek. A hadsereg tisztjei nagyobbrészt a jezsuiták iskoláiból neneztetnek ki s a tábori papok mindenre kiterjedő hatalommal ruháztatnak fel. A vallásegyenlőség országában a bordeauxi érsek vonakodik a prefect-tel szít váltani, mert a prefect protestáns. Azonban bármily leverők is e tények, van mégis jó oldaluk. Németországban és Svájcban a püspökök nem szűnnek meg hirdetni, hogy a syl-Jabus és az iufallibilitás a katholika egyháznak az államhoz való viszonyán mit sem változtatna. Franciaországban ellenben Veuillot minden nap triumphussal irja a maga Universében, hogy: „Látjátok, ez a syllabus és a csalatkozhatlanság eredménye Franciaországban s még ezzel a dolog nincs kimerítve, még külömb dolgokat is megértek. Jövőre nem kell ismét és ismét fölfejtenünk, mi minden foglaltatik a syllabusban s az államveszélyeztetŐ pápai határozatok közül melyek tartandók csalatkozhatlanoknak; egyszerűen csak egy néma kézmozdulattal Franciaországra fogunk mutatni, itt maga a történet istene ugy illustrálta a syllabust és infallibilitást, hogy ez illustratió eltörölhetlen. S még egy más jó oldaluk is van a franciaországi eseményeknek. Az orthodox reformátusok, — kiksek vezérei, Methetal, Chabaud-Latour, de Witt, Guizot-nak veje, Thiers megbuktatásához segédkezet nyújtottak, — naszádukat az ultramontanismus gőzöséhez láncolták, hogy bevontassa az az ő naszádukat is a halálos nyugalom kikötőjébe. A terv az, hogy Bois-nak a tavalyi synodalis csekély többség által elfogadott vallástétele az államtanács egyszerű határozata folytán a ref. államegyház törvényének nyilvánittassék s ez által az egyháznak csaknem felét, a kisebbséget kényszerítsék vagy meghajolni e törvény előtt vagy kilépni az egyházból, íme tehát most alkalmuk van a franciaországi reformátusoknak szint vallani s megmutatni, kik helyeslik az ultramontán állam eszméjét ós kik nem KÜLÖNFÉLÉK. * Egy pap, akitől a Magyar Újság sokat vár. A felsőeőri ev. gyülekezetben a lelkészi állomás megürülvén, a hivek többsége, dacára a jobboldaliak fondorkodásának (!), Mérni Ádám, alhói s.-lelkészt választotta papjává. Az ellenzékre — irja a M. U. levelezője — ez felette fontos győzelem és kiszámithatlan következményei lehetnek. Mert ma örömmel gondolhatunk arra, hogy a közel hatszáz szavazattal biró f.-eőri községbeli ellenzéknek van egy lelkes, tehetségdus vezére, magában a köz pontban, amely körülmény egyenlő értékűnek vehető a térfoglalással. Eddig a M. U. Nem tudjuk, adott-e okot Mérei ur arra, hogy pappá választátását politikai szem-