Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-17 / 33. szám

és legfelsőbb helybehagyásáig két kisded változtatással elfogadta, úgymint először: Hogyha a mostani pénz forgását valamely királyi parancsolatokból eredő változás érné, akkor káplán-segédjével, de társ nélkül szolgálandó egy prédikátorunknak fizetése az legyen, melyet két prédikátorainknak a legutolszori improtocullatió állapított meg; — másodszor: minden történhető kedvetlenségeknek elhárításokra nézve jobbnak látta a tract. felsőség, hogy káplánunk ne egy fedél alatt s ne egy udvaron lakjék a prédikátorral, hanem hogy ennek a templom és iskola elég tágas udvarán építtetnék illendő lakás. Mi az elsőbb cikkelyt azon tekintetből, hogy a mi papjainknak improtocullált fizetéseket megcsonkítani magok a cánonok sem engedik, valamint azon okra nézve is, hogy a mi ecclésiánk, a hol helye vagyon, semmi teher alól magát nemcsak kivonni nem szokta, hanem azt gyönyörűséggel teljesiti, köszönettel, sőt egyikünk örvendve is vette, és hogy erre hajló készségünket a Sziliben tartandó superint. gyűlés alkalmatosságával irva fogjuk kinyilatkoztatni, a mennyiben azt a felhatalmazás és parancsolat nélkül tennünk szabad volt, megígértük, a káplán lakásának cikkelye iránt azt fogadván, hogy a nt felsőség óhajtását a t. n. ecclésiának elibe fogjuk terjeszteni. Ugyanezen tárgy következéséül megígértük azt is, hogy a néhai Balázsházy Mihály ur által prédikátorainknak hagyott rét mappáját 3 példányban az indzsinér által elkészíttetjük s egyikét magunknál megtartván, a kettejét a főtiszt, superintendentia és a ven. tractus archívuma számára a Színben tartandó gyűléskor be fogjuk mutatni. 2. Felolvastatott nekem, egyik ide küldöttnek azon sept. 3-dikán consistoriumunknak bemutatott és párban archívumunkban megtartott levelem, mely által én a t. n. ecclésia parancsolata szerint a tract. gyűlést tettem bíróvá azon kérdésben, ha a néhai Diószeginé, szül. Csicsvai Mária asszony által két prédikátorunknak hagyott 40 ft. tiszt. Kecskeméthy János mostani prédikátor urat, ki április óta a szent hivatal terheit maga viszi, egészen illeti-e, vagy felében; s a dolog oda döntetett, hogy ez a hagyomány egészen emiitett prédikátorunkat illeti, s meghagyatott, hogy ezt annak haladék nélkül kifizettessük. 3. A kiküldött főcurátor reábizás nélkül ugyan, de hivatalosan kérdést teve a nt. tractualis gyülekezet által az iránt, ha az uj agendát bevenni vagy be nem venni az ecclésiáknak, vagy papjaiknak tetszésektől függ-e ? A tractualis gyülekezet nehezteléssel értette mostani prédikátorunknak a felsőség rendelései iránt e részben annál inkább menthetetlen engedetlenségét és tiszteletlenségét, mivel azon felül, hogy ez közönséges currens által parancsoltatott s igy ezt tiszt. Kecskeméthy János urnák nem tudni lehetetlen vala, elment prédikátorunk tiszt. György József ur az uj agendával közöttünk már élt is és erre itt hagyott társának példát adott. Meghagyatott tehát nekünk, hogy arra vigyáznánk fel, hogy a régi agenda többé nálunk semmi esetekben gyakorlásba ne vétessék, noha t. Kecskeméthy János urnák megkímélése végett ez az, egy újhelyi prédikátortól és assessortól botránkozás és gyalázat nélkül nem értethetett történet, a mi kérésünkre, a protocollumból kimaradt. 4. A pataki collégium építése a mész elfogyása miatt nyolc napok óta elmaradván, megkérettettünk, hogy ecclésiánknak tagjait ennek vitelére buzdítanánk, s szabadságunkra hagyatott, hogy a kik ölenként Ígérték a kő hordatását, azok egy öl kővitelért inkább egy szekér mészkövet vitessünk Patakra Lagmócról, minthogy a collégium építésére elegendő kő vagyon. Melyeknek alázatos jelentése mellett tartozó tisztelettel vagyunk a t. n. consistoriumnak S.-Ujhely, sept, 5. 1815." Következik egy másik levél az egyházhoz. „Tekintetes, nemes ecclésia! Egészségem gyakori változásai engem arra birtak, hogy a tegnap tartott consistoriumban hivatalomat letenni akartam. Ezt jelentő levelemet az ecclésiai elöljárók el n^m fogadták s meggyőztek a felől, hogy szolgálatomat most, a rendnek megbomlása nélkül, el nem hagyhatom, s igy ebben megmaradtam teljes örömmel. De minthogy a t. n. ecclésiának java s dolgainak gyors folyamata azt kívánja elmulhatatlanul, hogy Ujhelyben lakó curátort is bírjon, ezen társaim megengedték, hogy arra kérhessem a t. n. ecclésiátr

hogy hivatalomat egy coadjutor curátorral megosztani méltóztassék. Erre alkalmatos személyek a t. n. ecclésia kebelében többen vannak, ha vármegyénél viselt szolgálatjaik megengedné, hogy ezt felvállalhassák, és ha némely más tagjai foglalatosságaik miatt igen gyakran nem volnának kénytelenek Ujhelyt elhagyni. S ki vihetné ezt a hivatalt méltóbban, mint az az igen érdemes barátom tek. Csabai Dókus Sámuel ur, a ki velem esztendeig szolgált s megmutatta, hogy a t. n. ecclésiának felőle vetett reménységének a legtökéletesebb mértékben megfelelt, sőt azt felül is haladta? de ezt az urat erre megnyernünk nem lehet. Nem teszek erőt a t. n. ecclésia tetszésén ós szabadságán , méltóztassék a maga voksai által azt tisztelni meg, a ki ezen hivatal viselésére legalkalmatosabb és a kit közénk várt prédikátorunknak java is leginkább látszik kívánni, óhajtani; de meg fogja engedni a t. n. ecclésia, ha én, a ki már tudom, hogy némelyek ezen fáradságos és nem mindig kedves hivatalt fel nem .vállalhatják, kimondhassam, kik azok, a kik közül a t. n. ecclésia legbiztosabban választhatna. Ilyen tek. Jászberényi Fodor László ur, ki felöl barátja és nem barátja azt vallja, hogy ecclésiánknak dolgait nálánál inkább senki sem érti, seuki sem ismeri, s a kit a t. n. ecclésia mind személyes tulajdonságairól, mind hűségéről, mind buzgóságáról és a prédikátori hivatalnak illendő tiszteléséről eléggé ismer ; ilyen továbbá tek. Zilahy Szakács Péter ur, a ki iránt én szives tisztelő barátságomnak világosabb jeleit adtam minden alkalmatossággal, mint hogy azt valaki kétségbe