Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-17 / 33. szám

vehesse. Az csak a kérdés, és ezt hamisság nélkül mondom, isten és a t. n. ecclésia előtt, és mint becsületes ember, a kihez az álarcoskodás nem illik, és a ki talán azzal dicsekedhetik is, hogy ajkai hazugsággal és tettetéssel profanálva nincsenek, — az csak a kérdés, mondom, hogy tek. Zilahy ur Ujhelyen kivül nincs-e gyakorta, mert kivált most, midőn tiszt. Major József ur köztünk egészeu uj, egészen ismeretlen lesz, erre figyelmezni nagyon szükséges. Nékem kedves dolgot tészen a t. n. ecclésia, akár t. Fodor László, akár t. Zilahy urat nevezi ki. A curátorság csak annyiban tisztelet, a mennyiben az ecclésia bizodalmának jegye; különben az sem különös fényt, sem semmi hasznot nem ad, s igy midőn azt valakire adjuk, aanál szabadabban bánhatunk. Ezen alkalmatossággal arról is illő lesz gondolkodnunk, hogy vice-curátor Pólya Ferenc urat, kinél elkészültebb, alkalmatosabb, értelmesebb s hivebb embert nem fogunk találhatni, megtarthassuk. Ha ebben szerencsések nem volnánk, a t. n. ecclésia nem bánhat jobban, mint ha Molnár János úrra teszi át ezt a terhet, kit nekem érdemes dicsérettel magasztalnom nincs szükség, minthogy a t. n. ecclésia ennek egyenes lelkét, hűségét s alkalmatos voltát s áldozatok tételére készségét sok esetekben tapasztalta. A szőlő inspectorságát is valakire kell biznunk s az egyházfiak szolgálatjaikat. Midőn mindezeket a t. n. ecclésiának tulajdon javára nézve a legtisztább lelkiismerettel s egy vagy más felé vonzódás nélkül szivére kötném, az uj esztendőben mind közönségesen, mind külön kinek-kinek minden áldásokat kivánok s változhatlan tisztelettel maradok. Széphalom, januar 7. 1817. alázatos szolgája K. F." Kazincy levele Fodor László segéd-főgondnokhoz: „Bizodalmas drága jó uram, coadjutor-curátor ur ! A szerdai kimenetel engem fejemnek elgyengülése miatt ismét ágyba ejte. Azonban a visitatió megjelenhet é.s igy tudósítanom kell az urat, hogy azon két dolog, a melynek elvégzése a tavalyi visitátiókor egyenesen reám bízatott, miben vagyon. Az egyik a Kigyósi Mihályné, a második a Kaposi Mihály és Mihályné legátumaik. Ezen utóbbik iránt a tanuknak ki kellett volna a sedrián hallgattatni , azaz authenticáltatniok kellett volna. Tek. főfiscális urat is, cons. fiscalis urat is kértem, hogy az authenticátióját ezeknek tétessék meg; igérte mindenike, de elmaradt még most decemberben is. A. legközelebbi sedrián bizonyosan megesik. A Kigyósi Mihályné, szül. Benk Klára asszony legátumában egyszer fiscalis Bányai József urat a consistórium előtt is szónak állítottam, ezen felül két izben mondattam el vele sokaknak jelenlétünkben, miben lé gyen a dolog ; mert a megholt özvegy Kigyósi Mihályné assz.-nak dolgát ez vitte, s a dologról, ha valaki, ez tudhat. Szólottam Kigyósi urakkal is; a legenyei prédikátor ur által is igyekeztem a dolgot successorainál arra vinni, hogy a testamentom velünk közöltessék, de mind haszontalan. Ezen dologra nézve ezt kell tudni: Legenyén lakos Kigyósi Mihály uramnak s feleségének, Benk Klára asszonynak nem voltak gyermekei. Kigyósi Mihály uram tehát a testvérének fiát Kigyósi János uramnak (ki most házasodik Toronyáról Marikóvszki uramnak házához s elvette a chirurgus Tamaska uram feleségének testvérét) még három esztendős korában mintegy fiának fogadá s által vette az öcscsétől. Kigyósi Mihály uram előbb halt meg, mint felesége. Kigyósi Mihály tett rendelést, de roszul; az a rendelés tehát casszáltatott, talán el is tépetett. Az özvegy, ki a fogadott gyermeket ugy nézte, mint tulajdon gyermekét, tekintvén azt, hogy ez az ő gondviselése miatt iskoláit (a logikában) félbeszakasztotta s neki nemcsak gyermeki, hanem cselédi szolgálatokat is teti, helyre akará hozni férjének hibás lépését s birtokát neki inscribálta. Ezt az inseriptiót én magam is olvastam. Igy nem levén szük. ség testamentomra, könnyen elhiszem, hogy testamentomot az asszony nem tett, vagy ha tett, eltépte, annihilál a. Kigyósi János uramnak elébe terjesztém, hogy az újhelyi ecclésia 100 ftig successora az ő második anyjának, s azt nyertem, hogy megígérte, hogy ha azon ügyében, mely most főszbiró Revicky Tamás ur előtt ezen successio vagy inseriptio iránt foly, triumphálni fog, ámbár ő Benk Klára assz.-nak ezen 100 ftból álló rendelése felől semmit nem tud, azt mégis az ecclésiának ki fogja űzetni; de erre magát most azért nem kötelezheti irva, mert dolga kétséges. Én csalva az ecclésiának sem akarok használni; de minthogy az ő ellenkezőinek dolgát ezen perben consistoriális fiscalis ur viszi, jó volna, h i vele ez az ur szólana és egyenes utaüon, melyekért pirulni nincs szükség, Kigyósi János uramat arra buzdítaná, hogy igéretét fogadja Írásban is. Hogy ezen dolognak emlékezete fenmaradjon, jónak látnám, ha ezen levelem a consistoriumban felolvastatnék s protocollumba bemenne. Scripta manent. Prof. Szabó István urnák dolgát ajánlom az urnák bölcs elintézésébe. Minél szebben és szelídebben megyeri valami, annál jobb. Ez a derék ember sok reménységeiben meg van csalva s nem csuda, ha sérelmei vele hamis lépést tétettek. Aztán gondolja meg a tek. ecclésia, hogy nekünk valaha le kell mosnunk magunkról ezt a szenyet, a melyet a közhír reánk ragasztott, hogy mi a templom és az iskola szolgáival nem a szerint bánunk, a hogy kellene, s a búcsúzótól mindig jobb szépen elválni. Ajánlom magamat becses barátságába s maradok Széphalom, jan. 13 1816. alázatos szolgája K. F." Ennyiből állnak azon iratok és levelek, melyeket mind Kazincy saját kézirataiból másoltam le. Nem lehetetlen azonban, hogy a sok levéltári lim-lom közt, ha egyenként rendezni fogjuk, még fogunk találni egy-kéc darabot, valamint bizonyos az is, hogy a lelkiismeretes főgondnok, ki az egyház ügyeiben számos levelezést folytatott, intézett ilyeneket az akkori superintendenshez Eőri Fülöp Gáborhoz; a főgondnokhoz Lónyai Gáborhoz ; az esperes Liszkay Sámuelhez; György József, Major József