Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-17 / 33. szám

mentáris kormányunk dacára nemcsak az egyházak egyenlőségéről szóló 1848. évi 20. t. c. valósággá nem vált, de az 1843. 3., 1868-ik évi 53-ik, sőt még az 1790-ik évi 26. törvénycikkek sem tartattak meg, melyek a protestáns ós római katholika egyházhozi viszonyait rendezték — nem tudják, hogy az idő szabadelvű szellemét hazánkban jobbadán csak is a protestáns egyház által alapított ós vezetett felekezeti iskolák terjesztették. Azt mondják, hogy már most következni fog a jobb kor, mely felé óhajtásunk fordul, mert ime ki fog őszszel küldetni egy országos választmány az állam ós egyház közti viszonyokat rendező törvényjavaslat kidolgozására. Azonban mit várhatunk ezen uj törvénytől ha a legliberálisabb elvek szerint el is készülne, ha tettleges végrehajtása elmaradt, a mint csakugyan ezen viszonyok- iránt részben már fönnálló törvényeket végrehajtani nem tudják, midőn azon püspök ellen, — ki a magyar szent korona által századok óta, szemben a római szent szók bulláival, sikerrel gyakorlott tetszvényi jognak világos megsértésével, a vaticani concilium végzéseit, különösen azon canonait is kihirdeté, melyek a vegyes házasságok és vallási átmenetek ügyében hozott hazai törvények iránti tiszteletet aláássák, — a rozsnyói püspök ellen az állam fölügyeleti jogát föntartani nem tudják. Nem hasonló sors várja-e az uj törvényt, ha ez a csalhatatlan pápa rendeleteibe ütközik ? (Zajos helyeslés.) Az ujabb kor jelszava: „szabad egyház a szabad államban8

magas szellemi tulajdonnal birhat, de részint nem szabadelvű, részint nem kivihető Európában. Az éjszak-amerikai köztársaság született ós neveltetett egy, az egyháztól elválasztott államban és a római katholika egyház, híveinek csekélyebb száma folytán, azon politikai befolyással ottan még nem bir, melyet a dólamerikai köztársaságokban gyakorol. — Európa alkotmányos országaiban azonban, hol az uralkodó és a parlament többsége törvényeket hoznak, ezeknek egyháza egyszersmind az államnak azon egyháza, melynek vezérelvei döntőleg hatnak az államhoz! viszonyainknak rendezésére, egyedül azon különbséggel, hogy a protestáns egyház az állam törvényhozása fönsógét, souverainitását föltétlenül elismeri, ellenben a római katholika egyház ezen elismerést a római szentszék által kijelölt esetekben megtagadja. Nagy-Britannia, Európa legszabadabb országa, protestáns egyházával államilag legszorosabb kapcsolatban áll, mert azt alkotmánya legbiztosabb támaszának tekinti; ott az állam ós az egyház oly két fogalom, mely egymástól el nem tér, ott a püspök épen ugy engedelmeskedik a törvénynek, mint akármely más polgár. A magyar államban ezeréves fönállása óta a római katholika egyház az állami egyház, mely magára hagyatva hasonlólag alkotmányunknak is támasza volt, azonban a római szentszék terjedő uralkodási vágya ellen már a 14-ik és 15-ik században apostoli királyaink hathatós óvszerekről gondoskodni kénytelenek voltak. Későbben, midőn a protestánsoknak Rómából elrendelt üldözései folytán kitört polgárháború a bécsi ós linci békekötések által befejeztetvén, a protestáns egyháznak törvényes léte államilag is elismertetett: ezen békekötések ellen a római szentszék izgatta föl a magyar püspököket, mig végtére az 1790-iki országgyűlés 28-ik törvénycikkében reudezé el a protestms egyház viszonyait a római katholika egyházhoz. Ezen törvény ellen is kénytelenek voltak a felsőház egyházi tagjai a római curia rendeletére a római katholika egyház nevében ellenmondani, mely elleumondás a törvény által erő nélkülinek nyilváníttatott. Ezután a francia háborúk alatt a két egyház cözti súrlódások megszűntek, mig a/.okat 1839-ik évben a rozsnyói püspök Bartakovics és a nagyváradi püspök Laitsáknak a vegyes házasságok ellen kiadott körlevelei meg nem ujitották, mely körlevelek a királyi helytartótanács által nem kötelezőknek nyilváníttatván, az országgyűlésen az alsó- ós felsőház között heves vitákat idézett elő, végtére a kérdés csakugyan a római szentszók közbenjárása mellett, melylyel a magyar kormány nevében Lonovics csanádi püspök értekezett, az 1843. 3. t.-cikk által intéztetett el, mely szerint a vegyes házasság érvényességére a római katholika egyház áldása nem szükséges. Azon idő óta több időre helyre állott az egyházi béke, mig azt a vaticáni concilium végzései legújabban föl nem háborították. A csalhatatlansági dogma ós az ismeretes 21 cánon, bennünk protestánsokban aggodalmat nem gerjeszthetnek, mi ' a hit és egyházi erkölcsiség határain tul nem lépnek; hanem az állam meg nem engedheti, hogy a római katholika egyház püspökei, kik Rómában a concilium végzései ellen szavaztak, ugyanazokat a római curia rendeletére hazai törvényeink ellen szólitván, azon törvényektől tagadhassák meg az engedelmességet, melyek a hazánkbau létező különféle egyházak közti belbékének föntartása végett hozattak. —