Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-08-10 / 32. szám
Külföldi egyház és iskola. * A német egyházi törvényt következetes szigorral hajtják végre az erre hivatott kormányközegek. Ledochovszky érsek aug. 8-ikára a kerületi törvényszék fenyitő osztálya elé idéztetett, mivel Áradt lelkészt az egyházi törvények kihirdetése miatt helyéből elmozditá. Dr, Förster bibornok ellen pedig, — aki a kerületében levő papságnak rendeletileg meghagyta, hogy az egyházi törvényeknek s az azokat végrehajtó államhatóságoknak ellenszegüljön, — szintén alkalmazásba fogják venni a törvényt; csak az iránt nincs még a hatóság magával tisztában, valyon a törvény melyik §-át alkalmazza. E két eseten kivül még több is fordult elő, mely egyrészről a német kormány szigoráról, másrészről arról tanúskodik, hogy a kath. egyházban ma inkább uralkodó a „harc a legvégsőig az állam ellen "-féle régi vezérelv, mint bármikor. Nem csuda különben, ha ez elvről a német püspököknek lemondani nincs kedvök akkor, mikor egy Bismarck áll az ügyek ólén. * A legrégibb latin bibliafordítás. A „P. Ll." irja, hogy a florenci laurentini könyvtárban egy régi latin bibliafordítás töredékére akadtak, melyet Hieronymus a Yulgata szerkesztésénél használt. Sajnos, hogy e töredék, tulajdonosának gondatlansága miatt, alig olvasható, de annyi bizonyos, hogy a codex, melyhez ama fragmentum tartozik, a mi időszámításunk szerint az ötödik, sőt talán a negyedik századból való. A pergament-lapok bíborvörösre vannak festve ; az írásjelek ugyanazok, amik az Amitianus-féle codexéi, csakhogy valamivel gömbölyűbbek. A töredék tartalmát János evangéliumának a samariúanus nőre vonatkozó része képezi. Amit ki lehetett belőle betűzni, azt a milánói Ambrosiana őre, Amelli nyilvánosságra hozta. Az egész irat egy faládában van elhelyezve, melyre Rufinus alakja van festve; e festmény valószínűleg a 13-ik századból való. Ugy látszik, hogy az említett codex a hívek kézzelfogható tiszteletének lőn áldozata; mert egyes levelei le vannak hasítva, mások ismét alaktalanul összegyűrve. A töredék, melyet mult óv decemberében födöztek fel, a serazzanói egyház tulajdona s csak azért vitetett Flórencbe, hogy a szakértők megtekintvén, tanácsot adjanak, miként lehetne azt a végenyészettől megmenteni. * A spanyol cortes azalatt, mig a fölkelők az országot pusztítják s a társadalmi rendet alapjaiban felforgatják, időt szakit magának az egyház és az állam közti viszony rendezésére s tanácskozik a minisztérium által beterjesztett, az egyháznak az államtól való különválasztására vonatkozó törvényjavaslat felett. Ha valahol, ugy bizonyára Spanyolországban régen érezhetik szükségét e törvényjavaslatnak s mi is azon véleményben vagyunk, hogy amíg ama kérdés meg nem oldatik, Spanyolország nem csak hogy nem haladhat, de a papság óriási befolyása folytán szakadatlan hanyatlási processusnak lesz alávetve; mindamellett nevetséges, és a kormány tehetlenségét és rendszertelenségét eláruló intézkedésnek látszik előttünk, hogy most, mikor ég felette a ház, az oltás helyett benn a házban oly törvényeket alkot, melyeket a teljes corruptio és társadalmi zavar közepett nincs aki végrehajtson. Előbb helyre kellene állítani a rendet, eloltani a tüzet s csak akkor, ha ez megtörtént, foghatnak a romokban álló államépület consolidálásához olyan törvények által, minő a most előterjesztett. KÜLÖNFÉLÉK. * Zsedényi Ede egyházügyi programmja. Késmárkról a „P. N." a következő távsürgönyt vette: Az ágost hitv. tiszai egyházkerület ma reggel tartotta közgyűlését a késmárki templomban, hol 14 év előtt Zsedényi mint a protestáns egyház előharcosa, lépett fel a gróf Thun-féle pátens ellen és ezért nyolc havi börtönre ítéltetett. Azóta itten egyházkerületi gyűlés nem volt. Zsedónyi nagy lelkesedéssel fogadott megnyitó beszédében csalódáson épültnek mondá azon véleményt, mely a pátens elleni vívmányok által egyházunk szabadságát kivivottnak hiszi; az ujabb kor jelszava a szabad egyház a szabad államban részint nem szabadelvű, részint nem kivihető Európában, melynek alkotmányos országaiban a parlamentaris többség egyháza egyszersmind az, melynek vezérelvei döntőieg hatnak az egyháznak az államhozi viszonyainak rendezésére, azon különbséggel, hogy a protestáns egyház feltétlenül elismeri az állam törvényhozása souverainitását, mely elismerés a katholika egyház részéről, a római szentszók által kijelölt esetekben megtagadtatik. A magyar államnak ezeréves fennállása óta a római katholika egyház az állam egyháza, mely magára hagyatva mindig alkotmányunknak támasza volt; azonban a római szent széknek terjedő uralkodási vágya ellen kénytelenek voltak apostoli királyaink már a 15-ik században hathatós óvszerekről gondoskodni, melyekre most is szükség van, ha a szabad állam a Vatikán hatalma alá kerülni nem akar. Tanuságul szolgálnak a vatikáni concilium legújabb végzései, melyek az egyházi beibéke érdekében fennállott tövónyeink iránti tiszteletet aláássák. E határozatok a magyar püspökök által Rómában el nem fogadtattak; de későbben Róma rendeletére kihirdettettek, mivel mint püspökök a pápának engedelmességgel tartoznak, bár mint polgárok a hazai törvényt sértik. A minisztérium nem tartá magát képesnek arra, hogy a tetszvényi jog szigorú alkalmazása által egy ellenszegülő püspököt a törvény iránti engedelmességre szoríthasson ; mily biztosítékot nyuithat tehát a kormány az alkotandó uj törvény tettleges végrehajtása iránt, ha ez a csalhatatlan pápa bulláiba ütközik? Első feladata tehát