Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-03 / 31. szám

juthatok el! Az lesz a síkeres oktató, aki azt tanítja, hogy szemem s fülem hűséges vezérek; a ki azt tanítja, hogy az ész és az a szent könyv, mely a mi hitünknek fundamentoma, soha egymással ellenkezésben nincsenek, és hogy az az Isten, a kihez bennünket ez a két vezér vezet, világosság levén, szükség, hogy a róla való tudomány is világos legyen. De midőn az észnek, azaz a lelkiismeretnek, vagy hogy világosabban szóljak, a tiszta tanítás világánál megvilágosított meggyőződésnek ezt az elsőséget adjuk, vigyáznunk kell, hogy a tiszteletlenségnek ut ne nyittassák arról is Ítélni vakmerőn, a mit a gyermeki esztendők felérni nem engednek; vigyáznunk, hogy gyermekeinknek fejeik tele ne tömettessék sziveiknek kárával, s arra kell szüntelen emlékeztetni, hogy az igazsághoz csak az jut el, a ki azt lélekben, igazságban és tiszta szívvel s kézzel keresi. A felsőség ugy rendeli, hogy az iskolába járó gyermekek imádkozzanak s énekeljenek. Ámbár értelem nélkül imádkozni annyi mint nem imádkozni, s e szerint az oly atyákat, a kik még igen gyenge idejű gyermekeikkel az imádságot nem mondattatják, vagy azért, hogy az mechanismussá ne váljék bennök, vagy azért, hogy velők korán meg ne unattassák azt; *) a közönséges iskolában kiki tartozik magát a rendelésekhez alkalmaztatni. A tanitó tehát ebben senkivel nem dispensálhat. A Hübner bibliai históriája igen kedves és igen hasznos tanulsága a gyenge korú gyermekeknek. Örömest hallják a régiség együgyü történeteil s gyönyörű mithuszait s képzelődésök ebben táplálatot talál, holott a soványabb tárgyak kifárasztanák s az alig értett catechismus kedvöket a tanulástól elvenné. A tanítónak a történetet a maga tulajdon szavaival kellene előadni s velők a szerint elmondatni, a hogy azt nem a könyvből, hanem hallás után megkapták. Igen helyesen esik, hogy iskolánkban a reformatió históriája taníttatik; de bár rövidebben taníttatnék s egyszersmind elevenebben! A ki szerencséjét keresi abban, hogy ő a mi felekezetünknek tagja, szégyelheti, ha az emberiségnek ezt a nagy történetét nem ismeri. Az Ujhely fiainak illenék nemcsak a külföldi változást, hanem a hazait is, s nevezetesen az Ujhelyben történt dolgokat, tudniok. De midőu a tanitó ezt tanítja, ójja magát attól, hogy a történetet azoknak megalacsonyitásokra, a kiktől elszakadtunk, ne nagyítsa, s tartsa szemei előtt, hogy a hit sok esetekben a nevelés és környülállások következése; hogy a közfal, mely bennünket egymástól elrekesztett, le van ontva; hogy a hitért kárhoztatni senkit nem lehet, mert ahoz, hogy ez vagy amaz igy és nem ugy hiszen, csak Istennek és neki magának van köze ; hogy a protestantismus nem taníthat ott gyűlölséget, nem még idegenséget is, a hol a keresztyénség s emberiség s concivilitás szeretetet parancsol; végre azt, a mit hazánknak *) A mondat értelme ninc» kiegészítve, de az olvasó könynyen kipótolhatja. F. I. egy érdemes püspöke, á nagyváradi mostari o'áh pü-ipök, mélt. Vulkán Sámuel ur a maga székébe felülésekor a templomban mondott: „omuis cbristianorum religio constitit in es, ut vivamus sine scelere et macula. (Folytatása következik.) Fejes István, s.-a.-ujhelyi lelkész. Aláírási felhivás a protestansegylet által megindítandó „Theologiai könyvtárra." A „magyarországi protestansegylet" alapszabályaiban a vallástudományi irodalom felvirágzásának előmozdítását is feladatai közé sorozta, s e célból mindjárt legelső választmányi gyűlésén, akkori anyagi erejéhez képest két érdekes pályakérdésre 900 forint jutalmat tűzött ki. Később szükségesnek mutatkozott az egyházi tudományos irodalomnak még nagyobb mérvű felkarolása és rendszeres fejlesztése, s az 1872-iki pesti közgyűlés elrendelte az előmunkálatok megtételét egy protestáns theologiai könyvtár megindítására. A közohajtás egy ilynemű vállalat iránt oly hangosan nyilatkozott, hogy mielőtt a választmány a szükséges előmunkálatokkal és számításokkal elkészülhetett, s hivatalos aláírási felhívását közzé tehette volna, a szándék egyszerű hírlapi jelzése folytán már mintegy kétszáz aláíró, s illetőleg előfizető jelentkezett. E kedvező és nálunk eldig szokatlan körülmény felbátorította a prot. egylet választmányát, sőt épen kötelességévé tette, hogy a vállalat megindítását f. évi junius 8-iki gyűlésében elhatározza, s ahoz szükség esetén anyagi támogatását is felajánlja. A protestáns theologiai könyvtár 1874 ben fog megindulni, az egyleti évkönyvek és az „Egyházi Reform4

' alakjában. Előfizetési ára lesz évenkint 4 frt; de az előfizetők három évre kötelezik magukat. Ha a vállalatnak 500 előfizetője lesz, évenkint 40 ív könyvet fog adni, s azontúl minden 100 előfizető után 10 ivvel emelkedik a könyvek tartalma, ugy hogy ha ezer előfizető lesz, a mennyit három millió protestáns könnyen kiállíthat, az egylet körülbelől 90 ivnyi könyvet adhat évenkint. A protestansegylet valamint egyéb irodalmi váüalatain, ugy ezen sem akar nyerni, hanem inkább kész ezt is anyagi támogatásában részesitni. Az írók tiszteletdija e könyvtár részéről nyomatott ivenként egyelőre 20 forintban állapíttatott meg. A prot. theol. könyvtár adni fogja a külföldi egyházi irodalom legkitűnőbb termékeit, gondos fordításban, valamint oly eredeti magyar müveket is, melyek a külföldi egyházi irodalom színvonalán állanak; még pedig nemcsak szorosan szaktudósoknak való theologiai munkákat, hanem minden mivelt embernek hasznos ós szükséges egyház-társadaimi müveket is.