Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-03 / 31. szám

kek állandó felügyelője, tanit zongorát és rajzot s nagyobb piperemunkákat, született német, de szépen kezeli a magyar nyelvtant is; a másik, mint bejáró francia nyelvet, és kisebb piperemunkákat tanit; a harmadik kizárólag fehérnemüvarrásra oktat. Három tanár az elméleti tudományokat adja elő, egy az egyházi és öszhangzatos ének, dal, egy az ütenyirásnak tanára. A növendékek tudományos oktatásban d. e. 8—12 óráig; kézimunkák, rajz, francia nyelv tanitásában d. u. 2—6-ig részesülnek. Zongorát a benlakó nevelőnő a napnak délelőtti óráiban tanit. A tudományos oktatáshoz vannak az intézetnek szükséges taneszközei, állat,- növény- és ásványgyüjteménye. Van egy közel 100 darabból álló kis könyvtár, mely a magyar, német, francia irodalom termékeiből vegyesen ugy van kiválasztva, hogy a fiatal leánykák kedélyére jótékonyan hasson, sziveiket nemesitse, ismeretkörüket szélesbitse. Ezen könyvtárból a növendék minden héten kap az igazgatótanártól egy olvasmányt. (Vége következik.) T A Fi a A. Kazincy Ferenc, mint a sátoralja újhelyi ref. egyház főgondnoka 1814—1818-ig. (Folytatás.) Iskolákban, ha meg nem csalom magamat, a deákgrammatikának tanulása mutatja a legnagyobb előmenetelt s utána talán az arithmetica, csakhogy ebben minden tanítványt legalább a Regula de Triig kellene vinni s a társaságosig. Ennek a két tudománynak egy mellékes igen nagy haszna is vagyon, melynek egyike az, a mit az arithmetica nyújt, nagyon elősegéli a protestantismus lelkét, mely abban áll, hogy mi semmit sem tartozunk valónak venni, a mi felől meggyőződve nem vagyunk s hogy ember embernek hitet nem parancsolhat, mert az arithmetica része levén a mathesisnek, azt tanítja, hogy a mely figura egymást be nem rekeszti, az hibás. A filológiai studium azon formákkal, a melyekbe a gondolatokat öltözteti, képzelhetetlenül kiszélesíti az elmét s megsejteti a figyelmes elmélkedővel, mint történt az, hogy a tudományok feltámasztói Európában filológusok voltak, mint az, hogy a görög és római ifjúság filozófiát is Homérból tanult. Gyermekeink nagyon hátra vannak a föld és az országok ismeretében, nyilván azért, mert szükségében vannak a szükséges segédeknek. Hazánkat fekvésére nézve a Losonci István Geográphia-iskolájából tanulták, mely felette rosz a mostani időkre. Én magam fogok nekik dolgozni egy munkát, mely őket a hazának fekvésével, népességével, bővségével, szűkölködéseivel s történeteivel megismertesse; a mostani examenkor botránkozással láttam, hogy a haza történeteit nem tanulták. A vallást a heidelbergi catekbismusból tanulták a nagyobbak. Minthogy az nagyobb, mint hogy a gyermek rajta végig mehessen s talán egyéb okokra nézve is, sok helyeken a Superville catekhismusa hozatott be s nekünk azt lehetne cselekednünk, ha azok, a kik ehez nálamnál jobban értenek, jónak találják. Mert félig tanulni meg valamely könyvet, kivált ha azt Dem az elején kezdjük, hanem a közepén vagy még tovább, mit használhat az ? A vallás tiszta és eszes tanítására nem lehet elég gondunk. Ennek nem tanulása vagy roszul tanítása szüli az emberiségnek mocskait, az egymással ellenkező két boldogtalan fajt, a gondolatlanságból, kevélységből, oktalanságból hitetlent és a bennünket marhára emlékeztető vakbuzgót, ki gyakorta fene-marha egyszersmind s azért szenteskedik, mert azt hiszi, hogy az Istent is megcsalhatja képmutatóságával, mint embertársait. Degradálva látjuk az emberiséget, mikor egy ily boldogtalan jut szemünk elébe, a ki minden eszmélet nélkül ide-amoda kalandozó lélekkel, mint egy unalmas, de tartozott szolgai urdolgát, imádkozik a maga Istenének; mintha az imádság a lélek jelenléte nélkül s a nélkül, hogy lelkünket az Istenséghez emeljük, annak az Istennek, a kihez az intézve van, tetszhetnék és mintha az a Nagy, az ember imádása által nyerhetne valamit; mintha az imádság nem egyedül arra való volna, és semmire egyébre, hogy általa mi jobbak legyünk. De degradálva azt is, hogy némely más boldogtalan kacagja azt, a mi az ő embertársának szent s megtompulva a maga kevélysége s vétkei által, semmit nem ismer, a mit magán kivül tiszte lni tudjon. Hogy gyermekeink ilyen lelki nyomorékok ne legyenek, arról magunknak kell gondoskodnunk, lanitsuk őket ismerni nem többé az ó törvény királyi Istenét, a kihez rettegve keli s áldozatokkal s ceremóniákkal járulnunk, mert az ó törvény eltöröltetett; hanem a mi szeretetreméltó Idvezitőnk által hirdetett atyai istent, a ki merő szeretet és jóság s tőlünk egyebet nem kíván, mint szeretetet, hűséget s gyermeki bizodalmat magunk iránt; szeretetet és hűséget embertársaink iránt; a ki még azt sem kívánja, hogy bizonyos szakaszokban imádkozzunk, s felszabadított minden ceremónia alól. Félre az oly tanítóval, a ki azt tanítja, hogy az Isten tőlünk olyat kiván, a mi ellenkezik a természettel és javunkkal! Soha az ilyennek tanításai sikeresek nem lesznek. Az lesz hasznos tanitó, a ki gyermekeinket arra tanítja, hogy a mi nekünk Istennek nevében parancsoltatik, az természetünkkel, melyet nekünk ő maga adott, s javunkkal és örömeinkkel, még ezen életre nézve is, tökéletesen megegyez. Félre az oly tanítóval, aki azt hirdeti, hogy az Isten csak a fülemet tette, nem a szememet is vezérül az élet ösvényén, hogy az ő ismeretéhez csak a setétben