Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-03 / 31. szám

thun sollen, Evangélium aber, was G-ott geben will.a Az államhatalomnak ezen joga részint azon vallásos társulatokra vonatkozik, melyeknek államjogos létezése már törvény által biztosítva van, részint azon újonnan keletkező felekezetekre, melyeknek rz államban való létezése az államfő beleegyezésétől föltételeztetik. Ezen elv alapján tehát, ha hazánkban valamely testület, mint vallásos felekezet akar szerepelni, előbb a kir. tetszvényjognak kell reáütni a létezhetés bélyegét. S ha oly elvei volnának valamely testületnek, melyek ellentmondanak az állam törvényeinek, ugy jóga van az államhatalomnak az ily testület létezését megtagadni. A nazarénusok azon elve, mely tiltja a katonáskodást, ellenkezik az állami törvényekkel. tehát addig, mig ez elvről le nem mond, vagy azt az állam eszméjével megegyezőleg nem módositja, nem számithat, mint ilyen az államban existentiára. 2. Joga van az államhatalomnak tudomást szerezni magának minden egyházi intézkedések, vagy az egyházban töiténő változások felől (inspectio saecularis) s azokat fejedelmi hatalmánál fogva helyben hagyni (placetum regium), vagy a mennyiben az államra veszélyesek volnának, megszüntetni (jus cavendi). A prot. egyház ez elv ellen soha sem vétett ; mert ha a vallást vagy az egyházat érdeklő ügyekben valami módosítást tett, a koronás fejedelem legfőbb betekintési jogát mindig épségben tartotta. Épségben tartotta akkor, mikor a 4 ev. egyházkerület, hogy példát hozzak fel, magyarhoni egyetemes ev. egyházzá alakult, a mire a placetum regium megadatott. Hogy épségben tartotta az ujabb időben is, bizonyitja az ev. egyetemes gyűlés azon eljárása, melynél fogva a bányakerület követeinek meghallgatása nyomán megállapított eljárást a vegyes házasok váló-pereire nézve felterjesztette, mi ellen aztán az állanihatóság óvást is tett. Hogy azonban a róm. kath. egyház az államnak ezt a jogát nem tartja mindig szem előtt, sőt a hol c.ak teheti, megrövidíti, félremagyarázza vagy ignorálja: eclatans példák bizonyítják még a legújabb időben is. A Jekelfalusi-, ós Schopperféle botrány ügy nem az állam legfőbb inspectiói jogának kijátszása-e ? Nem kijátszása-e az állam törvényeinek a kath. egyház rendszerében levő azon jogtalanság gyakorlása, melynek szigorú megtartására a püspöki leiratok olyan komolyan figyelmeztetik a plébánosokat, lelkökre kötvén, hogy ne adják össze a vegyes házasokat a templomban, ha nem egyeznek bele, hogy & gyermekek mind kath. legyenek? Pedig az 1868. LIII. t. c. 6. §-a világosan kimondja: „A vegyes házasságból származó gyermekek közül a fiuk az apák, a leányok az anyák vallását követik. A törvénynyel ellenkező bármely szerződés, tóritvény vagy rendelkezés ezentúl is érvénytelen ós semmi esetben sem birhat jogerővel." A„regnummarianum"-féle előjogok megszűntek ugyan, de azoknak utóízét, fájdalom, éreznünk kell most is. A felekezetek egyenjogúságát kimondta ugyan a törvény, de az még most is csak elvben ós a papiroson van ugy, s a speciális esetekre való alkalmazása nem correct. S mind ezt azon uitramontán elem félszegsógének kell tulajdonitanunk, mely a protestantismusnak ugy mint minden modem eszméknek ellensége, s mely minden szabadelvű gondolkodásnak s állammtézménynek irtó háborút izen. Ha igy ;iz államban levő felekezet nem teljesiti kötelességét az állam iránt, megütközhetünk-e azon, ha a közvélemény a papság ezen privilégiuma ellen felháborodik s azon van, hogy a papok hatáskört mindinkább szűkebb térre szorittassék s hogy befolyásuk tekervényes cselszövényei alól még az anyakönyveket is kiragadják ? Mert tökéletesen igaz, hogy azok az anyakönyvek, melyek"vallásos elfogultságból tévesen vigy hamisan vezettetnek, nem hitelesek, nem megbízhatók. Hogy is volna megbízható az az anyakönyv, a melybe a vegyes házasságból származott gyermekek törvényteleneknek vannak bevezetve, pedig emberi, természetes jog szerint állami törvényünk megengedi, hogy a törvényesen bevett ker. vallásfelekezetek közt törvényes házasság jöhessen létre s igy az abból származó gyermekek is törvényesek. Yagy megbizható-e az az anyakönyv, melybe a kath. pap saját gyermekét álnév alatt irja be; mert az egyházi rerdszer ellen van, hogy kath. papnak gyermeke legyen s igy hogy elsimítsa egyháza ellen elkövetett bűnét, megsérti az állam törvényét? Yagy megbizható-e az az anyakönyv, melyben az ép hadkötelesek nem valódi koruknak megfelelőleg, hanem hol idősebbeknek, hol fiatalabbaknak vannak bejegyezve? Ide számítva még a csalásnak ós megvesztegetésnek felfedezett ós fel nem fedezett eseteit, mennyi lehet ez ?! Nem csodálhatjuk tehát, ha halljuk a vádakat a papság ellen, mely áruba bocsátván az állam jogait, oly intentiók szolgájává aljasul, melyek a had-