Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-03 / 31. szám

kötelezettségre s a honvédelemre kimondott egyenlő­ség elve ellenére a váradé alól kibúvó rést nyitnak. II. Az egyház joga és az állam kötelessége. Az egyház joga alapján minden az államban törvényes létezhetési joggal biró vallásos társulat vaPástétele, cultusa tekintetében nemcsak független az államtól, hanem ez köteles is azt szabad vallás­gyakorlatában minden megszorítás nélkül meghagyni ós védelmezni. Ez az egyház elidegenithetlen joga: „jus in sacra". Ha olvassuk az egyháztörténetet, azt látjuk, hogy ez az elv is igen sokszor meg lön sértve nem­csak a keleti, hanem a nyugati egyházban is. Mig a keleti császárok gyakran önkónyök szerint intéz­kedtek az egyházi (an felett, addig nyugaton is a frank királyok többször beavatkoztak az egyház bel­ügyeibe. Minden modern államban a szabad egyház, rza­bad állam eszméje joggal megköveteli azt, hogy az állam közegei a „jus circa sacr.t* határain tul ne csapjanak. . Az egyház jogát tekintetbe nem vovő minden önkényes intézkedés nehéz időket, támasztott magára az államra nézve is. Az egyház tagjai polgárai, alattvalii az államnak s ha ezek az állam iránti kötelezettségöknek megfelelnek, joggal elvárhatják, hogy ők is, mint valamely vallásos felekezet tag­jai, vallástételök szabad meghatározásában lelkiisme­retök szerint , melyért egyedül istennek felelősek, háboritlanul intézkedhessenek (jus confessionis), nyil­vános isteni tiszteletüket vallástótelükkel megegye­zőleg rendezhessék (jus sacrorum), egyházi kormányt alkothassanak (jus regiminis), tanítóikat megválaszt­hassák (jus sacerdotii), vallástételök, isteni tiszteletök, egyházi szervezetök körül, a mikor szükségesnek lát­ják, módosításokat tehessenek (jus reformationis), egyházi kí'telessógök ós feladataik teljesítésében ha­nyag tagjaikat meginthessék s megbüntethessék (jus disciplinae). Ezek azon jogai az egyháznak, melyeknek tiz á.'lam részéről kötelességek felelnek meg. Ezeknek teljesítését követelni egy alkotmányos, jogi állam kormányától az emberi méltányosság s a természetjog fólremagyarázhatlan igazsága. Azon reményben várjuk a következő országgyű­lési ülésszak megnyitását, hogy az állam ós az egy­ház közti viszony megállapításának korszerű kérdése mindakettő jogainak épségben tartása mellett békés uton megoldatik. „Ad fortissimum vir* lép az or­szággyűlés, ha e nagy horderejű kérdést az állam jóllétének, a nemzeti s közművelődési érdekek köve­telményeinek szempontjából oldja meg. Mutassa meg az állam törvényeinek azon álta­lános érvényét, mely egyformán nyilatkozik minden rrk Ucsi testülettel szemben. Mutassa meg , hogy azon kevély sicamberi vállaknak is meg kell hajolni jogos, szabadelvű törvényeinek szelh me alatt, me­lyeket az ultramontán elem mé; mai nap is aílaszi sziklákhoz szeret hasonlítani, melyek az egész lilág üdvét hordozzák. Mi protestánsok soha sem huztunk ujjat az ál­lam szabadelvű, törvéuyes eszményeivel, ugy ezen kérdésnek is parlamentaris megoldását örömmel fo­gadjuk s ugy tekintendjük, mint a cultur-államokat éltető s virágzásra emelő factor dicső vívmányát. Ha az állam érdekeit egyszer-mindenkorra biz­tosítva látjuk a kath. elem minden árnyalatával szemben; ha ki lesz szabva a szilaj folyónak a me­der, melyből a sokszor háborgó eleinek többé ki nem csaphatnak s elöntéssel nem fenyegethetnek ha­nem legfölebb önmagokat verve hömpölyöghetnek tovább: akkor nem lesz okunk annyira félteni auto­nómiánkat se n. Ha majd érezzük, hogy oly helyzetben vagyunk, hogy nem kell hivatkoznunk az existentiánkat bizto­sító bécsi ós linci békekötésekre s az ezeken alapuló 1790/91 : 20; 1843/4: 3. s az 1848: 20. törvény­cikkekre, — szóval, ha az állam vógzott a kath. egyházzal, akkor a prot. egyházzal könnyen végez­het; ]mTt a protestantismusban élő, felvilágosult, szabad szellem minden korszerű, célirányos törekvé­seknek úttörője, vagy ha az nem hhetett, legalább pártolója volt s most is a felvilágosodás megtört ut­ján való tovább haladást nemcsak meg nem gátolj i, de szivéből óhajtja is. Ha az emiitettem értelemben végzett az állam a kath. egyházzal, akkor elérkezett az idő a zsinat megtartására is, melyen egyházi ál­lapotaink, vallásos eszméink s hitfogalmaink kor­szerű javítását eszközölhetjük. Thomay József, ev. h. lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom