Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-27 / 30. szám

teste ós vóre volt, mint nekünk, de a bünt kitisztította húsából s véréből, hogy lenne anyja egy tiszta gyermeknek, ki nincs bűnnel megmérgezve mint mi." Mint látjuk Luther is azon feltevés folytán védi a szent lélektőli fogantatást, mely szerint a nemzés átalában átok alá helyzett vétkes tény. Elfogadható-e a jelen felvilágosult korban is Luther e nézete/ Határozottan tagadjuk, mert e szerint a józan ész és a biblia kénytelen volna istenre, mint a vétek parancsolva terjesztőjére utalni, ki I. Moz. 9r. 10. igy szól: „gyümölcsözzetek ós sokasodjatok és töltsétek be a földet". Végül is azonban — állítják az orthodoxok — a prot. egyházban is elfogadtatott Krisztus csudás fogantatása, mint a szentírásból merített hitigazság ; azért nyilt tagadása nem lehet megengedhető. Igass, hogy a bibliában van egypár hely, melyre a szt. lélektőli fogantatás védői támaszkodnak, csak az a kérdés még, szabad-e önallólag vizsgálni a szt. irást, szabad-e az igazságot kereső józan ész következtetéseit kimondani, mint szabad volt Luthernek, Kálvinnak stb , kiket azon törekvés vezérelt, hogy a vallásnózeteket tisztítsák ? Vagy mi akkor, azoknál erény volt, az ma, minálunk büu ? A tény, miszerint a középkorban az egyház volt azon csalhatlan tekintély, mely az irás tóteleire rányomta az igazság pecsétét s megvonta a korlátokat, a melyek közt azt az egyesnek vizsgálni, értelmezni megengedtetett. Jellemző erre nézve már Augustin hires mondata: „Evangelio non crederem, nisi me ecclesiae catholicae coinmoveret auctoritas." Hasonló értelemben nyilatkozott később a tudós Gerson is: mindig a betűszerinti értelem az igaz ; azonban efelett ugy kell itólni mint az egyház -mely a szt. lélektől igazgattatik s inspiráltatik - -meghatározza; nem pedig bárkinek önvélemóye, magyarázata szerint. A tridenti zsinat még határzottabb alakban szentesitette e nézetet: S. 10. §. 16. ,,ut nemo suae prudentiae innixus in rebus fidei et morum ad aedificationem doctrinae christianae pertinentium, sacram scripturam ad suum sensum contorquens contra euin sensum, quem tenuit, et tenet sancta mater ecclesia, cujus est judicare de vero sensu et interpretatione scripturarum sacraruin aut etiam contra unanimum consensum patrum, ipsam scripturam s. interpretari audeat." Igy a katholicismus értelmében az egyház adja meg ma is az igaz móltóságot az Írásnak. Az egyház jelöli ki az elveket, a miknek érdekében a bibliát magyarázni szabad. A vizsgáló észnek elébb felhatalmazást kell nyernie s csak a meddig ez terjed, szabad kutatnia. Az egyház, illetőleg szemólyesitője, minden, ezzel szemben a többi, az egyes semmi. Más viszonyok jutottak érvényre a protestantismussal, melyet épen a törekvés visszatérni a kereszténység eredeti forrásához, az evangéliumhoz hozott létre. A prot. egyház mint alapra a szt. írásia épült. Itt nem az egyház kölcsönöz az evangeliomnak tekintélyt, hanem inkább ő neki ad éltet, hatalmat; az az igazság, az a szellem, mi az evangeliomban lakózik. A prot. egyházban az egyes hittanok nem azért állanak még fen, mert századok előtt Luther vagy Calvin követőikkel ezeket hitték : hanem mivel ós a mennyiben a szt. Írásból merített hitigazságoknak ismertetnek el. Szabad vizsgálódás volt úttörője a protestantismusnak, ezt nem tagadhatja meg soha a hanyatlás veszélye nélkül. A szabadság jogosultságát az irás magyarázásánál kiemelték maguk a reformátorok is. A Luther, Calvin, Zwingli s követőik által vallott elv szerint, az irí s-magyaráz ás feltételezi „a függetlenséget az egyház minden hatalomszavától s minden emberi tekintélytől; — az isten igéje, mely minden szabadságot tanít, ne tartassók fogva —Közelebbi szabályokat, hogy p. o. a kutatásoknál az elfogadott dogmák mennyire legyenek irányadók, nem .állítottak fel. Calvin nézete, miszerint: „nem illő, hogy mi az isten igéjét ugy értelmezzük a mint akarjuk: ne mi vezéreljük azt, hanem inkább engedjük inaguukat általa vezettetni," s Luther ajánlata: „unarn et certam ac simplicem sententiam ubique quaerenduni esse juxta praecepta grammaticae dialecticae et rhetoricae" — sokkal elastikusabb, hogysem a biblia értelmezésénél korlátul szolgálhatna. Ha már a szt. írásnál feltételezzük a vizsgálat szabadságát, igen természetes, hogy a belőle merített tanok sem zárhatók el a józan ész bírálata elől, sőt ezek vizsgálatánál is fentartandó „a függetlensóg az egyház minden hatalomszavától, s minden emberi tekintélytől." Miután továbbá a miveltsóg magasabb fokán az ész látköre tágul, tisztul, ugy itóletei is módosulnak, e körülményből önkényt következik, hogy több tárgy, ós tétel felől a jogosult kutatás később más, a rógitől eltérő eredményre jut. S hogy közelebb a szt. irás több helye, s az egyház tanainak egynó melyike iránt — az ész hivatva levén itt is az igazságot 59*